A CicaNéni borzasztóan rászokott a kommunikációnak a dörömbölős módjára. Mivel ő kinn lakik a verandán, neki szokta magát vetni a bejárati ajtónak, ha akar valamit és Elza mindig akar valamit. :))) 
Kimenni, enni, valami mást enni, többet enni, inni, simogatást, vagy éppen lát valamit az ablaknál... mostanában - amikor nagyon bosszant már a folyamatos dörömbölés - ki szoktam neki ordítani, hogy. "Elza kidoblak!" 
Ez már az idomítás része, mert ha nem hagyja abba, akkor ki is szoktam őt tessékelni. Menjen ki, ne cirkuszozzon nekem folyamatosan. 
Erre megtanulta, hogy amikor kimegyek, hogy kidobjam onnan a fenébe, akkor visszaugrik a doboza tetejére és hozzásimul a plédikéjéhez, mutatva, hogy  nem akar kimenni (jaj, olyan aranyos olyankor!), de szigorú vagyok és ilyenkor kizavarom. 
Érdekes módon amikor végre visszaengedem, akkor jóízűen megeszi az addig nem ízlő kaját is (ami miatt pl. dörömbölt).
Jaj, RémDögök, annyi baj van velük, olyanok, mint egy zsák akaratos bolha, vagy egy egész szófogadatlan ovi. :))))

***

Eredményesnek nyilvánítom a tegnap délutánt, ugyanis megint (mostanában feltűnően gyakran van így) eléggé fáradtnak éreztem magam, de azért kimentem a kertbe. Gondoltam elszöszölök egy kicsit, erőt gyűjtök a hétvégi kaszáláshoz. 

Először elvetettem két sor virágot, egy sor büdöskét és egy sor körömvirágot a paradicsomoknak szánt ágyás cserjék felőli részére, magyarán a veteményes legvégébe. 
Aztán gondoltam kihozom a kaszát és megnézem, hogy OK-e a damil benne és beindul-e egyáltalán a téli pihenő után. Aztán amikor beindult, akkor gondoltam, hogy vágok egy kis füvet is... végül elég jól nekiestem, mert kb. a kert harmadát le is kaszáltam. A kert valahogy meghozza az erőmet is mindig. :)  
Óriási a fű, majd térdig ér, már nehéz volt vágni, de azért a neheze megvan, mert a zegzugos, nemszeretem részekkel kezdtem. Ami még hátra van az a nagy "placc", ahol sokkal könnyebben tudok majd haladni. 

Viszont ez még mindig nagyon sok füves rész, ha esős lesz a nyár, akkor többször kell vágni és azt hiszem, ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre fárasztóbb. Szóval gyorsabban kell haladnom a parkosítással, ennek a nagy füves résznek záros határidőn belül el kell fogynia, de legalábbis jócskán le kell csökkennie. 

Azért mégiscsak másképp néz ki, ha le van vágva a fű. 

Van két ÚjDudvám is, japán magyal (Ilex maximowicziana 'Kanehirae' ), majd szeretném formára vágni őket, de még ki kell találnom, hogy hová kerüljenek. 
Valamiért egyre jobban vágyom a formázott cserjékre, még nem tudom, hogy ezek milyenek lesznek, de a hely majd eldönti, hogy gömbölyű vagy szögletes legyen a formájuk.
Ezek  az Ilexek úgy néznek ki és ugyanúgy formázhatók, mint a puszpángok (Buxus), de nincs olyan kártevőjük, ezért biztosabban megmaradnak. 

 Szépen kinyíltak az új gyöngyikék is, de valahogy nem tudok róluk jó fotót csinálni, meg van őrülve a telefon, hogy hová fókuszáljon, hiába állítom, akkor se jó a kép. 

A törpe íriszek más szögből.  Nagyon szép már, rengeteg virág van rajta, ő a legkorábbi. A nagyon sötét lilák és a világoskékek majd még ezután jönnek. 
Illetve van pár még, már 3. évesek, soha nem hoztak még virágot, nagyon nehezen fejlődnek, de sejtem mi az oka. Eleve gyengék voltak a növények, amikor megkaptam őket, nem is maradt meg mind és azt követte az a 2021-es száraz ősz-tél  és a tavalyi nyár is nagyon száraz volt. Talán az idén megerősödnek majd, amik túlélték. 

Ez a tulipán egyre szenzációsabb, akkorák a nyitott fejei, mint az én nyitott tenyerem.

A sziklakert (az egyik) is burjánzik, alig látszanak ki a kövek. 

Április vége lesz lassan, de nem állunk jól. A veteményes gyakorlatilag szinte semmire nem haladt, pedig évek óta nem tudtam olyan korán elvetni a magokat, mint az idén.

A hagymák alig dugták még ki magukat, pedig bő egy hónapja dugdostam el őket a földbe. 
A sárgarépa már előbújt, a mulcsnak ültetett spenótok egy része is, de a petrezselyemnek még színét se látni. 
Sajnos nem igazán tudok mit tenni, ennyire hideg volt az időjárás, hideg a föld még most is, lassan fejlődnek az elvetett magvak. 
Pedig a hétvégén szeretném elvetni a zöldbabot is. Az uborkákkal és tökfélékkel még várok, mert úgyse kelnek ki, amíg ilyen hűvös a föld. 
A borsó is csak kb. 2- 3 centis, tényleg nem emlékszem ilyenre, hogy ennyire ne haladt volna a vetemény sehová. 

A fű bezzeg nő. Belepte megint azokat az ágyásokat is, amiket már rendbetettem. 
Tegnap egész délután kinn voltam munka után a kertben és jópár ágyást kigyomláltam és megkapáltam. Legalább annak segítek vele, ami növöget: répa, hagyma, borsó, fokhagyma. 
Kicsit ásóvilláztam is megint, lassan elkészül az a rész is, ami a kapálógéppel lett felkapálva és akkor mennek bele a paradicsomok és megy közéjük a mulcs is 

Így nézett ki a borsó ágyás mielőtt megkapáltam: 

Azt ne nézze senki, hogy a sorok olyanok lettek, mint az ökörhugyozás... lövésem sincs hogy sikerült ilyenre. :)))) Nem szoktam madzagot kihúzni, de ennyire se szokott borzasztó lenni, de most valahogy ez lett. 

Viszont a parkos rész és a virágok csodaszépek. Mégis csak lett virág a Bergenián, de nem azon, ami miatt a múltkor panaszkodtam. 

Ez is új, őszi ültetésű tulipán lesz. 

Szintén új az indás ínfű. 

A magnólia nagyon szépen kipendült, nem hittem volna a fagyok után. 

A gyönyörű kockásliliomok. 

Csodás növénytámaszokat csinált nekem apukám. Ennél nagyon örömet nem is szerezhetett volna, imádom őket! A legmagasabbat már ki is tettem a cserjés hortenzia mellé, majd szépen belenő. 

Szépen bújik a lizinka is, nagyon szép színeket produkál. 

Eddig meghagytam a méhecskéknek a füvet, de hétvégén már le fogom vágni, mert ha nagyobbra nő, akkor sok bajom lesz vele, olyankor már nehéz lekaszálni. És szükségem lesz a fűre mulcsnak, de nem szeretném, hogy magba menjen, még előtte kell levágni. 

Ez a tulipán fantasztikus lesz, kíváncsi vagyok majd meddig lesz ilyen. Sokan mondják, hogy ezek a nemesített ilyen-olyan tulipánok nem sokáig húzzák, na majd kiderül. Most nagyon szépnek ígérkezik. 

Milyen szép  kis bokorrá szaporodott ez az írisz is. :) Egy pindurka tő volt mindössze még 2020 tavaszán, egy darab virággal. Ilyen volt: 

És ilyen most: 

A sárga kakasmandinkó is nyílik végre. 

És a magnólia egy lehajló ága. Jól sejtettem, az alján és a közepe táján nyílnak virágok, ahol még a leghűvösebb volt számára és még nem voltak kifeslett bimbói, így ez a része megúszta a fagyokat. A tetején sajnos semmi virág nem maradt. 
Apuék mindig emlegetik, hogy a turisták minden tavasszal itt fotóckodtak a magnóliával. :) Nálam már ilyen nincsen, mert én nem vagyok se olyan barátságos, se olyan közvetlen az idegenekkel. Apu nagyon szeret beszélgetni, bárkivel-bármikor és engedte, hogy bejöjjenek az udvarba. Én ennél sokkal bizalmatlanabb vagyok.