Tegnap egész nap zuhogott az eső, kitenni se nagyon tudtam a lábamat, nemhogy kertészkedni, azért ültettem kis pohárba még csatavirágot. Így aztán tervezgettem inkább fejben egy kicsit és arra jutottam, hogy némi átrendezésre lesz szükség a kertben.

Érdekes, hogy az Árnyas kertben annyira természetesen adódik számomra, hogy mit és hogyan ültessek bele, milyen elrendezésben, a többi részen viszont  nem így van. 
Persze az összevisszaságban én vagyok a ludas, mert csak vásároltam és vásároltam a növényeket és ha már itt voltak, akkor el kellett ültetni valahová a szabad helyekre. 
Az is közrejátszik, hogy nem találni mindig minden növényt, ezért akkor hoztam, amikor volt a kertészetben. A magról neveltek is így vannak, amikor kapok magot, akkor el is ültetem és azt a növényt is tenni kell valahová. És még az is fontos, hogy gyorsan telnek az évek, minél hamarabb fel kell tölteni a kertet, hogy növekedésnek tudjon indulni, tehát sok-sok növényre van szükség egyszerre. Nekem már nincs arra időm, hogy majd 20 év múlva meglátom, mert nem biztos, hogy meglátom. 
Ráadásul távolról sincs még a kert minden része meghódítva... 
Szóval ez van, ez viszont azt eredményezte, hogy kicsit szedett-vedett lett a kert és olyan is van, ahol már nagyon elszaporodtak a növények, annyira bedúsult, hogy ki kell venni belőlük és szétosztani. 
A harmadik ok, ami miatt rendezkedni kell az, hogy nőnek a cserjék és elkezdtek másféle növényt kívánni maguk alá és közé, mint amik most ott vannak. Ezzel tisztában voltam eddig is, de valamivel fel akartam tölteni a helyeket, mert évekig (amíg a cserjék megnőnek) nem lehetnek üresen, mert akkor csak gyomosodik. Úgy, mint a kerítés melletti részen pl. 
Van, ahová még most is ültetek, mert pl. a fenyők nagyon lassan nőnek, különösen a törpefenyők, körülöttük az idén is telepítettem növényeket, amiket majd szépen odébb viszek, amikor a fenyő növekedése úgy kívánja. 

Summa summárum, nagyon úgy tűnik, hogy nekem legjobban az árnyékos kertek jönnek be, illetve az erdőkert jellegű részek, na meg a sziklakertek. Persze imádom az angolkerteket is, de itt nem tudom megvalósítani. Annak szerves része a szép gyep, de itt annyi gyommag van, hogy maga lenne a lehetetlenség, hogy itt normális gyep legyen, de legalábbis nagyon sokba kerülne és aztán is nagyon nagy erőfeszítés lenne karbantartani. 
Mellettem az a sokhektár kaszáló, amin úgy tűnik az idén nemcsak vágatlan májust, hanem vágatlan júniust is tartanak, nem kedvezne a gyepnek. 

Egyébként nem vagyok híve a vágatlan májusnak, nem is tartom. Ilyen csapadékos időben, mint az idei május is volt, nem tudnám levágni a füvet, nem bírnék vele, ha egy egész hónapra úgy hagynám. Van itt elég virág, egy otthagyott füves területen nincs annyi. Ezt a mellettem lévő sokhektáros föld is mutatja, hogy nem alakult ki virágos rét, ahogy azt sokan elképzelik. Hatalmas fű van azon a földön, de nagyon kevés virág, ez ugyan a beporzókon nem sokat segít. 
Azok az ideális virágos rétek, amikről a képeket posztolgatják, azok ültetett rétek.
A vágatlan terület így néz ki...  pedig ezt szokta a gazdája vágatni. Feltételezem egyébként, hogy semmi köze a vágatlan májushoz, inkább ahhoz van köze, hogy várnak egy szárazabb időszakra, amikor a levágott fű ki tud majd száradni és összegyűjthető lesz szénának,,, de már nem lesz jó pl. mulcsnak, mert tele lesz gyommaggal. 

Alapvetően én nem szeretem azokat a kerteket sem, ahol csak úgy meghagynak mindent és a gyomok közé ültetnek itt-ott, ezt-azt. Azt mondják ez így természetes és nem kell vele tölteni az idejüket. 
Persze nem kell, hogy én szeressem, mindenki azt csinál amit és ahogy akarja, de a véleményem az, hogy az nem kert. A kert attól kert, hogy műveljük, gondozzuk, ültetünk bele növényeket, elkerítjük azért, hogy az általunk gondozott részt elkülönítsük a természetesen növekvő területektől. Ettől kert a kert. 
Illetve, én pl. szeretem benne tölteni az időmet és nem arra törekszem, hogy minél kevesebb időmet vegyen igénybe,  hanem arra, hogy úgy tudjam alakítani az életemet, hogy - éppen ellenkezőleg - minél több időt tölthessek a kertben, mert ez engem feltölt energiával és rengeteg örömöt jelent.

 Visszakanyarodva, ha be kéne sorolni, akkor nem is tudom milyen kert ez amit éppen csinálok, most leginkább a vidéki kertekre hajaz..., de azt hiszem valami erdőkert szerű felé törekszem.  Végül is nekem tökmindegy hogy hívják, (egyáltalán hívják-e valahogy) amíg nekem tetszik. 

A képek még az eső előtt készültek. Sajnos az eső sok mindent szétvert, leverte a szirmokat a jezsámenről, így annak lassan vége is lesz, elhajlott pár szarkaláb is, majd meg kell támasztanom, a margaréták is sok helyen lefeküdtek a földre. Azokat majd vissza is kell vágni, ahol az ösvényre dőltek. 

Napvirág cserje

A díszhagymák nagyon sokáig bírják.

Havasi gyopár

Böbike. Az eső előtt még volt nagy porfürdőzés. :)))) 

Zuhog az eső... nem bánom, mert ahogy az utóbbi napokban dolgoztam a kertben, láttam, hogy vannak részek, ahol porzik a föld. Érdekes ez ennyi csapadék után. Úgy tűnik, hogy az egy éves aszályban jobban kiszáradt a föld, mint ahogy gondoltam, mert még most is csak úgy nyeli el a föld a vizet.

Azt nem is írtam, hogy vasárnap a kövekkel is rendezkedtem kicsit, felraktam még párat, bár a képen most látom, hogy a széléről a nagyot még be kell majd tenni középre. 
Több nagyot már nem bírok feltenni, mert nem tudom őket megemelni, ezt az utolsót itt a jobb szélen is billentettem. Ezek tufakövek, ha megszívják magukat vízzel, akkor jó nedves környezetet biztosítanak és mállanak ugyan, de azért nem annyira gyorsan, mint gondoltam. Ha közéjük teszek (a fal mellé persze nem) földet, akkor pár kisebb fajta páfrányt be tudok oda tenni, mert ez egy északi fal. 
Borostyánnal tervezem egyébként befuttatni, van is ott már egy amit nemrég ültettem oda, azt hittem kipusztult, végig elszáradt a szára, de a tövénél hajtást látok. 
Aztán amire ezek a kövek elmállanak itt, addigra benövi a borostyán. 

Tegnap még leszedtem egy csomó epret,  bő 1,2 kg lett, majd jól bezabizok belőle és a többit beteszem a fagyasztóba kis cukorral. Most nem lekvározok, nincs kedvem és ahhoz különben is jóval több cukor kell, én meg nem akarok már annyi cukrot enni. 

Voltam a kertben is, lemulcsoltam a padlizsánt is  teljesen és lekacsoltam a maradék paradicsomokat is. 

És lesz szőlő is, ha el nem viszi valami...

És még képes voltam harmadjára is vetni magokat tegnap, mert a bögrevirág nem is nagyon kelt ki, gyűszűvirágból kettő... így aztán még tettem a földbe magokat, de került bele még csillagfürt is, díszkelkáposzta és cickafark. 

Ez a rózsa szenzációs, még a levele is piros. 

Ez is egy új írisz. 

A sásbokor egész jól néz ki a kakukkmákkal. 

A loncom már szépen fut a pergolára, de már felkapaszkodott (le is cibáltam) a nagy életfára is... még gondolkodom, hogy engedjem-e fel rá vagy sem. Az az igazság, hogy szép lenne, ha felfutna rá, de annyira magas már az életfa, hogy onnantól kezdve nem tudnám kordában tartani a loncot... lehet, hogy így se tudom.
A nyavalyás lila akáccal se bírok. 

Ez még az amfora előtt...

... ez pedig utána. Időszámítás a kertben... hihi! Már-már giccses, nem? 

Másik szemszögből meg szinte zöld az egész kert. 

A Böbe (Cocóka) körbefekszi a virágot. 

Cocóka benn henyél. 

Herkuló meg a dzsindzsásban henyél. Úgy aludt ott, mint a tök. csak azért emelte fel a fejét, mert fotóztam. 

Olyan lettem tegnap estére, mint a vert seregek. Nem is éreztem, hogy elfáradtam, csak amikor bejöttem és a fürdés-hajmosás után leültem és meg kellett mozdulnom a fotelből... na, az nem volt könnyű. Valahogy kinn a kertben nem érzem. 

Csomó apróságot csináltam, ültetgettem ezt-azt, de rengeteget kutyagoltam fel és alá. A járdalapok közé (még nem az összes közé), ültettem csillagmohát. Nyuszifüleket vittem hátra a tamariska alá, ahonnan szombaton kivettem az árnyékliliomokat. 
Átültettem két krizantémot másik helyre, mert a ház előtt csak sínylődtek. A helyükre vittem át a rózsaszínű ligetszépéből, az úgy látom elvan akárhol és egy zsálya is átkerült a ligetszépékkel. 
Nem tudok zöldágra vergődni az előkerttel sehogysem, nem is tetszik, nem is minden bírja... nehéz hozzányúlni, mert dugig van hagymásokkal... egyszer csontig kéne tarolni és elölről kezdeni az egészet. Majd egyszer... 

Ültettem át évelő szarkaláb magoncokat is, le szoktam vágni és nem szoktam hagyni magot hozni, de úgy tűnik, hogy tavaly valami rajta maradhatott, mert egy rakás magoncot találtam. 
Kiültettem végre a rengeteg pázsitviola magoncomat is, nagyon remélem, hogy megmaradnak. Tavaly szenvedtek egy darabig a szárazságban, néha kaptak vizet is, de nem élték túl.
És végre kiültettem az összes kövirózsát is, remélem jó helyeket találtam nekik. 

Gazoltam is,  levágtam és összedaraboltam mulcsnak a hölgyestikét,  mert nem szeretném, hogy magot hozzon. 
Ahol elértem, megmetszettem a lilaakácot is, mert hajt megint, mint a bolond. 
Befejeztem a paprikaágyás mulcsolását is és még jutott pár padlizsánra is, de már nem volt kedvem többhöz, majd minden délután hordok egy-egy ágyásra. Ki kell hordanom onnan azt a szalmát, mert tegnap találtam benne egy lódarazsat, szerintem éppen helyet keresett. Nem szeretném, hogy belefészkeljenek, mihamarabb ki kell pakolnom a kertbe. Egyébként nagyon jó, érett szalma. 

Ezek még szombati képek, a paradicsomok körül a kiszedett spenót és alul a félig szalmázott paprika ágyás. A paradicsomok olyan hitványak, szerintem nem tudtak nőni a spenóttól, hamarabb ki kellett volna szedni, de hát most jutottam el addig. 

Aztán még kihoztam a pincéből a tömlőket is, mert tavaly ott röhögtek benn a nagy szárazságban, a nagy amforám se volt még feltöltve soha. Tavaly nem adott annyit a kút.
A múltkor letettem 4 járdalapot az amforának, de azóta se foglalkoztam vele. Most jött el az ideje. Azért halogattam, mert gőzöm sincs, hogy működnek ezek a kerti tömlőkhöz való ilyen-olyan kütyük.
Végül sikerült a hosszabbítót rátennem és szerencsém is van, éppen elér a hordóig a slag. 
Van egy másik tömlőm is, de annak a végére szerelt izével nem vagyok tisztában, hogy végül is mihez is jó. 
Jó lenne, ha rá tudnám erősíteni az amfora csapjára, mert úgy egész messzire el tudnám vinni a vizet. 
Egyébként nem tudom, hogy gondolták, akik azt a csapot tervezték az amforára, annyira kevés víz jön ki rajta, hogy mire megtelik egy kanna, hát istenbizony elérem a nyugdíjkorhatárt. 
Valamit ki kell találnom, mert ez így egy kalap szamócát se ér, legfeljebb, ha csepegtető öntözést csinálok, ahhoz jó lehet. 
Majd azt a tömlőt elbujtatom a bokor alá, ne virítson ott nekem. 

 Szellőrózsák, nyíltak ki kékek is. 

A rózsaszín ligetszépéktől teljesen el vagyok varázsolódva, ez valami csodálatos virág. Azokon a kis törékeny(nek látszó) szárakon ülnek azok a nagy virágok. Közben meg olyan a szára, mint a drót. Amit átültettem az előkertbe, megpróbáltam letépni róla a virágot, hogy ne vigye a növény energiáját és nem tudtam letépni, olló kellett hozzá. Olyan, mint a lenvirág, azt se szakítja le senki csak úgy. 

Piros kokárdavirág

Nekilódultak a rózsák is. 

Az íriszek is még mindig nyílnak. 

És most kezdik az évelő szarkalábak... ezek elképesztőek, pedig még nincsenek is teljes virágzásban. Lesz róluk kép bőven szerintem. 

Alakul ez, de azt hiszem jövőre szükség lesz némi átszervezésre a kertben. Van, ahol már túl sűrű lett.