Csodás növénytámaszokat csinált nekem apukám. Ennél nagyon örömet nem is szerezhetett volna, imádom őket! A legmagasabbat már ki is tettem a cserjés hortenzia mellé, majd szépen belenő. 

Szépen bújik a lizinka is, nagyon szép színeket produkál. 

Eddig meghagytam a méhecskéknek a füvet, de hétvégén már le fogom vágni, mert ha nagyobbra nő, akkor sok bajom lesz vele, olyankor már nehéz lekaszálni. És szükségem lesz a fűre mulcsnak, de nem szeretném, hogy magba menjen, még előtte kell levágni. 

Ez a tulipán fantasztikus lesz, kíváncsi vagyok majd meddig lesz ilyen. Sokan mondják, hogy ezek a nemesített ilyen-olyan tulipánok nem sokáig húzzák, na majd kiderül. Most nagyon szépnek ígérkezik. 

Milyen szép  kis bokorrá szaporodott ez az írisz is. :) Egy pindurka tő volt mindössze még 2020 tavaszán, egy darab virággal. Ilyen volt: 

És ilyen most: 

A sárga kakasmandinkó is nyílik végre. 

És a magnólia egy lehajló ága. Jól sejtettem, az alján és a közepe táján nyílnak virágok, ahol még a leghűvösebb volt számára és még nem voltak kifeslett bimbói, így ez a része megúszta a fagyokat. A tetején sajnos semmi virág nem maradt. 
Apuék mindig emlegetik, hogy a turisták minden tavasszal itt fotóckodtak a magnóliával. :) Nálam már ilyen nincsen, mert én nem vagyok se olyan barátságos, se olyan közvetlen az idegenekkel. Apu nagyon szeret beszélgetni, bárkivel-bármikor és engedte, hogy bejöjjenek az udvarba. Én ennél sokkal bizalmatlanabb vagyok.