Tegnap délután ki akartam menni a kertbe kicsit tevékenykedni, mert pici elfelhősödött, nem volt olyan meleg, de 5 perc alatt 3 csípéssel lettem gazdagabb. Nem szúnyog, hanem nem tudom mi csípett meg, apró kis hólyag lett tőle, de annál jobban viszketett. 
Gyorsan bejöttem és bepamacsoltam 20%-os ecettel. Azt tapasztaltam, hogy az ecet mindennél jobb a csípésekre, főleg, ha azonnal be tudja az ember kenni. 
Elfelejtettem lefújni  magam a szúnyog-kullancs elleni cuccal és utána már nem is volt kedvem visszamenni. Utálatos ez a sok vérszívó lény és most nagyon sok van belőlük. 

Ennek örömére viszont befejeztem az ablakfestést, kész van kívül-belül. Nem állítom, hogy tökéletes lett, de szép fehér és védve van a fa végre. 
Ezek olyan régi, összecsavarozható ablaktáblák voltak, de össze lettek fogva egybe, mert ahogy kivették belőle az üvegeket, a hőszigetelt üveg pedig saját fa keretbe került,  ezt kellett most lefesteni. 
Sose értettem, hogy az emberek miért nyelték be ennyire a műanyag ablak témát. Sorra dobálják ki a még jó fa ablakokat és építik be helyette a szar műanyagot. Óriási pocsékolás.
És persze azt se értem, (illetve sajnos nagyon is értem) hogy miközben már a vízcsapból is a fenntarthatóság folyik, gyártják és reklámozzák ezerrel a műanyagot, de ez egy másik téma.

 ***

A kertben irdatlan mennyiségű a szaporulat. Írtam a múltkor, hogy áttelepítettem a tavasszal vetett törökszegfűből párat az idei helyére, hogy legyen jövőre is, csak hát az idei is szétszórta a magját... minden, de a környékén tényleg minden tele van frissen kelt törökszegfűvel. Ebből aztán bőven vihetek át a kert többi részébe is és majd viszek is, mert nagyon szép virág, mutatós és hosszan virágzik. 
A nagyok, amiket átültettem, a kicsik pedig most keltek. 

Ezek pedig kék nefelejcs magoncok. Ki fogom szedni őket, mert annyi van, hogy nem fognak tudni kihajtani miattuk a szellőrózsák, de marad is majd olyan helyen. ahol semmit sem zavar. 

Ezt a varjúhájat tavaly az első sziklakertből telepítettem át, mert egy szál kis 20 centi nyüzüge növényke volt, ami egy év alatt se nőtt semmit, mert nem szerette az árnyékos helyet, ahová először ültettem. Meghálálta az átültetést, az idén ekkora lett! Csúcs, el vagyok tőle ájulva! 

A zörgővirág és oroszlánszájak, idei magvetésből.

Annyi cukkinim van, hogy kínomban már mindent csinálok belőle. 
Egy másik bloggertől csórtam az ötletet, persze én semmilyen receptet nem vagyok képes soha betartani, mindegyikbe belefantáziálok, ezért ez se lett teljesen olyan. 

Fogtam egy sárga cukkinit és lereszeltem (kb. 40 dkg lehetett, de nem mértem), adtam hozzá két zacsi vaníliás cukrot, egy sütőport, 1 lapos teáskanál szódabikarbónát (legközelebb vagy az egyiket, vagy a másikat teszek), 3 evőkanál cukrot, 1 teáskanál fahéjat, kis őrölt gyömbért, két tojást, kb. fél deci étolajat (a legközelebbibe nem teszek majd, van a dióban elég zsiradék), beleborítottam egy fél üveg szilvabefőttet, 1 csészényi darált diót és kb. fél csészényi apró zabpelyhet. Az egészet összekevertem és végül annyi lisztet adtam hozzá, amit felvett. Kb. 4 evőkanálnyi volt.
Összekevertem és egy kerek szilikonformába öntöttem és előmelegített sütőbe tettem be. 
Kb. 45 percet sütöttem először 180 fokon, de úgy láttam, hogy túl hirtelen sül és levettem 150 fokra. Kicsit megszurkáltam a tetejét, hogy a kipárolgó nedvesség el tudja hagyni a sütit. 

Meglepően finom lett az eredmény, belül egészen krémes lett. 

A süti folyománya, hogy megvan a cukkinik sorsa, el fogom tenni őket lereszelve, cukorral és citromhéjjal üvegbe, jó  lesz sütibe a télen. 
Az a jó a tökökben, hogy gyakorlatilag alig van ízük, ezért bármilyen ízűre lehet őket készíteni. 
Van még kinn két nagy gömbölyű, világoszöld cukkini, egy gömbölyű, sötétzöld cukkini, rengeteg sárga és két hatalmas tökisszon is, illetve 3, de egyet meghagyok magnak. Mindegyikből hagyok az idén, mert megfogyatkoztak már a magvaim.

Böbe nem jött be, hiába hívtam este. Kiabáltam érte, kinéztem vagy hatszor, hívogattam, de semmi. Már itthon van, egyben, megreggelizett... nagy kő esett le a szívemről, most nekem is meg kell tanulnom újra elengedni őt.
Még látszik az oldalán, hol le van nyírva a szőrikéje, de már begyógyultak a sebek. 

Nem tart már sokáig a kinn éjszakázás, mert abban a pillanatban benn vannak, ahogy picit lehűl az idő. 
Elza pl. most is benn aludt. 

A vasárnapot a nemszeretem résszel kezdtem, de jó idő volt, meg kellett már csinálnom. Tavaly kicseréltettem az ablakokban az üveget hőszigetelt üvegre és két ablak komplett új szerkezetet kapott, amibe beépült a nyers fa. 
Tavaly ősszel már nem volt idő lefesteni, az idén meg megint mindjárt itt van az ősz, szóval a 24. óra utolsó perce, már nem halogathattam tovább. Már látszott a rengeteg eső nyoma a fán, nagyon sokszor kaptuk észak felől ezen a nyáron az esőt és folyton az ablakot verte. 
Majd mégegyszer át kell festenem, de legalább elindult a dolog... kívül... aztán egyszercsak majd lefestem belül is, bár gondoskodtam róla, hogy muszáj legyen. Leragasztottam az üveget belül is a védőcsíkkal és eléggé elveszi a fényt. Így kénytelen leszek megcsinálni. Hehe, jól kiszúrtam vele, akarom mondani magammal. :D :D 

Aztán kimentem és rendbeszedtem a madáritatót, ami a gyakorlatban cicaitatóvá lett, bár Elza a locsolókannát se veti meg. :))

Kiültettem végre a magról nevelt cickafarkakat is, lett vagy 20... jövőre, ha minden jól megy, egész cickafark mezőm lesz. Remélem nem fehérek lesznek, ebben az évben párat kipusztítottam, mert nem akarok fehéret. Mindenütt nő vadon, nem kell a kertembe is. 
Volt két magról nevelt margarétám is, másféle, mint amit a nyáron kiszedtem a kertből, meglátom ez majd maradhat-e és végre földbe került a bordó levelű tűzgyöngyvirág is. Szegény valahogy nagyon nehezen tudta megtalálni a helyét, egy darabig már nem veszek ilyet.

Aztán felvilláztam a kiszedett zöldbab helyét és szórtam rá egy kevés marhatrágyát és betakartam a kiszedett zöldbabbal. Tavaly ez így nagyon bevált, olyan csodás nedves-porhanyós volt a talaj a zöldbabok alatt, hogy az fantasztikus és így a trágyából is szépen bedolgozódnak a tápanyagok a földbe.  

Az ágyás felét szabadon hagytam, mert ide vetettem el a müncheni sör retket, a vajretket és a fekete retket. Elvettem  a rapinit is, mert legközelebb a karalábék helye szabadul fel, de nem tudom szeretné-e a helyet utána a rapini, mert az is keresztes virágú. Szóval kiment a rapini is, illetve fél sor leveles kel (ez kinn maradhat és ha januárban valamikor friss zöldet kívánok, akkor lehet szedni róla) és fél sor radicchio saláta.  Meglátom mi lesz belőlük, tavaly nagyon szép volt az összes. Most is jól belocsoltam a magok alatt a talajt, meleg is van... mi kell még? 

Örülök, hogy megcsináltam ezeket, pedig nagyon meleg volt és ilyenkor nem szeretek már semmit ültetni, azért csinálom, mert ősszel viszont nagyon jó az a friss retek, ha van. Na meg a rapini is, frissen tésztára nagyon finom. 
Nem is értem, hogy nálunk hogy nem ismerik, Dél-Olaszországban tele van vannak vele a piacok. 

Így nem marad olyan sok tennivalóm a jövő hétre. Megint leszek pár nap szabin és nem lóhalálában szeretném megint eltölteni. 
Egyébként elhatároztam, hogy úgy fogok csinálni és viselkedni, hogy olyan legyen, mint amire vágyom. Nyugis és szabad. Ezért úgy fogom tölteni az időmet, mintha mindenre lenne. Biztos lesz ami nem fér bele, de majd meglátom, hogy az mennyire volt fontos. 

A múltkor nem volt kedvem kimenni a kertbe, csak molyoltam benn is, de nem éreztem jól magam, mert tudtam, hogy mennyi mindent meg lehetne csinálni, ha már itt van a hétvége és van időm is. Délután 1 körül mentem ki és mégis annyi mindent megcsináltam és olyan könnyedén, hogy utólag elgondolkodtam azon, hogy miért is rohanok én annyit. Egészen bele voltam már zsongva az időbeosztásba az utóbbi években és már akkor is így működtem, amikor tulajdonképpen volt időm. Ezt a zakatolást próbálom most már tudatosan leállítani és az utóbbi hetekben már voltak percek, amikor tényleg olyan jól tudtam érezni magam, mintha teljes nyugalom lenne az élet. 
Kimentem a kertbe, leültem egy tőkére és olyan jól éreztem magam... nem tudom leírni, de ezt az érzést hiányolom olyan régóta. 
Talán ezért gondolok az utóbbi időben már szinte rögeszmésen sokat a nyugdíjra, mert azt remélem, hogy visszakapom ezt az életérzést a szabadulásommal. Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy nekem a szabadság kötődik hozzá és nem is értem azokat, akik haszontalannak kezdik érezni magukat, amikor nyugdíjba mennek. Nekem annyi tervem van, hogy felsorolni se tudom. 

***

Még kicsi, de csodaszép színű új phlox nyílt ki. 

A kaukázusi ördögszem újabb példánya, ez fehér színű. Kíváncsi vagyok milyen lesz a többi. Egy lila már volt.

A Rumba rózsám.

Titónia

The Fairy rózsám.

A trombita folyondár... ilyenkor tetszik, de ki fogom pusztítani. Borzalmas, kezelhetetlen növény.