Azon agyalok, hogy kéne kiirtani a tyúkhúrt a cserjék alól, mert azon a részen valami egészen eszement módon el van szaporodva. (na meg a puha gólyaorr) 
Ezek nitrogén kedvelő növények, tehát valószínűleg sok lehet a talajban belőle. 

Kiszedni esélytelen, ezért olyan trükkre gondoltam, hogy majd valami növény kiirtja nekem. Talajtakarókon töröm a fejem a cserjék alá, hogy kiszorítsák a nyomorult tyúkhúrt, de valami olyat kellene, ami nem lesz aztán még borzalmasabb, mint ami van.  
Van egy csomó meténgem és ha hétvégén nem esett volna ez a sok eső, akkor valamennyit kiszedtem volna és beültettem volna, de ahhoz némi tyúkhúrt is ki kéne szedni, de ebben a vizességben nem lehet. Ha leveszem, ha felveszem a kerti kesztyűt, mindenhogy hideg és vizes minden. Ennyit szedtem ki a hunyor körül és teljesen vizes lett a kesztyűm, aminek a tenyér része pedig gumis. 

A másik, ami eszembe jutott, hogy nemcsak meténget, hanem más nővényeket is beültethetek, pl. sok-sok árnyékliliomot, tűzgyöngyvirágot, japán kövérkét és remélem, hogy kiszorítják az utált tyúkhúrt.  A tarackoló kékgyökér is jó lesz oda, indás ínfű és még fogok gyűjteni egyéb ötleteket, de a tyúkhúrnak mennie kell. 
Tudom ezek között is ki fog kelni, de ha lesz egy  megfelelő sűrűség, akkor ritkulni fog... valamennyire. 

De az is lehet, hogy a növények telepítése előtt letakarom azon a részen is a talajt geotextillel, vagy még most ezen az őszön és akkor tavasszal mehetnek bele az új növények. A képeken csak egy kis rész van abból, amit ellepett ez a rohadék növény, lehet, hogy sok geotextil kell rá, de valahogy meg akarok szabadulni tőle. 
A hunyor körül az is látszik, hogy mennyire nem zavarja a tyúkhúrt a fenyőkéreg sem, pedig vastagon van letéve, mégis teljesen benőtte, de valahogy el fogok vele bánni, az biztos. 

Ez a hétvége nem volt a kertészkedés hétvégéje. Nemcsak az eső miatt, hanem a frontok miatt sem. 
Szombaton olyan voltam, mint akit fejbekólintottak, álmos, gyenge, fájt a fejem is. Kora délután lefeküdtem kicsit aludni, de apukám szerencsésen felébresztett, aztán amikor elment, lézengtem egy darabig, de megint ledőltem és úgy is maradtam estig. Nem aludtam, csak olyan félálom volt... hát borzasztó volt.

Vasárnap egy fokkal már jobban voltam, legalább kitakarítottam, felmostam és a kolbásztököket odatettem olajon sóval, őrölt korianderrel és pár fej hagymával először párolni, aztán lesütöttem róla a levét. Turmixolás után fagyasztóba került, 2 dobozzal lett belőle. 
Szeretem a zöldségpástétomokat pirítósra, általában az a reggelim paprikával, retekkel, és amikor még van, akkor paradicsommal, néha hagymakarikával, póréhagymával, télen savanyúuborkával. 

Itt még sül:

Ennek most így nem sok íze van, de amikor fagyasztás után kiengedem, akkor még szoktam ízesíteni valamivel. 
A padlizsánt pl. héjában szoktam megsütni, pépesítem és fagyasztom és amikor kiengedem, akkor adok hozzá valamit. Legutóbb olajon sütöttem fokhagymát, azt kevertem hozzá, borsot, sót, de jó bele kis tejföl is, vagy remulád mártás. Vagy sütök alá egy hagymát, vagy nyershagymát adok hozzá, bőven lehet variálni. 

Kinn is voltam kicsikét, kiültettem a kapott krizantémokat, az egybeültetetteket szédszedtem, remélem nem sínylik meg nagyon. 
Mindegyikből tört le egy-egy kicsi szár, azokról leszedtem a virágot/bimbót és bedugtam őket a földbe, hátha begyökeresednek még. Nem hiszem, hogy átvészelik a telet, de esélyt kaptak rá, az életerős megmarad. 

Kivettem az utolsó dália gumóit is, hatalmas gumó telep, nem is kell ennyi, lassan dália boltot nyithatok. Sőt, lassan kertészetet nyithatok, mert jópár növényből van már sok-sok szaporulat. 
Kiültettem egy rakás hagymát is, nem tudom mik azok, valahonnan kiástam őket még tavasszal, emlékszem, hogy gondoltam is rá, hogy rá kéne írni mi az, de ugyan már, úgyse felejtem el... hát de. Talán alliumok, bedugdostam őket egy helyre, ha nem lesz jó nekik, majd tavasszal megint kiásom, de ha most nem ültettem volna be, akkor télen elpusztultak volna. 
A mogyorót is elültettem, aztán ennyi volt a kerti ténykedésem, kedvem se volt többhöz, csupa víz minden, a föld ragad és süpped, nem jó ilyenkor kertészkedni.

Hoztam be a kertből jánosnapi retket és vajrépát is (amit a boltokban simán reteknek árulnak). Jó lenne ha egy darabig még nem lennének fagyok, akkor folyamatosan lenne retkem. 

Böbe gyűlöl, mert befújtam őt Frontline-al, mert nagyon vakarózik, szerintem bolhája van. Elkezdte lenyalni, hiába próbáltam őt édesgetni, hogy jöjjön az ölembe, odalett a bizalom. Nyaúkol, ha a közelébe megyek, sőt amikor kiment - mindig végigsimítok rajta, amikor kimegy és mondom, hogy vigyáz magára a macska - most úgy felnyavított, mint akinek fizikai fájdalma van az érintésemtől. 
Soha többet nem fújom be semmivel, pedig ezt használtam amikor kölyök volt is, mert rengeteg bolha volt  benne. Most meg gondolom lenyalta az egészet és este mindent kihányt és hasmenése is lett, alig győztem takarítani utána. 
Éjjelre be se jött, most reggel jött be, befalt száraz tápot, nedves kaját nem is adtam neki direkt. 2 perc múlva telehányta az előszobát szegénykém. 
Csináltam az egészséges macskámból egy beteg macskát bakker! 
Azt hiszem ma diétázni fog, (lehet, hogy holnap is, éppenséggel van miből fogynia) teszek ki vizet az udvarra, hogy inni tudjon, aztán remélem kimegy belőle. Így viszont nem tudom mi legyen a bolhával, nem tudom kidöglött-e belőle, ha nem, akkor a vakarózástól szenved, na meg azt se akarom, hogy a lakásban nekem bolha legyen, bár a porszívózás felszedi őket is, meg a petéiket is és van egy bio akármlyen szerem, amivel szoktam permetezni. 
Nyakörvet cicára nem akarok, mert ő fákon mászkál, bozótban, meg mindenhol, az életébe kerülhet, ha fennakad valamin a nyakörv miatt, mert vagy megfullad vagy elmenekülni nem tud. Majd megkérdezem az állatorvost. 
Úgy sajnálom szegényt, jót akartam és csak rosszabbat tettem neki. 

A kert lehangoló, a virágok a víz súlyától teljesen elfeküdtek, csupa víz minden, szerintem egy hétig tuti semmit nem lehet majd kinn csinálni. 

Lassan beszorulok a lakásba, jaj, de nem szeretem ezt, meg érdekes módon ugyanakkor néha szeretem is, mert szükségem van az ilyen hétvégékre, amikor elengedhetem magam és nem súg a fülem, hogy ezt is, azt is meg kell még csinálni, de most még a kertre lenne bennem kakaó. Mármint jó időben, nem így. 
Most már jöhet a tervezgetés időszaka, az álmodozás és azt hiszem később a mániákus magvásárlás is befigyel majd megint. :))))

Jah, pénteken megérkeztek a Királykertészettől az új hagymáim is, rózsaszín és fehér kakasmandikók, kék egyvirágú csillaghagyma és egy csomó kék (Blue Sky) krókusz és el is ültettem őket azonnal. Most már jöhet a tavasz, várom a virágzásukat! 

Tavasszal olyan nehéz elképzelni, hogy szeretem az őszt, mégis most, hogy itt van az ősz, minden pillanatát  és színét élvezem és csodálom minden árnyalatát, a hangulatait, az illatát, a fényeit. Pontosabban élveztem egészen tegnapig, mert tegnap borzalmas idő volt, igazi novemberi és jó, hogy lefotóztam minden krizantémot, mert az esőtől mind szétborultak. 
De egészen péntekig, az őszirózsákkal és a krizantémokkal, az aszály után kései életre kelt nyári virágok és a színesedő lombok olyan színkavalkádot adtak, ami máskor nincsen és máshol sincsen. Úgy értem más éghajlaton és igaziból még a mi éghajlatunkon se mindig van ez adva még november elején is. 

Még mindig a krizantémokat mutatom, mert most mégiscsak ők a főszereplők. 

Még mindig van, amit várok, hogy teljesen kinyíljon, (nem tudom, hogy a nagy eső után ez meg fog-e még történni) de a zöme most már nagyon szépen virágzik. Csodaszépek a kertben, imádom őket. 

Ebből a fehérből van mégegy hatalmas bokor, ezt már abból szaporítottam, még anyukámtól kaptam. Ha ránézek, erről is rá emlékezem.

Ezt a csodát is anyukámtól kaptam, a nyáron ültettem ki, még nem telelt sosem, nagyon remélem, hogy megmarad. Minden tekintetben különleges, mert tőle kaptam és mert gyönyörű is. 

Ezt tavaly ősszel ültettem és átvészelte a telet, remélem az idén is így lesz. Még nem nagy  a bokor, de tavaly csak egy kis szál volt, most pedig már kb. az ötszöröse annak. 

Ez viszont tavaly jóval nagyobb bokor volt, elég száraz helyen van, nem segített neki ez az aszályos nyár a fejlődésben. 

Ez a rószaszínes nagy kedvencem, nagyon meg voltam ijedve tavasszal, hogy maradt-e belőle, úgy tűnt csak pár szál lesz a tavalyihoz képest. Ültettem is belőle máshová is és még fogom is szaporítani, mert nagyon különleges. 

Ez a tűszirmú is tavaly őszi szerzemény, tényleg érdemes Halottak Napja környékén látogatni a piacokat, mert sokfélére lehet szert tenni. Szép, nagy bokorrá fejlődött. 

Ezt pedig a szomszéd nénitől kaptam (és a sárgát is, amiből olyan sok van már), aki már közben meghalt, de itt maradtak a szép virágai. A sötétbordókat is tőle kaptam, azóta azok is elszaporodtak, ahogy a magasra növő, hatalmas fejű lilák is. 

Ezt tavaly a piacon vettem egy nénitől. 

Ezt a szimplát már nem tudom honnan van, de tavaly őszi ültetés az biztos. Nagyon sokféle színű létezik a szimpla virágúak között is, nem ez lesz az egyetlen, illetve már van egy piros színű is, amit az idén ültettem, remélem áttelel majd. 

Ez idei ültetés, egészen apró, gombszerű virágai vannak.