Az András bácsi féle ökörszív paradicsom csodásan finom és nem utolsósorban ebből is lehet magot szedni. A leírás szerint a bácsi már 30 éve őrizgeti ezt a fajtát és termeli újra minden évben. 
Ez a fajta se nő hatalmasra, kb. 1 m a magassága és eléggé karcsú növény ez is, kellett kacsolni, de közel sem annyit, mint amit tavaly szenvedtem a koktélokkal és azok mégis szétágaztak. Az idén direkt ilyeneket válogattam össze, amik nem nőnek olyan nagyra.
Nagyon szépek a termései, batyuszerűek, elég nagyok és nagyon finomak.
Én akkor szeretem a legjobban paradicsomot, amikor még félig éretlen és ez akkor is jóízű. 

A húsa ilyen gyönyörű sötétpiros, nagyon jó az íze, magja is van elegendő, szedtem is már belőle, hogy legyen jövőre is. 

 A Régimódi befőző, nem tudni pontosan milyen fajta a fantázianevet az találta ki hozzá, akitől a magokat vettem.
Hatalmas paradicsomok, eddig a legnagyobb 67.8 dkg volt, de szerintem lesz még nagyobb is. Nem tudom, hogy majd  be tudnak-e érni ebben a vacak időben, de még rengeteg van rajta. 
Talán az egyetlen baja az a fura varasodás a paradicsom lapos részén, azt ki kell vágni belőle, de nem nagy a veszteség. A méreteit tekintve befőzéshez nagyon kiváló, a húsa is vastag és lédús, az íze is nagyon finom nekem. Az egyiken egy kis jégverés nyoma is látszik. 
Ebből és az András bácsi féléből főztem vasárnap a ketchupot. 

A növény nagyra nő, de nem nagyon nagyra. Nálam most augusztus első hetében 2 méteresek lehetnek, de nagyon robosztus növény, vastag a szára, erős, hatalmasak a levelei is. Karózni kell, mert nagyra nő és a méretes termések is elhúznák a növényt. 
minden tapasztalatot összevetve én még olyan paradicsommal nem találkoztam, amit ne kellett volna megtámasztani. Még a balkonparadicsom mellé is kell, amikor meg van rakva terméssel, az időjárásról nem is beszélve. Nagy szelek még a kicsiket is eltörnék.

A gyufás skatulyát a méretek miatt tettem oda és nem is ez volt a legnagyobb. Viszont látszik a képen az a varasodás, azokat kivágtam belőle. 

 A ketchup nagyon finom lett és nincs tele minden szarral, ami a boltiban van, nincs benne állagjavító, meg Isten tudja még micsodák. 
Nem úgy csináltam, ahogy a legtöbb recept írja, hanem kipréseltem előbb a paradicsomokat és odatettem főni (kb. 2-2,5 liter lehetett) egy nagy hagymával, 4 gerezd fokhagymával, két nagy zellerlevéllel, 1 kicsumázott zöldpaprikával, egy darab fahéjjal, 6 szem szegfűszeggel, fél teáskanál őrölt szegfűborssal, egy lapos teáskanál őrölt mustármaggal, sóval, fügés balzsamecettel és a végén, amikor már sűrű volt, akkor még őröltem bele borsot és akkor tettem bele a kínai réteges nád cukrot is. Kb. 5-6 dekás darab lehetett. Itthon vettem a cukrot az Ázsia Centerben, de nem találok róla képet magyar oldalakon.
Egyébként rémes, hogy itthon még a külföldi boltokban is alig kapni ilyesmit, pedig annyi féle cukor van a világon, de sajnos Magyarország most is ilyen zárt és nem elég nyitottak és érdeklők a emberek sem. Gondolom, ha lennének vevők, akkor hoznának is.

Böbike ellepte a fotelemet, egész hétvégén ott aludt, majd ma csalódást kell neki okoznom, mert az a dolgozós fotelem, ki lesz tessékelve belőle. 

Akkorát szívtam a "kacsafacsaróval" tegnap, mint a torkosborz.
Kipasszíroztam a paradicsomot (nagynehezen), aztán végül úgy beszorult, hogy nem jött ki a passzírozóból a facsarós része. 
Amúgy is kb. minden csupa paradicsom volt, lecsurgott az asztal alá, de felcsapódott a falra is... áááááá! Ezért nem szeretek befőzni, mert minden csupa trutymó, rengeteg munka és még attól is félni kell, hogy megromlik.
Végül amikor szét volt szedve az egész, letörölgetve az asztal, a konyhapult és egyebek, akkor újra összeraktam a dögöt és visszafelé kitekertem belőle a száraz részeket és szétjött. Aztán újra letöröltem az aszalt  meg mindent. 
Na meg felmostam, ami - ugye - közel 90% páratartalomnál nem száradt fel, illetve csak nagyon nehezen. 

A sárga paradicsomot (Azoychka) nem passzíroztam ki, majd megeszem és jövőre nem ültetek belőle ennyit, mert ez - a színénél fogva - befőzni nem jó. Legalábbis én nem szeretnék sárga levet inni, vagy sárga ketcupot, viszont enni nagyon finom. 

 Ezek a sárga paradicsomok nálam kb. 1-1,2 méteresre nőttek és ezeket se kellett túl sokat kacsolni, elég karcsú növények. A bogyója közepes, kb. 12 dkg egy gyümölcs, az íze is finom, nekem ez volt a legkevéssé savas, de ízes. 
Az előző két évben pl. volt sárga lampion alakú koktél paradicsomom, azt nem ültetek többet, mert se íze se bűze, viszont van aki meg nagyon szereti. 
Az Azoychka-nak van íze, jó lédús is. Megtartom, de enni elég lesz egy tő is. 

A New Big Dwarf is jó. Ez a felső képen a bal felső sarokban van, a rózsaszín paradicsom. 
Csináltam róla fotót önmagában is, de úgy nem látszik a színe, a képen viszont a többihez képest látszik, hogy rózsaszínűbb. 

A növény egészen kicsi termetű, nem nőtt 60-70 centinél magasabbra viszont nagyon elágazik, ezért kellett kacsolni, de nem egy szárat hagytam belőle, hanem kettőt. Kis zömök növény és annyi hatalmas paradicsom van rajta hogy ezt is karózni kellett, mert elhúzzák a gyümölcsök. 
Az íze nem rossz, én szeretem ha a paradicsom kicsit savanyúbb, de ezt is megtartom, már csak a méretei miatt is, mert nem foglal sok helyet, cserébe viszont terem, mint a bolond és nagyon szép a színe is. 

Tegnap estefelé - számítva a rengeteg esőre - még kimentem és leszedtem az érett paradicsomokat. 
Egyrészt a fagyasztóba is tettem belőle lecsónak (nem annyira szeretem az üveges lecsókat), másrészt ma még ki akarom préselni őket és főzök ketchupot. 
Illetve kóstolgatok, mert ebben az évben csupa új fajtát (számomra új) ültettem és nem ismerem őket. 

Az első, amit megkóstoltam a fekete paradicsom volt, a Black Beauty, ami fekete - feketés piros, 1-1.2  m-re nő meg (karózni kell) és eleinte a szára is feketés. Közepes terméseket ad és nagyon jó húsú paradicsom. Nem kellett sokat kacsolni, nem volt erőszakos a növekedése, viszont elég sok paradicsom van rajta, de nagyon lassan érik be. 

Jó az íze is, a húsa sűrű és nagyon piros. 
Pedig az első, amit levettem róla, az nem volt jó, de nem tudtam, hogy milyennek kell lennie éretten. Érdekessége, hogy a paradicsom gyümölcs teteje nagyon hamar fekete (de tényleg koromfekete) lesz, viszont amíg az alja zöld, addig nem jó a paradicsom. 
Itt a képen (fent), úgy tűnnek, mintha már érettek lennének, de az alja még zöld. A kis csalfa! 

Éretten így néz ki, csoda sötétpiros a színe, egyszerűen imádom, azt hiszem kedvenc paradicsomom lesz. Az íze is nagyon jó, de senki ne kérdezze, hogy mihez hasonlít (ettől a világból tudok kifutni), mert paradicsomhoz hasonlít, lévén, hogy paradicsom. Szóval akkor van kész, amikor az alja így bepirosodik.

Kettévágtam és ilyen csodás a belseje, rögtön szedtem belőle magot is, mert csupa olyan fajtákat vettem, amik (elvileg) jövőre is ugyanolyanok lesznek, mint az eredeti gyümölcs. 
Majd hagyok olyat is, ami kicsit tovább érik, mert szerintem a hús is tudna még sokkal sötétebb piros is lenni. Sajnos ez az idei év csapadékban kedvező volt, de az, hogy májusban gyakorlatilag kimaradt a meleg és a napsütés, sokat vetett vissza mind a paradicsomokon mind a paprikákon.