Tegnap végül - miután kidugtam a hidegbe az orrom és lőttem egy fotót az ablakból - mégis kimerészkedtem zúzmarás növényeket fotózni a kertbe. :)))
Néha elgondolkodom, hogy mi lehet ez, hogy mindent meg akarok örökíteni. Emlékszem régen a 24 és 36 kockás filmeket vettük és azzal utaztunk el külföldre is és amikor hazajöttünk, akkor izgultunk, hogy jók lettek-e a képek és érdekes módon az is elég volt akkor. Talán azért, mert nem is tudtuk milyen lehet mindent lefotózni, nem is gondoltunk rá. Sokkal jobban megnéztük, hogy mi kerüljön a képre. Most meg mindent lefotózunk azzal, hogy ami nem jó, azt majd kidobjuk. 

Szóval tegnap végül mégis fotóztam. Hihetetlen, hogy még elmúlásukban is milyen szépek a növények. 
Nem sokáig tartanak már a krizantémok sem, látszik rajtuk, de még most is színes a kert tőlük, pedig november végén vagyunk. 

Ma egyébként nem fér be a zabszem se... fogorvoshoz megyek, mert letört egy darab az egyik fogamból, magával vitte egy negró. Aztán a tömés is kiesett belőle és így nem maradhat. Nagyon nem szeretem a fogorvost, mintha az agyamban furkálnának és a szurit se, de fogok kérni, mert nem akarok érezni semmit. Hrrrr, már most be vagyok tojva! Szokták mondani, hogy az ember gyomrában pillangók röpködnek, hát az enyémben most lódarazsak röpködnek inkább. :))))))

-3 fok van ma reggel, deres a határ. A ház előtt még van pár büdöske, de nem fagytak meg, ennyit véd a ház déli oldala. Ott vannak kinn a cserépbe bevett Penstemonok is és a Nierembergia is, elvileg még nem lehet bajuk, főleg, hogy a fal tövében vannak, de most már jobban kel figyelnem, mert meglepetés hidegek is jöhetnek, vagy hidegebb is lehet, mint amit ígérnek. 
Nincs kedvem kimenni deres fotókat csinálni...

Az összes macska itt van reggelizni, még a MosogatóCia is. Odaszokott a másik ablakhoz a verandán, így most nincs hangoskodás Herkulessel se... mármint nincs annyi, mert Herkules olyan, mint egy kis sakál. :)))))
Vettem pár nagyobb doboz olcsóbb, nedves kaját a Mosogatónak is, mert nem bírom ki, hogy ne adjak neki. Ez a cica úgy döntött, hogy megbízik bennem (pedig tuti gazdás, mert akkora, mint egy kövér ló) de látni kéne azt az arcot, ahogy néz. Amikor nem figyelek oda, akkor a konyhaablakhoz jön és felkapaszkodik és ott néz be. "Vegyél észre engem és adj enni!" - ezt látom az arcán és valami végtelen bizalmat, hogy meg is kapja, amit szeretne. 
Emberekkel nem vagyok ilyen lágyszívű, sőt... de az embernek van tudata, felelőssége önmaga és a sorsa felett, az persze más tészta, hogy sokan vannak, akik mindezt nem használják. Ehhez képest minden ember azt hiszi, hogy a természetben ő a teremtés csúcsa és mindenhez joga van. Erről nekem az a véleményem, hogy akkor tessék a csúcson lenni! 
Az állatnak nincs tudata, se hozzátartozói. Ők tényleg védtelenül állnak a világban. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden állatot ide fogok fogadni, de a Mosogató olyan régóta idejár, hogy ő még belefér, több cica már nem. A MókaKépű sem, mert abban is van egyfajta felelősség, hogy az állatot rendesen el kell látni és nem gyűjteni kell. 
Sok állatgyűjtő azt hiszi, hogy jót tesz, holott rengeteg szenvedést okoznak  az állatoknak. 

Tegnap kimentem és csináltam pár fotót a sziklakertről. Az egyik varjúháj nagyon elszaporodott, de nem szedem ki, mert télen általában tönkremegy és csak pár szál marad belőle. Tavasszal mindig úgy kell magamat visszafogni, hogy ne szaporítsam el, mert a pár megmaradt szálról nehéz elképzelni, hogy megint mekkora tömeg képes nőni, pedig képes.

A sziklakert általában tavasszal szép, amikor belódul a növekedés és a tavaszi virágzás, aztán nyár elején megint, amikor kivirágoznak a kövi növények, főleg a varjúhájak és ősszel, amikor ismét növekedésnek tudnak indulni és nagy párnákat képeznek. A virágzás eléggé lepusztítja a varjúhájféléket és a kövirózsákat is, de ezek kipusztíthatatlanok (szerencsére). Nagyon szeretem őket, ezeket a nagyra nőtt telepeket, amik olyan szépen be tudják borítani a köveket is. 
itt kövirózsa és főfali pintyő van.

Ebből a kövirózsából tavaly párat bedugdostam a kövek közé és már elkezdte beborítani, szinte folyik, mint egy kis patak. :) 

Ezt is nagyon várom, hogy szaporodjon, nagyon különleges a színe így őszre, amikor lesz már egy nagyobb telep belőle, akkor igazán fantasztikus dísze lesz a sziklakertnek. 

A Délszaki kutyatejet pedig már mutattam párszor, de nagyon szeretem. Szerencsére szaporodik is szépen magról, már van pár kis magoncom itt-ott a környezetében.

Tegnap annyi volt a kertészkedés, hogy felszedtem egy sor petrezselymet, ma pedig a másikat. Ennyi lett az egy sorból, ma mégegyszer ennyi kb. 
Néhányon hagytam zöldjét is, bár sóban tettem el egy csomót már. 
Hagytam egy párat kinn is, hogy legyen friss zöldje. 
A paszternák is kinn maradt... nem kell és hová tenni se tudom. Lehet, hogy még felszedem, nem mondanak olyan fagyokat, hogy a talaj is átfagyna, meglátom. Az igazat megvallva nem akarok vele dolgozni, mert tavaly rengeteg munkát adott és szinte alig használtam belőle. Jövőre nem ültetek, vagy legfeljebb 5-6 darabot hagyok. 

Hűvös, csípős idő lett kinn, persze ez még nem hideg, de nincs kedvem kinn lenni. Tavasszal, amikor végre ismét ilyen hőmérséklet lesz mint most van, akkor majd hanyatt homlok megyek a kertbe, mert milyen jó idő van!  :D :D
Minden csak viszonyítás kérdése. 

Tegnap a madáretetőre is kiakasztottam már két gömböt és töltöttem bele napraforgómagot is, mert egyre többen ugrálnak benn a kertben a szilvafán is. Na meg a  hatalmas keleti életfákon, nagyon szeretik a termését, egész kis csapatok laknak benne. :) 
Ma viszont meglepődve vettem észre, hogy alig fogyott valami. Tavalyi még a mag és vettem is tegnap újabb 10 kilót nekik, de a tavalyi mag se avas, megkóstoltam és jó. Rosszat nem akarok nekik adni, ők is a jó kaját szeretik. 
Gondolom idő kell, amíg felfedezik megint az etetőt és hogy van is benne kaja, mert egész nyáron ott lógott, elfelejtettem bevenni, csak a nagyot hoztam be. 

A cicák is egyre többet vannak benn, még Böbe is, tavaly nem henyélt ennyit benn.
Elza is a verandán pihenget, most már ott is jó idő van. Valamelyik nap olyan szutykosan jött haza, a fehér szőre szürke volt, úgy nézett ki, mint akivel feltörölték a földutat. Szerintem valamelyik kandúr kapta el. Azok szokták így összemocskolni, lenyomják és a földön tartják, de tiszta hülyék ezek, mert Elza már ivartalanítva van. Ezek szerint nem érzik rajta, vagy nem a szaga után mennek, hanem tudják, hogy Elza nőstény. 
De hát kóbor volt a lelkem, ő volt itt a környék nője és szerintem ezt a kandúrok megjegyezték és nem tűnik fel nekik, hogy hoppá, valami megváltozott. 
Szegény Elzu! Pedig általában rutinos a CicaNéni, de most elkapták őt. Ki se ment utána egy napig, de legalább másnapra kimosakodott.  Kicsivel többet kényeztettem és szeretgettem őt utána, mert látszott rajta, hogy megviselte őt a kaland. 
Itt már tiszta, de az arca fáradt. Olyan sokat szenvedett már ez a CicaNéni, szeretnék neki nyugalmat biztosítani.