Böbike kis popsiját tegnap úgy kellett kitenni, mert itt tespedt benn a fotelben. Reggel kiment egy kicsit, aztán bejött és maradt. 
Én majdnem egész nap kinn tevékenykedtem az udvaron, ezért még délelőtt kitettem a szűrét, ha én is kinn vagyok, akkor nincs félnivalója és jobb, ha egész nap kinn van, mintha este kezdi nekem a műsort. 
Persze így se maradtam előadás nélkül, mert azt a hontalan, boldogtalan és űzött képét kellett néznem egy darabig, (aki ki lett rakva a zöld fűbe és napsütésbe, jajjajjaj) pedig még a kinti fotelbe is feltettem őt, de mély undorral leugrott róla... nehogy már én szabjam meg, hol feküdjön. 
Aztán hátra mentem kiszedni a zöldbabot és ott talált magának búvóhelyet közte, na meg játszóteret is, mert ahogy szedtem ki a babot meg a füvet, ő úgy kapkodott utána. :)))) 
Este meg alig tudtam becsalni. 

Újabban már a MókaKépű is itt tanyázik az udvarban, (újabban Zoknis), de ezen a képen látszik, hogy miért mókás az ábrázata. 

Elza is nagyon jól érzi magát, de biztos vagyok abban, hogy ő harapta meg a Böbét, mert a Böbi retteg tőle. Az udvaron kerülik egymást és látom Elza szemében, hogy valójában gyűlöli a Böbét. Nem tudom létezhet-e az állatok között irigység, de Elzán látszik, hogy tisztán érti, hogy Böbe benn lakik, ő meg a verandán és nem tetszik neki a helyzet. 

Még péntek délután kaszát ragadtam és belül levágtam az összes füvet a kertben, most megint rendezett a kert, megint nagyon megnőtt a fű a sok esőtől. Majdnem magba mentek a disznóparéjok is. Az idén ez a sok kaszálás borzasztó, de hát ez van.  

Levettem két nagy cukkinit is és kinn a teraszon szépen meghámoztam, kibeleztem, összekockáztam és megint főztem belőle fűszeres cukkinikrémet, amiből egy adagot kivettem és azt terveztem, hogy majd megeszem pirítóssal, de annyira finom volt melegen is, hogy a felét kanállal csak úgy magában felzabiztam. 
A többit üvegekbe raktam, 4 kis üveggel lett.
Ha megint megromlik, akkor nagyon mérges leszek.
Annyi a különbség a leírt recepthez képest, hogy most tettem bele egy pici tartósítót, mert tavaly a fele megromlott, illetve most vágtam bele két nagy zellerlevelet is és az a zellerlevél nagyon jót tett neki, ki is pótolom az eredeti receptet. 

Itt kezdett éppen felforrni

Reggel szedtem egy marék katángkóró virágot is és egész nap kinn ázott a napon vízben. 
Foglalkoztatnak ezek a virágesszenciák, ezért gondoltam kipróbálom. A katángvirág itt volt az orrom előtt, bár ahogy estefelé utánaolvastam, nekem éppen arra a hatásra nincs szükségem, amit ez a katángesszencia kivált. 
Végül csak egy picit tettem el belőle, egy fél decis üvegben, a fele az esszencia, a fele vodka. Ez így is az ANYA esszencia lett, csak pár cseppenként kell felhasználni. 

Ki fogok még próbálni többet is, de majd veszek hozzá valami jobb fajta konyakot, mert a Bach virágesszenciák azzal vannak tartósítva. Tulajdonképpen ez majdnem homeopátiás szer így, abból a szempontból, hogy valójában a nem mennyiségében van benne a virág, hanem a hatásában. 
Olvastam már Masaru Emoto vízkísérleteiről is, ami szintén idevág és nagyon érdekes. Kéne már venni egy mikroszkópot és megnézni, hogy úgy van-e. 
Ha ugyanis megnézzük a Wikipédiát, akkor bizony eléggé megkérdőjelezik amit csinált, de a materialista felfogás mindig a lejárató fogásokat alkalmazza. Viszont sehol nem olvastam arról, hogy a materialista alapokon nyugvó tudomány valaha is hivatalosan megcáfolta volna, pedig szerintem nagyon egyszerű lenne, hiszen csak meg kéne nézni azokat a jégkristályokat. 
Büdöskén gondolkodom még, de tavasszal majd pitypangból is készítek. 
Illetve valamelyik nap leszedtem még a szebb körömvirágokat is, abból pedig éppen tinktúrát csinálok.

Szedtem fehér eperfa leveleket is és eltettem száradni a pincébe, jó lesz télire teának és rengeteg gyógyhatása is van. Az egyik kivágott eperfa folyton újra kihajt és az adja nekem a szép friss leveleket, de most szedtem róla először, mert nem ismertem a hatását. Egyre többet foglalkozom a gyógynövényekkel is, mindenre megvan a gyógyír a természetben és ez annyira csodálatos. 

***

Van egy kis keleti életfám, ami magról kelt ki. Hagytam növögetni, de most már kb. fél méteres és ki kéne ezt is vennem onnan, ahol éppen van, mert ha nagyon megnő, akkor már csak kivágni tudom. Remélem túl fogja élni a bolygatást. 

A kínai hamuvirágom ilyen csodásan virágzik. 

9 fok van kinn, ez azért durva. Teljesen derült az ég, csend van, szél sincs. 

Böbe még most is a paplanom alatt alszik. Nincs szívem felkelteni a Malackát, láthatóan nagyon élvezi. :) Azért van kényeztetés, na! :))) 

Tegnap délután kitakarítottam az előkertet. Rá se ismerni, annyira sok fű volt benne, hogy már szinte ellepte, a vihar után a kúpvirágok teljesen lefeküdtek, nem is tudtam mindet megmenteni, mert ahogy fel akartam őket emelni, el is törtek.
Visszavágtam itt is az ernyős verbénát, mielőtt túlzottan szétszórja a magját. Még gondolkodom, hogy teljesen széttúrom az előkert egy részét, mert valahogy nem akar kialakulni. 
Van benne pár növény, ami köti a formát, pl. a pálmaliliom, ami még soha nem virágzott... de még reménykedem benne. 
Beleültettem kb. 3 éve egy lassan növő kis tuját is, de azért azt nem gondoltam, hogy a lassan növés az évi fél millimétert jelent. Gyakorlatilag meg se mozdul. Él, haragos, sötétzöld, olyan ott, mint egy mérges, kis, zömök törpe, de nem növekszik sehová.

Illetve kötik a hagymások is, tavasszal azért nem ásom fel mert a krókuszok-nárciszok-tulipánok, ősszel meg az őszi krókuszok miatt, de az idén lehet, hogy beáldozom a virágzásukat. Nagyon el van szaporodva benne a törpe írisz is, a nagy krémszínű írisz is... csak nekidurálom magam egyszer valahogy. 
Ott van a szennyvízakna is és a vízakna is, nem egyszerű benne rendezkedni. 

Valamelyik nap feldolgoztam egy kissé túl nagyra nőtt sárga cukkinit is, kockákra vágtam és kevés olajon, pici sóval megpároltam. Így elkrémesedik minden pépesítés nélkül és éppen ez a cél, mert ebből aztán cukkini kence lesz pirítósra majd télen. Ez bement a fagyasztóba és majd frissen sütök alá hagymát-fokhagymát és jól befűszerezem és télen fincsi kence lesz belőle, de tésztára is finom, jó sok parmezánnal. 

Rengeteg cukkinim van, meg kéne próbálni mégegyszer üvegbe is eltenni. Tavaly megromlott és kicsit idegenkedek most tőle, de mégis meg kéne valahogy tanulnom üvegekbe is befőzni ilyesmit is. Egy problémám van, nagyon kevés az idén a bazsalikomom. Tavaly iszonyú sok volt, hatalmasak, pedig alig vetettem. Az idén vetettem rengeteget és mégis alig lett. Ehhh, nem lehet kiszámítani. 

A bugás hortenzia úgy tűnik nagyon szereti a helyet, mert csodaszépen növekszik, csak ne lenne körülötte az a rengeteg gyom, főleg folyondár. Pedig közvetlenül körülötte most is le van rakva vastagon papírral és az összes kukoricacsuhét is odaraktam, ami a főtt kukoricának valóról lejött. 

Újra nyílnak a szarkalábak is, rengeteg bimbó van rajtuk! 

A Cosmosok is nyílnak, párat fel kellett támasztanom a vihar után, de még mindig dőlnek mindenfelé, szereznem kell támaszokat nekik. És az idén pár új fajta is van, sőt fehéret is láttam valamelyik nap. 

Bepirosodott az olasz kontyvirág termése is, remélem most már évről évre egyre több lesz. Még nem látszik most, de télire a levele is elő szokott bújni és nagyon szépen díszít a kertben, de már ettől is őszies lett a hangulat a kertben. Egyébként is őszies lett a hangulat, mások a színek, a fények... de lassan megállíthatatlanul őszbe fordulunk. Olyan gyorsan szalad az idő...

Van a macskának egyáltalán dereka?

Én már Herkulest nem merem a számra venni sem, azt meg főleg nem, hogy jól van. 
Tegnap délután kinn feküdt hátul a tetőn, abban a jellegzetes macskapózban, hogy a hátsó fele felfelé van hassal, a többi  meg oldalra. Mindig ott fekszik a hullámpala egy hullámában. 
Gondoltam adok neki enni. Ahogy kinyitottam az ablakot, a cica egy nagyot rántott magán és nem bírt felkelni egy darabig. Egyszerűen a hátsó fele úgy maradt... már majdnem nevettem rajta, de szerintem nagyon megrántotta magát, alig tudott odajönni és enni. Először lefeküdt egy kicsit és csak utána evett, aztán meg elment. Kiment az udvarból is, kibújt a kapu alatt és elment, de látszott, hogy fájdalma van. 
Nem is tudom... azt hiszem, hogy ő egy öreg cica lehet. Olyan könnyen sérül, gyakorlatilag állandóan baja van...
Ma reggel viszont itt volt és jól is volt, ablakbansimit engedett, sőt kérte és rengeteget evett, nem mozgott rosszul. Lehet, hogy csak valami hirtelen, rossz mozdulat volt tegnap, de ijesztő, hogy egy cica is így meg tudja húzni magát, de úgy látszik az öregedés az a cicáknál is öregedés. 

Böbike pedig most már egészen nyilvánvalóan Elzától fél, nem is kicsit. Lehet, hogy Elza volt a harapás tettese? 
Böbi alig mer kimenni, amikor Elza a verandán van, tényleg kifejezetten kerüli, elbújik előle. El tudom képzelni, hogy Elza harapta meg, mert Böbike rajta próbálgatta az erejét és párszor szemétkedett az Elzuval, aztán lehet, hogy ez meg megúnta. 

 Na jó, ma ez a pár kép marad, nem tudom mi van a blog.hu-val, de hol működik, hol meg nem és kezdem felhúzni magam rajta.