Tegnap naplementekor nagyon durván nézett ki az ég alja. Az utóbbi években, ezekben a szeles időkben, volt sokszor rózsaszín, sőt piros is, de ennyire, mint tegnap még nem lángolt az ég. Elképesztő és félelmetes volt egyszerre, azon gondolkodtam, hogy mi lesz itt az éjjel vagy ma... ehhez képest egyelőre csak borús, párás csend van... bár napközben még akármi is lehet. 
Nem adja vissza rendesen a színét a fotó, halványítja, de azért mutatja. Máskor is fotóztam már, amikor nagyon pirosnak találtam, de a fotón alig látszott egy kis szín, hát most látszik a fotón is. Képzelhetitek milyen volt élőben. 

Tegnap kétszer is elérhetetlen volt a blog.hu, nem tudom mi volt, mindenesetre csináltam egy blogmentést, mert utoljára tavaly novemberben csináltam, mérges lennék, ha elveszne. Remélem nem kell költözni, ha sok lesz a leállás, akkor igen. Anno a Wordpress és eközött vacilláltam, ha megyek, akkor oda megyek. Na meglátjuk. 

A macskák kinn voltak éjjel, Böbike már be is jött, Elza meg volt zavarodva reggel. Be akart jönni, jópárszor kidobtam, mert mindig besuttyant, amikor kinyitottam az ajtót, az lett a vége, hogy véletlenül ráléptem a lábára. Ez nem az első már, a CicaNéni iszonyúan erőszakos tud lenni és ráadásul nem tanul... ez így nem jó kombó. Egyszerűen nem érzi, hogyha lépek, akkor menjen el onnan és amikor beüt nála a csőlátás és csak az van, amit ő akar(na), akkor meg tök hülyévé válik. Megsértődött és elment valahová, de ma nagyjából helyreáll már az élet délután. Befejezi ma a festő és akkor visszapakolok a verandára mindent. Mondjuk az ajtót még nem fogom bezárni, mert száradnia kell, de lehet, hogy ablakot hagyok majd nyitva. Az egyik ablakra nagyon rányúlik a tető, direkt, hogy a járdát is védje, azt nyitva merem hagyni akármilyen idő van is odakinn.  

Ebben az esős, hűvös időben úgy beindult minden. A tulipánok is még mindig bírják, bár szerintem ezek késői tulipánok, mert ezek a sárgák virágoztak ki a legkésőbb. Mögöttük már rajtra készek a margaréták, pár bokrot már meg is kellett támasztanom, mert elég magasak és a nagy szélben megdőlt a száruk. Elöl pedig a kökörcsinek elvirágzott szárai vannak, meghagyom őket, mert nagyon szépek és hadd hozzon magot, hadd terjedjen. Állítólag ez a növény könnyedén szaporodik magról. 

Még az íriszek is nyílnak, mögöttük a szarkalábak már nagyon megnőttek és a tetejükön látszanak a bimbókezdemények is. A kék nefelejcs színét valamiért nem adja vissza egyik fotó sem, pedig olyan szépek. 

Még nem teljes virágzásban, de a kerti pletyka is indul. 

A kerítésen kívül muskotályzsálya növekszik (meg még sok minden), belül pedig egy nagy díszhagyma, fehér liliomok, árnyékliliomok és most kezdik majd ezek a krémszínű íriszek is. 

Az oszlopos tiszafa gyönyörűen beindult, de az összes örökzöldem szépen hajt, lehet, hogy majd szentelek nekik egy külön bejegyzést. Ezt a félrehajló ágat majd megtámasztom, hogy megmaradjon az oszlopos formája. 
Most, hogy van csapadék, a páfrány is nagyon szépen növekszik. 

Ezek a kakukkfüvek valahonnan bevadultak a kertbe, nagy örömömre. 

 És a másik öröm ez az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), ami szintén beköltözött hozzám. Ennek is nagyon örülök, mert szeretem a gyömbérvirágot, van narancssárga is, de azt vettem. Ez pedig nemcsak szépen díszít, hanem olyan helyén van a kertnek, ahol nem is tudtam mit ültessek, ő meg jól érzi magát. 
Ezen kívül nagyon értékes gyógynövény is, a gyökere a drogja, de nem fogom kiszedni, inkább hagyok még párat. Általában bélhurut ellen isszák a teáját és erős baktériumellenes hatása is van, de más egyebekre is használható, érdemes utánaolvasni. 

A hétvégével Pongrác, Szervác és Bonifác el is masírozott, remélem most már javulni fog az idő valamennyire. Egyébként örüljünk, hogy nem hoztak fagyot, csak ezt a lehűlést és esőt. 

A szombati sikerélményből táplálkozó lendületem annyira kitartott, hogy vasárnap már reggel 8-kor, abban a vacak időben, nyargaltam ki a kertbe és kiszedtem a gyomot a tárkony környékéről. A fű ami ott nőtt, már majdnem magot hozott, muszáj volt kiszedni és a seprencével is bajlódok, így is minden évben sikerül egy párnak szétszórni a magját, ha nem nálam, akkor a szomszédnál magzik fel. 
Így kiszabadultak a krizantémok is, nem is látszottak a fűtől... egyébként lehet, hogy meg fogom nyírni a tárkonyt. Nem saját ötlet, tavaly láttam valahol a FB-n, valaki szép, kis, gömbölyű bokrot nyírt belőle. 
Orosz tárkony, már majdnem kidobtam, mert zéró illata van, de érdekes módon, amikor megszárítom, akkor lesz nagyon finom tárkony illata és az íze is jó, használom főzéshez. 

Nem lett szép, de kikaróztam a borsót is és húztam ki zsinórokat, amibe kapaszkodhat. Vettem műanyag rácsot neki, de nem volt kedvem vele vacakolni, majd jövőre... vagy jó lesz az uborkákhoz. 

Feldaraboltam a komposztra a tegnap kivagdosott szederszárakat is, pár vastagabbat megtartottam a borsóhoz karónak, mert nem elég a bambusz, pedig még vettem is újakat. 
Tavaly a szárazságban az egyik feketeribizli bokornak is sok ága kiszáradt, azokat is kivágtam, daraboltam.
Kis poharakba vetettem még palántának, ami a múltkor kimaradt: toszkán fekete tépőkelt, sima tépőkelt és radicchio salátát. Akartam még vetni tölgylevelű tépősalátát is, de ma megtaláltam a kertben. 
Még kimentem az eső előtt gyorsan kigyomlálni egy ágyást, mert a retek nem látszott ki a gyom közül és ott volt egy másik sorban a saláta, már egészen kis aranyosak. 
Így maradt egy pohár földem és tettem bele a sziklakertből kőtörőfüvet, mert alig maradt belőle valami - ugye mindig ezt emlegetem - a tavalyi szárazság után. Itt látszik, hogy alig van belőle, de beültettem egyebekkel is azt a részt, ha dúsabb lesz, talán a nedvesség is jobban megmarad, mert így nagyon hamar kiszárad. 

A kert egyébként tiszta vadregény most már, kinyíltak a gyöngyvesszők is, belombosodott a magnólia is és szemben a hatalmas életfáim... hát imádom ezt a kertet. 

 A kis tamariskám is virágzik, olyan kis aranyos, nagyon várom már, hogy szép, nagy fa legyen belőle, de pár évbe még bele fog telni. 

Kutyatej. 

Kapásból 3 féle kövirózsa. :) 

 És még szedtem be egy csomó kakukkfüvet és citromfüvet is, csináltam belőlük 70%-os alkohollal tinktúrának valót és a citromfűből szirupnak is tettem el. A nagy üvegben a szombaton eltett lándzsás utifű van, vasárnap reggelre jól összeesett, akkor megtömtem további levelekkel, de délutánra megint így összeesett, már nem teszek bele többet. 
Ugyanígy összeesett a citromfű is, csak sokkal hamarabb, abba is töltöttem utána. 

Hú de elégedett voltam  én magammal tegnap! Nem terveztem semmi kertit, mert előző nap is esett és szombatra is rossz időt ígértek. 
Megnéztem viszont reggel az előrejelzést és nem ígértek esőt, ezért kaptam magam és elővettem a kaszát azzal, hogy legalább hátul a fák alatt levágom a virágzó vérehulló fecskefüvet és a bürök is virágban volt, majdnem akkora volt mint én magam. 
Úgy voltam vele, hogy valamennyit levágok. Ehhez képest levágtam az összes füvet. Persze a többi is nő (amit a múltkor vágtam), de az még tűrhető. 
Most nagyon örülök magamnak, meg a kaszálásnak is. Egész normális fizimiskája lett a kertnek. 

A könnyed kaszálásnak szerintem az lehet az oka, hogy a múltkor már nagyon tele lett a puttonyom a kaszán azzal a nagy izével, ami felfogja és elirányítja a levágott füvet, mert kb. mindenbe beleakadtam vele és nem engedte rendesen letenni a vágófejet. Fogtam és kb. 6 centivel feljebb húztam. Ezenkívül a múlt hétvégén vettem egy új damilfejet rá a piacon, állítólag ezen csak át kell dugni a damilt és aztán behúzza magától. Ki is fogyott belőle, majd meglátom, hogy jó lesz-e, de az biztos, hogy valamitől sokkal könnyebben kaszáltam, mint máskor. 

Aztán úgy belelkesedtem a sikerélménytől, hogy összekaptam magam és kimentem lándzsás utifüvet szedni, szedtem is egy nagy szatyorral, de még a kertben is van. A zöméből szirupot fogok csinálni, de szárítok is, mert nagyon jó teának. Ez a Maria Trebentől  vett kandiscukros citromkarikás tea, még üdítőnek is nagyon finom és az én örökké köhögős torkomnak meg pláne jót tesz. 

Aztán kiültettem a már jócskán kicsírázott hajnalkákat is a kertbe. Nem akartam az idén hajnalkát, feketeszemet ültettem, de nem kelt ki. Ezért gyorsan csíráztattam hajnalkát. 

Elza olyan, mint egy élő felkiáltójel, maga a megtestesült szemrehányás. Pedig pénteken, amikor elment a festő, kitakarítottam neki a verandát és felhoztam a dobozát is, de az se tetszett, mert a nejlonok még fenn vannak és attól meg fél, ahogy mozog meg susog, de még nem szedem le. Hétfőn fog folytatódni a festés, sajnos nehezen száradt a glett ebben a szuper időben. 
Visszavittem a dobozát a lépcsőházba, de ott meg járkálok, az volt a baj.  Elza szereti a kajáját is apránként megenni, de most minden nyitva van, hogy szellőzzön és Herkules már kétszer is betorkolta. :)))) 
Szóval Elza az idegösszeomlás szélén volt, hihetetlen módon ki volt borulva. Pedig tele van hátul a fatárolónál szénával, cicadobozokkal, mindenféle kuckókkal, de ez a MajomNéni a helyét akarja görcsösen visszakapni. Hát... várom, hogy kész legyen már és visszaköltözhessen, hogy helyreálljon a béke. 
Délutánra kicsit megnyugodott, már a dobozból se ugrált ki minden jöttömnél-mentemnél, sőt, amikor a Böbét kiengedtem, akkor sem. 
Böbe meg benn aludt, péntek délután besuttyant (mit mondjak, ő is eléggé idegbetegen toporgott az ajtóban, hogy engedjem már be), aztán lefeküdt és mint egy darab fa, reggelig meg se mozdult úgy aludt. Aztán kiment, de napközben megint benn volt, délután ment ki. :) 
Nem szeretik ezek a rossz időt, Elzának is azért olyan nehéz, különben kinn heverészne valahol (a veteményemben vagy a virágokon... ). :D :D 

Aztán még kimentem és kivágtam végre a szeder tavaly letermett ágait, a többit kikötöttem, hogy ne lógjanak a földön. 
És leterítettem egy nagy részt geotextillel, mert ott is sziklakertet akarok, de ki kell gyomtalanítani a talajt. Egyelőre nem fogok hozzányúlni, majd jövőre valamikor, addig meg hadd tegye a dolgát a geotextil. 
És milyen szépen le van vágva a fű is. :) 

Aztán még összegereblyéztem a levágott füvet, jó pár vödör lett és ráhordtam az évelőágyásokra és a cserjék köré. És lent is látszik, hogy milyen szépen le van vágva a fű... bakker, marhára örülök neki! :)

Itt látszik a képen, hogy milyen szépen nő a japán juharom is. A karók azért vannak körülötte, mert úgy könnyebb volt bebugyolálni télen. 

Itt egyébként jól látszik a mulcsolt és a nem mulcsolt fűhelyzet. Ezen a részen még sokkal több szénát ki fogok rakni, mert eléggé agyagos a talaj, muszáj valahogy normális termőréteget varázsolnom, mert olyanná tud keményedni, mint a beton. 
Viszont úgy látom, hogy a törpebangitának vett cserje végül labdarózsa lett... nem örülök, mert az ott nem fog megmaradni a fenyőtől, de meglátom.