Szerencsére végül enyhült tegnap a szél és a nap is sütött, jó meleg lett kinn, jól esett kinn lenni a kertben. 

Nem dolgoztam magam halálra, végül is élvezni is kell a látványt is és jó időt is, de azért motoszkáltam, mert nem állom meg. Mindig meglát valamit a szemem, amihez hozzá akarok nyúlni, de ettől szép a kertészkedés, nem azért csinálom, mert kell, hanem azért, mert szeretem, örömöt szerez nekem. 

Földbe került a Pawpaw. Miközben a helyét készítettem elő, sikerült belebonyolódnom egy nagy hangyákból álló bolyba, hát... szörnyűek, csípnek, harapnak, mindig a horrorfilmek jutnak róluk eszembe. Nem szeretném, hogy hangyák egyenek meg. 

Kiültettem pár kövirózsát is és rendezkedtem kicsit a sziklakert körül. Behoztam még egy követ, hogy kicsit formát kapjon az egyik rész és átrendeztem/elpakoltam köveket a "nemtudommilegyenbenne" részből is. Egy kicsi darabon fel is villáztam és kiszedtem a füvet belőle, hogy szélesedjen dísznövényes sáv. 
Az a baj azzal a résszel, hogy a talajban kövek vannak, nem lehet rendesen lenyomni a villát. Pedig elképzeltem, hogy veszek egy kicsike tómedret és azt teszem oda, éppen oda kívánkozna, de a kövek miatt nem lehet. 
Raktam fel pár követ az északi falhoz és elültettem oda egy borostyánt is, lehet, hogy még el fogom magam átkozni miatta, de most jó ötletnek tartom. 
Elza persze rögtön megkíváncsizta, mert odaraktam az árnyékliliomokat is, amik várnak a kiültetésre. Szegények a napos teraszon voltak és nem szerették. 

Valamelyik nap gyomlálgattam az első sziklakertnél is és találtam egy csomó magoncot. Először nem tudtam, hogy melyik növényből szaporodhattak, először völgycsillagra gondoltam, de jobban megnézve a japán szellőrózsa szórta szét a magját és elkezdett terjedni. Nagyon örülök neki, ez egy csodaszép virág és ősszel nyílik. 
Illetve találtam valamit a csatavirág tövében is, de még nem tudom, hogy melyik növény lesz, de valami, (mármint nem gyom) az tuti. 

Egyébkét szépen alakulgat itt ez a rész is, nem volt itt semmi a tuják alatt, csak a nagy csupasz pusztaság. Olyan szép, színesé teszik a tűzesők, de van már ott sárga árvacsalán is, fürtös gyöngyike, csatavirág, sisakvirág, lizinka, indás ínfű, árnyékliliomok, alpesi törpefenyő, gyömbérvirág, völgycsillagok, japán szellőrózsa, haranglábak, tündérvirág és még sok minden és persze majd jönnek a hortenziák is. Az igaz, hogy már kezdem látni, hogy a cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) jó lesz, a kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) viszont nagyon kényesek, nem hozok többet. 
A bugások (Hydrangea paniculata) máshol vannak, remélem, hogy az idén már legalább az egyik virágzik majd, de még az is elég kicsi. 

Kinyílt már a püspöksüveg is vagy tündérvirág. Olyan kis finomak, aprók, igazi kis tündérek! 

Újabb tulipánok nyitottak, ez is tavaly őszi ültetés, kis különlegesek. 

És az Oroszlánkirálynő! megint előadta a hattyú halálát az oszlop tetején, de ezt az előadást nagyon szereti. Hangosan, kétségbeesetten, keservesen, amitől azt hiszem, hogy ő most már örökre az oszlop tetején ragadt, de már nem tudd átverni. :)))))  Nem tudom miért élvezi ezt a játékot, de eleinte (kiskorában) át tudott verni. Hogy én mennyit rohangásztam a létrával! Jó párszor megszívatott a kis huncut! :)))))