Tettem a földbe, mondhatni ültettem a kert felső részén lévő 3 dália mellé 3 vizesflakont, aminek kilyukasztottam az alját. 3 pici lyukat csináltam, de talán elég lett volna egy is... majd a következő flakonnal kipróbálom. Ki kell ezt is tapasztalni, hogy lesz a legjobb a csepegtetéshez. Próbáltam a flakon kupakjával szabályozni, de vagy nem ment a víz, vagy kiszaladt belőle. Hátha így ki tudnának nyílni. 
Akarok tenni ilyen flakonokat még a kicsi tuják (vagy nem tuják, de örökzöldek az biztos, talán borókák?) mellé is.

Azt hiszem jövőre eleve úgy kell majd ültetnem, hogy vagy lyukat ások a növény mellé amibe öntöm a vizet, vagy rögtön beteszem a flakont. Persze... ha lesz víz a kútban, mert ha így haladunk az aszállyal, akkor jövőre itt már semmi sem lesz, pedig jobban állunk, mint az Alföld, mert itt a hegyekben azért gyakrabban szokott esni és a vízkészletet az tölti. 

A macsekok is - úgy tűnik - félig-meddig békét kötöttek, Herkuló néha összefeszül a MosogatóCicával, de tegnap reggel pl. a Mosogató feladta és elment békével. 
Valamelyik nap meg Herkuló felengedte a Mosogatót és bölcsen félrenézett, amíg az evett.
Tegnap este meg így feszültek itt a tetőn, de végül Herkules lefeküdt és a Mosogató lépésenként, nagyon óvakodva (bánom, hogy nem vettem fel azokat a mozdulatokat) feljött és evett. Herkuló a rend kedvéért azért még fektében is fenyegetően nyávogott, de ennyi volt. Itt is látszik, hogy a Mosogató (a szürke) mennyivel nagyobb.

Szóval látszólag Herkules az ÚR, de azt hiszem csak inkább nem kötekszik, bár a Mosogató is békés cica, ő csak enni szeretne.

Szedtem már magokat is a kék mézontófűről, annyira csodaszép az a virág, hogy jövőre sokkal többet szeretnék belőle.  Tavalyelőtt vettem a magot, ha jól emlékszem 6 darabot küldtek és egy kis nyomorult kelt ki, de annyi virágot adott, amiről tudtam magot menteni magamnak. Az idén ez már combosabb, de még el nem adnék belőle. Jövőre - ha kikelnek - remélem már lesz több is belőle. 
A kék a mézontófű, de olyan szépek így együtt a piros kokárdával és a kakukkmákkal. 

A változatosság kedvéért öntözök. Ma reggel is rengeteg vizet kihordtam, de most már a mulcs szinte mindenütt védi a kertet. Még van 3 zsák szalmám amit ki fogok rakni, ezek már a virágoskertre mennek és télen is ott fog maradni. 

Kicsit megijedtem ma reggel, mert elkezdett zörögni a szivattyú, azt jelzi, hogy nem elég a víz... fogy a víz a kútból is. Ettől most a mulcs mégjobban felértékelődött, mert így ritkábban kell majd öntözni. Ha elmegy a víz a kútból, akkor nem tudom mi lesz.:((((

Borzasztó ez az aszályos időjárás, nem is értem, olyan sok felhő jön, de nem bírják leengedni a tartalmukat, pedig olyan nagy, hasas felhők. A múltkor is akkora borulás jött, hogy azt hittem égszakadás lesz, de szélen kívül semmit nem kaptunk. Elkeserítő ez az idei év. 

Az energiahelyzetre meg mélyebben rágondolni se merek, és nem is akarok. Kérdezik, hogy nem aggódsz? De hát mennyivel vagyok beljebb, ha aggódok? 

Közben kinyíltak a liliomok is, még nem az összes, egy párat még várok, ha egyáltalán ki tudják majd nyitni a virágaikat, de ezek úgy tűnik nagyon jól bírják. 

Az ernyős verbénák is teljes pompában vannak. 

... még én is! :))))

Learattak valami gabonát itt a szomszédban, nagyon megörültem neki, ki is mentem megkérdezni, hogy lesz-e eladó szalma, de azt mondták, hogy nem szedik össze, mert nem érdemes. Megkérdeztem, hogy ha ott hagyják, akkor vihetek-e belőle és megengedték. Hát én úgy örültem, mint majom a farkának így a következő hőhullám előtt! Tulajdonképpen a kertemet menti meg most ez a szalma. Illetve nagyon vegyes fűvel, biztos egy csomó magot is behozok vele, de az idén megtanultam, hogy a gyom is értékes. Most nem azért, hogy komposztáljam, hanem, hogy körberakjam vele a növényeimet. 
Mindenképp kell majd vennem szalmát, de most rögtön hoztam be belőle pár zsákkal és azonnal körberaktam egy csomó növényt, uborkákat, a padlizsánokat, paprikát, fehér karalábét. Vittem még egy kicsit a paradicsomra is.
Úgy leizzadtam, hogy csak úgy ugrottam fejest a fürdőkádba utána, de nagyon örülök most! 
Még ma is kimegyek reggel és szedek pár zsákkal, hogy  a virágágyásaimra is tudjak tenni mulcsnak. Komolyan mondom, hogy ilyenkor szoktam mondani, hogy szeret engem a JóIsten, mert szalmát kívántam mulcsnak és azonnal meg is kaptam.  Nagyon hálás vagyok érte. :) Hihetetlen, hogy milyen apró dolgoknak mennyire lehet örülni. :)

És ahogy elment a kombájn, mindenki rögtön kicsődült a tarlóra, rögtön megjelent a falu gólyája a már majdnem akkora gyerekével együtt, mint ő maga, egy őzike és később egy róka is. Gondolom lesz nagy vadászat, a pockok rejtekhelye is fel van fedve, szerintem a macskáim is mind kinn voltak egész éjjel, bár nem lehetett nagy fogás, mert olyan éhesen jöttek haza korán reggel, mint a farkasok. Na meg én is kicsődültem a zsákjaimmal és amint behoztam a szalmát, a kertbe meg becsődültek a rigók szedegetni a magokat, amik benne maradtak.  :D :D
Jövőre lesz mit kigyomlálni a földből, sőt, eldöntöttem, hogy tavasszal előveteménynek  és zöldtrágyának fogok vetni mustárt, vagy szoktak valamilyen fajta retket is, nem emlékszem most a nevére. 

Viszont most nagyon sok minden be van már takarva a kertemben, nem szép, de nagyon hasznos. A képeken látszik, hogy hová kell még tennem majd belőle. 
Így most nem az van, hogy öntözök és azonmód el is párolog és felszárítja a nap és/vagy a szél, a növények meg nem nőnek sehová, hanem feltöltöm vízzel a talajt a növények körül. Épp ma néztem, hogy a bugás hortenzia alatt milyen jó nedves a talaj. Még kora tavasszal raktam körbe szalmával, akkor a fagyok ellen, mert a leghidegebb napok előtt küldte ki a kertészet. De a paradicsomok is kezdik felszívni magukat, pedig csak pár napja raktam körül őket, de már a leveleik is másképp állnak, nem olyan aszottak és összehengeredettek, mint előtte voltak. 
Szerintem egy lépésre vagyok a mélymulcsos, szalmás trágyában dagonyázós, permakultúrás  kertészkedéstől, de az tisztán látszik, hogy a régi falusi, ások, forgatom a talajt, tip-top, seholegyszálfű és pocsékoljuk a vizet, a csupasz, meztelen, védtelen föld meg pillanatok alatt kiszárad kertészkedésnek vége. 

Azon gondolkodtam, hogy majd ősszel összegereblyézem a cuccot, mert trágyát akarok bekapálni a földbe és utána szépen ráterítem a talajra és tavasszal már közé ültetek az eleve takart talajba. 

Ez az örmény méteres ubi, már van is rajta 3 darab. 

Ez a kibédi barna uborka, egy darab volt rajta eddig. Érdekes, kemény a héja, de belül az uborka nagyon finom, nagyon roppanós volt és egyáltalán nem keserű, pedig öntöztem.