Van itthon rizspapírom (rizslap) már egy ideje, gondoltam elhasználom valamire. Még sose dolgoztam vele, de végül is nem volt bonyolult. 
Be kell áztatni meleg vízbe egy kis időre és akkor nagyon könnyedén megpuhul. Nem kell neki még talán egy perc sem, vagy kb. annyi és jó puha lesz. 
Azt hittem majd foszlani fog, de nem. Jó erős, rugalmas dolog ez a rizslap. Tányérra simítottam, konyhai törlővel kicsit leitattam róla a vizet, de el is tünteti magában, felszívja. 

Azért találtam ki ezt most, mert volt itthon egy negyed fejeskáposztám még, amit el akartam használni. Felvagdostam vékony szálakra, egy hagymát is vékony szeletekre és egy sárgarépát gyufaszálra. 
Nagyon felforrósított olajra dobtam rá együtt az egészet, kapott sót, pici delikátot és fekete borsot, más semmit. Nagy lángon sütöttem, forgattam, megvártam míg összeesik, de nem sütöttem túl, a káposzta kicsit roppanós maradt benne. 
Aztán belehalmoztam a rizspapírokba és feltekertem őket.

Nem túl szépek, de végül rájöttem, hogy úgy lehet a legszebbre csinálni, ha a két oldalán behajtom a rizspapírt, aztán a végén és szépen feltekerem. Egyet már be is zabiztam, nagyon finom.

Ha lenne itthon zöldhagyma szára, akkor átkötném vele, esetleg megszórnám apróra vágott zöldhagymával. Most pici szójaszósszal fogom enni, amibe teszek majd egy kicsi wasabit, de el tudom képzelni valami édes-savanyú szósszal is. 

Szerintem rengeteg ilyet fogok csinálni, majd nyáron salátával uborkával, nyers répával, retekkel, de ilyen káposztásat is akarok még úgy, hogy kicsi darált húst is sütök bele. 
Ezek a rizslapok nagyon variálhatók, mert az íze semleges, gyakorlatilag arra jó, hogy összefogja a cuccot és mártogathatóvá teszi. 

Illetve kisüthető lenne még olajban is, de most így akarom kipróbálni, a sütögetés majd egy újabb variáció lesz. 

Most már kicsit hiányzik, hogy kimenjek a kertbe, nem is tudom hányadik hétvége, hogy annyira rossz az idő, hogy csak bentről kukkolok. Jó lenne pár óra, amit jó érzéssel el lehet tölteni a szabadban, de minden csupa víz, meg sár... dagasztani lehetne legfeljebb. Még a macsekok se nagyon mennek ki. Herkules tegnap elfoglalta a legmelegebb dobozt, amibe a múltkor beleraktam a faforgácsot. Az a doboz be van ágyazva a szénabálák közé és még szigetelt is minden oldala, azt biztos, hogy jól be tudja fűteni magának. 

Magokat nézegettem megint, de karácsony előtt már nem rendelem meg, majd januárban. Még sose volt csilipaprikám, szeretném kipróbálni. Nem igazán szeretem a csípős kaját, de van amibe kell egy pici paprikapehely, hogy megadja az ízét, ezért egy csilit fogok ültetni, bár van cseresznyepaprika magom is... lehet, hogy az is elég lesz.
Viszont nagyon szeretnék olyan nagyon hosszú, hegyes paprikákat is, néztem egy török fajtát, ami édes. Ha jól emlékszem a nevére, Mehmet-nek hívják. 

Délután sütöttem zabkekszet, mert már annyira vágytam valamire, ami édes és még jól is lehet lakni, nemcsak zabálom és zabálom és mégis kívánok utána valamit.
Ez olyan ronda és finom süti, általában csak összeborítok valamit, amit találok itthon, de még sose volt rossz. 

Nem tudok pontos mennyiségeket, mert sose mérem, de nem egész fél kiló zabpehely van benne, pár (4-5  evőkanál csicseriborsó liszt (akármilyen liszttel is lehet), 2 vaníliás cukor, 1 sütőpor, kb. 10 dkg aszalt vörös áfonya, kb. 5 dkg mazsola, 3 alma lereszelve, fél citrom leve és a héja belereszelve, kis szezámmagot is szórtam bele, kb. 5 dkg olvasztott vaj, 2 tojás és egy kis tejföl az összegyúráshoz. 
A kezemmel ilyen lapokat csinálok belőle és be a sütőbe 180 fokon sütöttem először, de aztán kicsit lejjebb vettem, mert túl hamar sült. Ygy is 25 perc elég volt neki. 
Én szeretem, mert eszem belőle kettőt és eltölt az az érzés, hogy jól laktam, elég volt és nem kívángatok utána már semmit.
Olyan régen sütöttem már ilyet, még valamikor Pesten szerintem. Anno sokat csináltam, hol így, hol úgy, banánnal, vagy csokidarabokkal, naranccsal, lenmaggal, fahéjjal... gyakorlatilag bármivel lehet variálni, ez a jó a zabpehelyben. 

Böbike meg rám hozta a frászt. Benn aludt az ágyon és az Elza berohant, amikor nyitottam a bejárati ajtót és szerintem a Böbe nem tudta ki az és annyira megijedt, hogy be akart ugrani az ágy alá és nem tudott menni se ki, se be, mert csak kapart a lábával a padlón... és összepisilte magát ijedtében. Ott nyafizott az ágy alatt, én meg nem tudtam mitévő legyek. Azt hittem megsérült. Elhúztam azt a baromi nagy ágyat és akkor ki is jött a macska. Nem volt egyébként beszorulva, de halálra volt rémülve. Teljesen kiakadt szegénykém, biztos álmából riadt fel, nincs hozzászokva, hogy a nyugalmát itt benn bármi is megzavarja. Most odalett az ősbiztonság... úgy sajnálom. 
Aztán kiment, de előtte odament a kanapéhoz és megnézte mi van ott (mert Elza oda ugrott fel). Pedig ismerik egymást, Böbe látta is már, hogy Elza néha berohan, nem tudom most mi történt. 
Viszont... legalább kiporszívóztam az ágy mögött, de alig tudtam visszatolni a helyére.  
 

Herkules tisztára belém van szerelmesedve, egész nap az ablakban ül és simire vár. (és kukkol befelé)

Fel szoktam venni a jó meleg felsőmet és ablakot nyitok, hogy simizzem őt, de semmi nem elég. Sőt, egyre többet akar. :)))
Ha benti cica lenne, szerintem egyfolytában a fejem tetején lógna. Át kell ölelni, teljesen a hónom alá szoktam venni a macskát és a hasát is simizni kell. Felfekszik a kezemre is és az arcát kell masszírozni, aztán hosszában végigsimizni, a fülét vakargatni, hosszában a farkincot is simizni, na meg mindenét. Vonaglik, balettozik nekem, haláli tud lenni! 
Tegnap megint beugrott egy pillanatra az előszobába és ott állt mellettem és meg is simizhettem őt... ilyen még sose volt. Szigorúan csak amikor derékig látszom, akkor lehetett, de most leguggoltam mellé és úgy simiztem. Nem tettem hirtelen mozdulatot sem, csak léptem egyet és akkor szép komótosan felugrott a radiátorra, onnan az ablakba és kiment. Ott még szeretgettem kicsit és utána csuktam be az ablakot. 
Azt hiszem ő is érzi, hogy ha szelídebb lenne, akkor neki is jobb lenne és így próbálkozik, apró lépésekkel. Imádom a CicaUrat! 
Érdekesek ezek az állatok, mindet másképp szeretem, talán mert annyira különbözik a természetük is. 

Böbikének van a legjobb dolga, de több cicát nem akarok bentre, őt se kellett volna, de ez már így lett. Annyira baba volt még amikor megtaláltam a fűben, hogy nem volt szívem kinn hagyni. 

Hétfőn délelőtt, még a nagyobb fagy előtt felszedtem az utolsó retkeket is, mert tönkrementek volna a hidegben. Lett jópár müncheni sörretek, fekete retek és vajrépa is. A hűtőben sokáig elállnak.