Tegnap egész délutántól estig szakadt az eső, de úgy rendesen. Nem panaszkodom, mert kellett már és nagyon remélem, hogy a petrezselymek is kikelnek a hatására, ha egy hét múlva se látom nyomát se akkor újravetem. 
Jót fog tenni a virágmagoknak is és a már kinn lévő dáliáknak is, meg mindennek. 

Az eső miatt a macskák is benn voltak éjjel, Böbe már kora hajnalban felébresztett, hogy ki akar menni. 
Elza legújabb szokása az, hogy már azért is dörömböl, hogy menjek ki hozzá, amíg eszik... néha az agyamra mennek. Néha túl sokak... de nem tudok haragudni rájuk, mert olyan aranyosak. Elza olyan, mint HakapesziMaki, amikor eszik. Ki gondolná arról a kis aranyos szájacskáról, hogy milyen fogak vannak benne. :)))

***

Akad azért némi sikere a nedves kéztörlőpapíron, zacsiban való csíráztatásnak is: 3 szép lila füzérajak már kis pohárba ültetve fejlődik és 2 db rózsaszínű mocsári hibiszkusz is. 

Ez a kísérlet arra is jó volt, hogy megláttam, hogy némelyik mag esetében nagyon alacsony a csírázási arány. Tehát ha pl. kiválasztottam volna 5-6 darabot mind a két növényből (ahogy tavaly pl. a füzérajakkal csináltam), akkor nem biztos, hogy lett volna belőle siker. Nem is lett tavaly a lilából (ez ugyanaz a mag), a fehérből is mindössze egy kelt ki, de az már ott fejlődik a kertben, majd szaporodik ott. 
Viszont a nagy völgycsillag magjai, amiket a saját kezemmel szedtem, egy se csírázott ki, pedig érett magok voltak, lehet, hogy ez valami hibrid növény, ami nem szaporítható tovább magról? 
A tavaszi héricsre még várok. 
Sajnos a szecsuáni bors se csírázott ki és ki se kelt a földből sem... egy adag még benn van a hűtőben és kapja a hidegsokkot, de az is lehet, hogy maga a mag kezelt valamivel és nem is életképes, mert nem ültetni valónak vettem, hanem fűszerként, csak volt közte mag is (a héja a fűszer). Egyébként kipróbáltam, nekem annyira nem is jön be az íze, de a kertben azért szeretnék ilyen fácskát, egzotikus lenne és az éghajlatunkat is jól bírja állítólag. 

Tegnap az ebédidő arra épp jó volt, hogy kimentem és megreparáltam a kerítésen a belátásgátlót. Időről-időre elengedik a műanyagkötözők, de a nagy szélben még az alumínium drót is széttört a betonoszlopon, ahogy feszegette a szél a kerítést, azt is kicseréltem. Sajnos az olyan vastag acéldrótot, amihez ki van feszítve a kerítés, nem tudom annyira hajlítani, hogy azzal fogatnám oda, nagyon merev és erős az a drót. 

Aztán délután elkezdett szakadni az eső és még este is zuhogott, nem volt  kertbemenés, de még az eső előtt kinn voltam fotózni. 

Ezek a fehér szellőrózsák az idén már nem fognak jobbat mutatni, sajnos. Tavaly sokkal több virág volt rajta, de az az igazság, hogy annak is örülök, hogy a tavalyi aszály nem nyírta ki őket teljesen. Egy nagyon száraz részen vannak, tegnap kicsit megkapáltam körülöttük a földet az eső előtt, mert mintha betonban lennének.

Ezek a levelek az őszi kikerics levelei, azért fotóztam le, mert már nagyon nagy a telep, úgy tűnik, hogy szereti a helyet. Ez sok virágot ígér őszre. :) 

Lassan kivirágoznak a nefelejcsek is, nincs annyi ebből sem, mint tavaly volt, de legalább van. El fogja szórni a magját az idén is, remélem nem lesz olyan mostoha megint az időjárás. 

Úgy tűnik, hogy ezek a sárgák a legutolsók a nárciszok közül, mögöttük már kezdi a virágzást a boglárkacserje. 

Kicsit más szögből, itt látszanak a tulipánok is és az is, hogy mennyi hely van még a kertben a virágoknak. És jönnek a liliomok is (a képen a sötétbordók).

Ezek a kiültetett borkórók, így majd követhető lesz a fejlődésük. Remélem nem fog úgy tarackolni, mint a bambusz, mert akkor majd irthatom.

Dzsumbuj, pedig ez még az eső előtt van. Alul lassan elnyílik a császárkorona, fölötte pünkösdi rózsa, bazsarózsa, és szarkalábak. Fölötte már bimbóban van a harangláb, és van még ott rengeteg írisz és tömör virágú gyöngyike is. 

A sziklakerttel nem tudok betelni, imádom!