A MosogatóCica úgy csinál, hogy fu-fu-fu, meg úgy is, hogy phü-phü-phü. Egyik cicám se ad ki ilyen hangokat, csak ez a cica. Fújtat, mint egy sün. 
Próbálom szoktatni a simihez, a fejét lehet is, de a testét nem, főleg a farka felé, mert akkor fúj és akkorákat nyávog sírva, mintha nyúznám, pedig nincs szemmel látható baja, ez inkább olyan határkérdés, eddig és ne tovább. A termetéhez képes olyan vékonyka kis hangja van, hogy mindig meglepődök rajta és nem is olyan puha és selymes, mint a többiek. Neki sokkal durvább a bundija, de más fajta cica, nem sima házimacsek. 

Tegnap délután leszedtem a rapinit és megblansíroztam, mert észrevettem, hogy a jó időben megint előjöttek a földibolhák és már kicsit kilyuggatták a leveleit. 

 4 kis dobozzal lett a fagyasztóba, de ennyi bőven elég is.

Megint szépítek valamicskét a kerten, rendeltem minikerítést a kosárfutártól. Mogyorófából van, 35 cm magas és az egyik 5 m hozzá, a másik darab 3 méteres, de szabhatók. Nem fogom szabni őket,  mert kimértem, ekkorákra van szükség arra a részre, ahová terveztem.  
Cölöpökkel lehet leverni a földbe, ezért úgy van kialakítva, hogy a cölöpök hosszabbak, mint a kerítés maga. Kicsit ritkás lesz, mert 7-8 cm a kerítéselemek távolsága. Volt sűrűbb is, meg volt 50 cm magas is, de ebben a két méretkombinációban pont nem volt. De jó lesz ez, mert nem igazán kerítésnek kell, hanem inkább ágyásszegélynek, annak is árulják. Várom nagyon, hogy megérkezzen. 

Már tavaly is megfogadtam, hogy elkezdek kitenni dísztárgyakat a kertbe, de ez az idén is elmaradt, ahogy a szegélyezés is elmaradt, de azt nem bánom, hogy nem kezdtem el téglakövekkel kirakni. Nekem a terméskövek jobban bejönnek, meg az ilyen természetes anyagokból készült ágyásszegélyek is. Végül is nálam nem angolkert épül, hanem egy vidéki kert, amit jelen állapotában még inkább prérikertnek lehet hívni, de hosszabb távon erdőkert lesz (préris darabokkal). Ha megnőnek a fák és a bokrok egészen másképp fog kinézni. 

A virágok zöme még most is nagyon szép, a díszdohányok is nagyon bírják még, de mellette már látszik a krizantém, na és a dáliák! Fantasztikusan beindultak mióta kaptak esőt és nincs olyan meleg. Ezek a dáliák tavaly magról lettek ültetve. és mivel szétszedtem a helyüket, tavaly nagyon hamar felszedtem őket, talán még augusztus elején, de az is lehet, hogy még korábban. Beletettem homokba, ki is hajtottak hamar benne, aztán le is száradtak, nem is locsoltam a homokot, csak jó sokára öntöttem rá némi vizet és mégis túlélték. Sőt az egész telet túlélték és tessék, ez a csoda lett belük. 
Nagyon szeretem a dáliákat, fantasztikus virágok! 

Ez meg a Cocó (Böbike)! Mondtam neki, hogy kérek egy szép fotót és így bepózolt. :D :D 

Tegnap találtam a pincében egy csomó hagymát, szerintem tulipánok lehetnek. Elültettem őket az egyik ágyás szélébe. Illetve találtam más hagymákat is, fogalmam sincs mik azok, talán botanikai tulipánok lehetnek, de nem biztos. Kiszedtem pár kaliforniai kakukkmákot, hogy el tudjam tenni őket ahová képzeltem (feltéve, hogy az lesz aminek gondolom). 
Sajnálom kiszedni még az egynyáriakat, de lassan muszáj lesz, mert kell a helyük az új hagymásoknak. Pedig szép díszét adnák a kertnek még sokáig (a fagyokig), de amíg alakul a kert (és mikor nem fog alakulni?), addig mindig kerülni fog a helyükre valami. 
Ki kéne találni, hogy legyen velük. Hogy hagyjak-e hézagokat, ahová mindig egynyári kerül, vagy hagyjak egy kifejezetten egynyári ágyást és akkor békén lennének hagyva amíg élnek. Talán ez utóbbi jobban tetszik. 

Van is ötletem hol lenne. Van egy rész a szőlő helyén, ahol annyira kiélt a talaj, hogy még a gyom se nő rajta. Annyit értem el eddig vele, hogy a mozgatástól, lazítástól már legalább nem mohásodik. Ha egynyáriakat tennék bele, akkor azokat mindig visszaraknám a talajra és  szép, egészséges humuszréteg alakulna ki rajta.  Na, azt hiszem így lesz, az évelőágyások pedig maradnak évelők. 

Lassan el kéne készíteni a teleltető dobozt is a növényeknek, mert a Nierembergiát és a bugatölcséreket is bele kéne tenni télire, hogy túléljék, főleg hogy nagyon hideg telet ígérnek (vagy csak riogatnak szokás szerint). Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a globális felmelegedés ez csak globális nyári felmelegedés nálunk. Valahogy errefelé a téli időszakban nem nyilvánul meg, sőt, ahogy az utóbbi években a tavaszi fagyokat elnézem, akkor egyenesen lehűlés van. 

Tegnap örültem is nagyon, mert a Waterlilly őszi kikericsem hozott virágot. Az előző helyén nem szeretett lenni és 1 db hagymát sikerült megmentenem még tavaly előtt nyáron. Átültettem új helyre, ahol tavaly tavasszal kihajtott, de ősszel nem hozott virágot. Idén tavasszal is kihajtott, már sokkal nagyobb volt a levele és lám, van virágja is! Nagyon örülök neki! Nem mintha nem tudnék új Waterlilly hagymákat venni, de ezt annyira meg akartam menteni. :) 

Beköltözött a kertbe az aranyvessző is, még nem döntöttem el, hogy maradhat-e, mert invazív növény és azt sem tudom, hogy kordában tudom-e majd tartani. Két helyen is kinőtt a kertben, de az egyiket kihúztam, ez még meg van. 

Gyönyörűek ezek a krizantém virágot utánzó őszirózsák is, szerencsére jóval több megmaradt, mint ami először látszott, de nem mind kelt ki. Pl. a bordó-fehér közepűből egy szál se lett. 

És a macskafarkú veronika is végül csak összeszedi magát, tavaly ültettem, nagyon nehezen indult, aztán az idei aszály se segített neki, de végül az esőktől csak életre kelt. Még mindig kicsi, pedig ennek nagyra kell majd nőnie, jövőre remélem még jobban fog fejlődni. 

Herkules még most is étolajos, bár már nem annyira. Úgy tűnik a mosakodás se olyan nagyon hatékony az olaj ellen. Csúcs, ahogy kinéz, olyan érdekesen szétáll a szőre az olajtól, kócosnak látszik. :)))
Rémes amit csinál mostanában, egész nap itt ül az ablakban és simit akar, nem győzöm. Egész nap szeretné, hogy simizzem, olyan, mint egy feneketlen kút, amibe csak önteni kell a szeretetet és soha nem telik meg eléggé. Persze rengeteget ad is, de kicsit már be vagyok sokallva tőle, úgy lógna rajtam, mint egy kis majom. Arról már nem is beszélve, hogy mennyit eszik. Szerintem a béres cseppek (cicáknak való) csinált neki ekkora étvágyat, folyton éhes, kajára is és szeretetre is. 

Elza is betalált megint, de nem megy be a dobozba, csak a tetején fekszik a plédikéjén. Nem tudom megfejteni, hogy ez mitől van, hogy egyszercsak nem mennek be többet a dobozba. Benéztem, nincs hányás se, semmi benne. Ezt már eljátszották pár dobozzal.  

Rendeltem egy csomag flanel ágyneműt, mert csak egy van. Tavaly vettem a LIDL-ben és annyira megszerettem, hogy gyakorlatilag mosom és húzom vissza, de ez így nem állapot, hogy mindig azon szarakodok, hogy megszáradjon estére. Egyszerűen mióta ez megvan azóta nem akarok (nem is jó)  a régi fajta ágyhuzatokban aludni (persze nyáron nem használom), szóval kellett egy váltás, nem győztem már kivárni a karácsonyt, amíg újra lesz a LIDL-ben, de ha lesz, akkor veszek még. 

Elültettem tegnap az újabb csomag puskinvirágot is, jó sok hagyma volt benne, szép kis telep lesz belőle. Az előző csomagban kevés volt, nem is volt tavasszal csak pár szál virág. 
Nem tudom hogy fogom magam utolérni, már nem igazán van szabim, de ha lenne se tudnám kivenni, novemberig őrület lesz a munkahelyen.

A kertben fűtenger van mindenütt, azon agyalok, hogy nem is kéne, hogy ez zavarjon, végül is csak annyi a baj, hogy nem egyezik az elképzelésemmel arról, hogyan kéne lennie. Majd megfagynak a füvek (már amelyik) és akkor szépen felvillázom a kertet, vagy ha olyan hideg lesz, akkor majd tavasszal. 
Persze az a baj, hogy így nem tetszik és az embernek az adja a hajtóerőt, ha valamit olyanná teremt, amilyenné szeretné. És ez, ami itt van, ez most csak úgy teremtődött a természet által, ebben az én kezem és elképzelésem csak annyiban van benne, hogy némileg kilátszódnak az én növényeim is a gazból... 
Lassan ki lehet szedni mindent, 2 fok volt reggel. 

Azzal szoktam magam vigasztalni, hogy majd ha nyugdíjas leszek, de valamiért most nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban. Nem tudjuk mi felé halad a világ, a kilátások nem jók, a történelmi tanulságokat se szokta levonni az emberiség és egyre többet gondolok arra, hogy talán nem így kéne csinálni az életet, ahogy most csinálom.
Ha holnap, vagy egy hét múlva meg kéne halnom, az egyetlen amit bánnék az lenne, hogy nem merem meglépni, hogy legalább egy évre szabad legyek, hogy kicsit szusszanhassak már egyet és kényelmesen áthobbizzam a napjaimat. 
Bár azon is gondolkodom, hogy ez a téma évek óta bennem van, de hát azt is tudjuk, hogy ha mindent mindig ugyanúgy csinálok, akkor miért is változna meg a kimenet? Innentől kezdve ez meddő agyalás, mert nem lépek semmit, csak vergődök, futom a felesleges köröket ezzel a gondolattal, ezért ez csak arra "jó", hogy elrontja a közérzetemet. Mert - ugye - van a jó mondás, hogy: "Nem lehet rántottát csinálni, ha nem törjük fel a tojásokat."

És itt a gaztenger, 'ződ' az biztos, nem olyan, mint az aszályban volt, de a probléma az, hogy szaporodik is.