Zuhog az eső... nem bánom, mert ahogy az utóbbi napokban dolgoztam a kertben, láttam, hogy vannak részek, ahol porzik a föld. Érdekes ez ennyi csapadék után. Úgy tűnik, hogy az egy éves aszályban jobban kiszáradt a föld, mint ahogy gondoltam, mert még most is csak úgy nyeli el a föld a vizet.

Azt nem is írtam, hogy vasárnap a kövekkel is rendezkedtem kicsit, felraktam még párat, bár a képen most látom, hogy a széléről a nagyot még be kell majd tenni középre. 
Több nagyot már nem bírok feltenni, mert nem tudom őket megemelni, ezt az utolsót itt a jobb szélen is billentettem. Ezek tufakövek, ha megszívják magukat vízzel, akkor jó nedves környezetet biztosítanak és mállanak ugyan, de azért nem annyira gyorsan, mint gondoltam. Ha közéjük teszek (a fal mellé persze nem) földet, akkor pár kisebb fajta páfrányt be tudok oda tenni, mert ez egy északi fal. 
Borostyánnal tervezem egyébként befuttatni, van is ott már egy amit nemrég ültettem oda, azt hittem kipusztult, végig elszáradt a szára, de a tövénél hajtást látok. 
Aztán amire ezek a kövek elmállanak itt, addigra benövi a borostyán. 

Tegnap még leszedtem egy csomó epret,  bő 1,2 kg lett, majd jól bezabizok belőle és a többit beteszem a fagyasztóba kis cukorral. Most nem lekvározok, nincs kedvem és ahhoz különben is jóval több cukor kell, én meg nem akarok már annyi cukrot enni. 

Voltam a kertben is, lemulcsoltam a padlizsánt is  teljesen és lekacsoltam a maradék paradicsomokat is. 

És lesz szőlő is, ha el nem viszi valami...

És még képes voltam harmadjára is vetni magokat tegnap, mert a bögrevirág nem is nagyon kelt ki, gyűszűvirágból kettő... így aztán még tettem a földbe magokat, de került bele még csillagfürt is, díszkelkáposzta és cickafark. 

Ez a rózsa szenzációs, még a levele is piros. 

Ez is egy új írisz. 

A sásbokor egész jól néz ki a kakukkmákkal. 

A loncom már szépen fut a pergolára, de már felkapaszkodott (le is cibáltam) a nagy életfára is... még gondolkodom, hogy engedjem-e fel rá vagy sem. Az az igazság, hogy szép lenne, ha felfutna rá, de annyira magas már az életfa, hogy onnantól kezdve nem tudnám kordában tartani a loncot... lehet, hogy így se tudom.
A nyavalyás lila akáccal se bírok. 

Ez még az amfora előtt...

... ez pedig utána. Időszámítás a kertben... hihi! Már-már giccses, nem? 

Másik szemszögből meg szinte zöld az egész kert. 

A Böbe (Cocóka) körbefekszi a virágot. 

Cocóka benn henyél. 

Herkuló meg a dzsindzsásban henyél. Úgy aludt ott, mint a tök. csak azért emelte fel a fejét, mert fotóztam.