A CicaNéni borzasztóan rászokott a kommunikációnak a dörömbölős módjára. Mivel ő kinn lakik a verandán, neki szokta magát vetni a bejárati ajtónak, ha akar valamit és Elza mindig akar valamit. :))) 
Kimenni, enni, valami mást enni, többet enni, inni, simogatást, vagy éppen lát valamit az ablaknál... mostanában - amikor nagyon bosszant már a folyamatos dörömbölés - ki szoktam neki ordítani, hogy. "Elza kidoblak!" 
Ez már az idomítás része, mert ha nem hagyja abba, akkor ki is szoktam őt tessékelni. Menjen ki, ne cirkuszozzon nekem folyamatosan. 
Erre megtanulta, hogy amikor kimegyek, hogy kidobjam onnan a fenébe, akkor visszaugrik a doboza tetejére és hozzásimul a plédikéjéhez, mutatva, hogy  nem akar kimenni (jaj, olyan aranyos olyankor!), de szigorú vagyok és ilyenkor kizavarom. 
Érdekes módon amikor végre visszaengedem, akkor jóízűen megeszi az addig nem ízlő kaját is (ami miatt pl. dörömbölt).
Jaj, RémDögök, annyi baj van velük, olyanok, mint egy zsák akaratos bolha, vagy egy egész szófogadatlan ovi. :))))

***

Eredményesnek nyilvánítom a tegnap délutánt, ugyanis megint (mostanában feltűnően gyakran van így) eléggé fáradtnak éreztem magam, de azért kimentem a kertbe. Gondoltam elszöszölök egy kicsit, erőt gyűjtök a hétvégi kaszáláshoz. 

Először elvetettem két sor virágot, egy sor büdöskét és egy sor körömvirágot a paradicsomoknak szánt ágyás cserjék felőli részére, magyarán a veteményes legvégébe. 
Aztán gondoltam kihozom a kaszát és megnézem, hogy OK-e a damil benne és beindul-e egyáltalán a téli pihenő után. Aztán amikor beindult, akkor gondoltam, hogy vágok egy kis füvet is... végül elég jól nekiestem, mert kb. a kert harmadát le is kaszáltam. A kert valahogy meghozza az erőmet is mindig. :)  
Óriási a fű, majd térdig ér, már nehéz volt vágni, de azért a neheze megvan, mert a zegzugos, nemszeretem részekkel kezdtem. Ami még hátra van az a nagy "placc", ahol sokkal könnyebben tudok majd haladni. 

Viszont ez még mindig nagyon sok füves rész, ha esős lesz a nyár, akkor többször kell vágni és azt hiszem, ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre fárasztóbb. Szóval gyorsabban kell haladnom a parkosítással, ennek a nagy füves résznek záros határidőn belül el kell fogynia, de legalábbis jócskán le kell csökkennie. 

Azért mégiscsak másképp néz ki, ha le van vágva a fű. 

Van két ÚjDudvám is, japán magyal (Ilex maximowicziana 'Kanehirae' ), majd szeretném formára vágni őket, de még ki kell találnom, hogy hová kerüljenek. 
Valamiért egyre jobban vágyom a formázott cserjékre, még nem tudom, hogy ezek milyenek lesznek, de a hely majd eldönti, hogy gömbölyű vagy szögletes legyen a formájuk.
Ezek  az Ilexek úgy néznek ki és ugyanúgy formázhatók, mint a puszpángok (Buxus), de nincs olyan kártevőjük, ezért biztosabban megmaradnak. 

 Szépen kinyíltak az új gyöngyikék is, de valahogy nem tudok róluk jó fotót csinálni, meg van őrülve a telefon, hogy hová fókuszáljon, hiába állítom, akkor se jó a kép. 

A törpe íriszek más szögből.  Nagyon szép már, rengeteg virág van rajta, ő a legkorábbi. A nagyon sötét lilák és a világoskékek majd még ezután jönnek. 
Illetve van pár még, már 3. évesek, soha nem hoztak még virágot, nagyon nehezen fejlődnek, de sejtem mi az oka. Eleve gyengék voltak a növények, amikor megkaptam őket, nem is maradt meg mind és azt követte az a 2021-es száraz ősz-tél  és a tavalyi nyár is nagyon száraz volt. Talán az idén megerősödnek majd, amik túlélték. 

Ez a tulipán egyre szenzációsabb, akkorák a nyitott fejei, mint az én nyitott tenyerem.

A sziklakert (az egyik) is burjánzik, alig látszanak ki a kövek.