A barátcserjém - ugyan a kép nem adja vissza - egyszerűen gyönyörű szép. A valóságban sokkal erőteljesebb a színe és a kopár földtől is jobban elüt. 
Tavasszal aggódtam, hogy nem fog kihajtani a borzasztó aszályos ősz és tél után, de csodás lett. Nem hittem volna, hogy ez a csoda kis cserje (később nem is lesz olyan kicsi) ennyire tűri a szárazságot. 

A dáliák is virágoznak, nem mindegyik. A kicsik nehezebben viselik a kevés vizet, de ezek a nagyon szépen virítanak. 

Ez pedig új, várom a többi virágját is, időnként más színűek vannak ugyanazon a tövön, majd kiderül milyen lesz még. 

Tegnap délelőtt megint bementem a kertészetbe és hazajöttem egy fügefával, kétféle izsópfűvel, egy fehér kasvirággal és egy fehér macskafarkú veronikával. Valamint a Penny-ben is vettem egy érdekes krizantémot majd kiderül áttelelős-e és még anyuéktól is hoztam a kertből egy kis kecskerágót. Utóbbi van már, szintén anyuéktól és egészen szépen gyarapodik, annak ellenére, hogy tavaly tavasszal leharapta a szarvas, amikor bejött a kertbe. 
Ez megint 7 ÚjDudva és hoztam még 3 zsák nagyméretű fenyőkérget is. Amikor először vettem, akkor hoztam aprót is, de a nagyobb jobb, a kicsit nagyon hamar eltűnik és ami azt illeti - nagy meglepetésemre - úgy tűnik, hogy a nagy se tart majd túl sokáig. 
Eredetileg rongyot venni mentem, de sokkal jobban örülök ezeknek, mintha vettem volna valami rucit. Esküvőre kellett volna valami, de azt hiszem végül majd mégis megoldom a kipucakodást valami meglévőből és ezért hajlandó vagyok meghozni azt az áldozatot, hogy fogyok egy pár kilót... legalább valami hasznom is lesz az egészből. :)))

Ma reggel ki is mentem a kertbe és elültettem a fügét. Tegnap járkáltam egy darabig körbe-körbe, hogy hol legyen a helye, ki is találtam, de végül nem oda tettem. Betettem a két ház közé, a szomszéd felé eső részre, mert szerintem ott  kapja a legtöbb napot és viszonylag védett helyen is van. Van a szomszédnál is egy fügebokor, nem nagy még, de eléggé szélnek kitett helyen van, ráadásul az északi oldalon és mégis áttelel neki, bár be szokta bugyolálni télen. 
Meglátom milyen helye lesz ott, ahová tettem. Idővel, ahogy nő a füge, az eprest majd el kell költöztetnem onnan, de az epres úgyis vándorol pár évente. 
Babits fügét vettem, nem ismerem a fügefajtákat, de a fiatalember a kertészetben mindent elmondott az ott lévő fajtákról és emellett döntöttem. Fantasztikus az a srác, az égvilágon mindent tud a növényekről, nemcsak azokról, amik a kertészetben vannak, hanem úgy általában mindenről. Úgy szeretem hallgatni, amikor mondja. :) 
És tényleg jól mondta, itthon én is utánaolvastam a FügésEmber oldalán és jót vettem. Remélem 2-3 év és lesz rajta termés. 

Kiraktam ma a maradék 2 zsák szénás szalmát is a kertbe az örökzöldek és a barátcserje köré és a füge köré is, kellett is, mert friss volt és zsákban bepenészedett volna. A 3 zsák fenyőkérget is kiöntöztem azokra a részekre, ahol megkezdtem előzőleg a fenyőkéreggel a mulcsolást. Főleg azon növények köré tettem, amik nagyon vízigényesek, mint pl. hortenziák és a páfrányok. Vastagítottam az előző réteget, mert megint jön a hőhullám... nem elég a szárazság... semmi esőt nem ígérnek. 

Elzu arcát megcsípte valami, biztos darázs, úgy be volt dagadva a fél pofija, hogy csuda, de már jobb. Kicsit pránáztam neki, egészen hihetetlen, hogy a cicák hogy szeretik ezt. Ott hadonászok előtte a kezemmel és még oda is tartja a pofiját. Az emberek közül nagyon kevesen érzik, amikor csinálok valamit, de a cicák! Fantasztikusan élvezik, Böbe is szereti. :) 

Tettem a földbe, mondhatni ültettem a kert felső részén lévő 3 dália mellé 3 vizesflakont, aminek kilyukasztottam az alját. 3 pici lyukat csináltam, de talán elég lett volna egy is... majd a következő flakonnal kipróbálom. Ki kell ezt is tapasztalni, hogy lesz a legjobb a csepegtetéshez. Próbáltam a flakon kupakjával szabályozni, de vagy nem ment a víz, vagy kiszaladt belőle. Hátha így ki tudnának nyílni. 
Akarok tenni ilyen flakonokat még a kicsi tuják (vagy nem tuják, de örökzöldek az biztos, talán borókák?) mellé is.

Azt hiszem jövőre eleve úgy kell majd ültetnem, hogy vagy lyukat ások a növény mellé amibe öntöm a vizet, vagy rögtön beteszem a flakont. Persze... ha lesz víz a kútban, mert ha így haladunk az aszállyal, akkor jövőre itt már semmi sem lesz, pedig jobban állunk, mint az Alföld, mert itt a hegyekben azért gyakrabban szokott esni és a vízkészletet az tölti. 

A macsekok is - úgy tűnik - félig-meddig békét kötöttek, Herkuló néha összefeszül a MosogatóCicával, de tegnap reggel pl. a Mosogató feladta és elment békével. 
Valamelyik nap meg Herkuló felengedte a Mosogatót és bölcsen félrenézett, amíg az evett.
Tegnap este meg így feszültek itt a tetőn, de végül Herkules lefeküdt és a Mosogató lépésenként, nagyon óvakodva (bánom, hogy nem vettem fel azokat a mozdulatokat) feljött és evett. Herkuló a rend kedvéért azért még fektében is fenyegetően nyávogott, de ennyi volt. Itt is látszik, hogy a Mosogató (a szürke) mennyivel nagyobb.

Szóval látszólag Herkules az ÚR, de azt hiszem csak inkább nem kötekszik, bár a Mosogató is békés cica, ő csak enni szeretne.

Szedtem már magokat is a kék mézontófűről, annyira csodaszép az a virág, hogy jövőre sokkal többet szeretnék belőle.  Tavalyelőtt vettem a magot, ha jól emlékszem 6 darabot küldtek és egy kis nyomorult kelt ki, de annyi virágot adott, amiről tudtam magot menteni magamnak. Az idén ez már combosabb, de még el nem adnék belőle. Jövőre - ha kikelnek - remélem már lesz több is belőle. 
A kék a mézontófű, de olyan szépek így együtt a piros kokárdával és a kakukkmákkal.