A hétvégén egy lyukas kétfillérest se adtam volna Herkules életéért. Azt hittem nem fogja túlélni és bár még most is nagyon rossz állapotban van, de tegnap legalább már evett "rendes" kaját is. 
Vasárnap adtam be neki az utolsó antibiotikumot. Van még a gyógyszerből, de már többet nem mertem beadni neki, így is viszket mindene, nem tudom, hogy a gyógyszertől lett-e vagy mitől. 
Most már remélem, hogy javul a szájában a tályog és nem rosszabbodik, mert már nem is tudnám beadni neki a gyógyszert. Beügyeskedtem belé felvert tojásban, tejszínben, kockasajtban, tejszínnel turmixolt májkrémben, olajoshalban, de már mindegyikre rájött, hogy benne van. 
A megszokott kajáit nem eszi meg. Szerencsére van itthon PreVital, azt már nagyon régen evett, abból evett meg két zacsival tegnap turmixolva és főztem neki egy darab pulykamellet is, azt is turmixoltam a levével, némi olajjal (mert a zsír megdermedne) és a második adagot egy kockasajttal. 
Maradt mára is, majd főzök bele egy tojást neki és beleturmixolom azt is. 

Most az a baj, hogy mindenét vakarja, össze van nyalva az egész macska, itt-ott a szőrt is lekoptatta magáról. A szőre egyébként is teljesen kopott lett, látszik, hogy a Cicaúr komoly bajon van túl... ha túl van rajta. Ez a tályog a múltkor is javulni látszott, aztán csak rosszabb lett. 
Kapott bolhairtó cseppeket is, ha az bántaná őt, de az is lehet, hogy a megszokott kajákra lett allergiás, fogalmam sincs, most egyszerre annyi baja volt. Szerencsére a cicanátha már elmúlt. 

Most már nem adok neki több gyógyszert, mert az se normális, amit az utóbbi időben beszedett. Vagy összeszedi magát, vagy elengedem a CicaUrat és nem szenvedtetem tovább, mert ennek a cicának már annyi, de annyi baja volt. Olyan sokat szenvedett már.
Bár a kedélye jó, az igaz, hogy az udvaron nem hagyta magát simizni tegnap, de a pincébe minden délután rohan le, amikor hívom. Egy nap renitenskedett csak, de most már megint jön hanyatt homlok, amikor szólok neki.
Sokat kell őt szeretgetni és hagyja magát felemelni  és betenni a bungiba is, akkor már tudja, hogy éjszakára ott fogom őt hagyni, de nem bánja, olyankor már nem akar kiszökni. :) Ott jó meleg van neki, védve is van és ebben az állapotában a CicaUrat a csajok se érdeklik.  Azt hiszem az is sokat számít a gyógyulásában, hogy nyugodtan tud pihenni, nem kell egész éjjel résen lennie. 

Figyelem a MosogatóCicát is, mostanában a nyomomban jár ő is. Azt hiszem ezek tényleg mindent értenek és a MosogatóCica tisztában van azzal, hogy Herkules jobb bánásmódot kap és most ő is sertepertél, hátha neki is csurranna egy jó hely. 
Ezek az állatok hihetetlenül vágynak egy igazi otthonra, legalább annyira, mint az ételre. A Nyenyere is jön és simogatni kell, mindenki hirtelen szelíd lett és idetartozásra vágyik. 
Viszont érdekes, hogy a kitett téliesített macskadobozokat nem használják. Egyik se megy bele. Próbáltam a Nyenyerét tegnap is betessékelni két dobozba is, de egyikbe se akar belemenni, inkább kinn ül a hidegben. Nem értem mi a baj a dobozokkal. 

Ez Elza, feni a körmét a faoszlopon. :) Most, hogy többet süt a nap és ad egy kis meleget is, kicsődültek, jóval többet vannak kinn, mert amúgy Elza nem igazán megy ki, amikor rossz idő van. Kiszalad, de fázik a macskabunda és fél perc múlva már jön is befelé. Elzán látom a legjobban, hogy mennyire elege volt a hajléktalan létből. Most viszont jó dolga van a CicaNéninek, látszik is rajta, van benne anyag rendesen, szerintem van még 5 kiló is. 

Ő pedig Böbike, tegnap fogott valamit és meg is ette, az ablakból néztem, ahogy elcsócsálta, szerintem egér lehetett vagy pocok. Nem hittem volna, hogy a Böbéből ekkora vadász lesz. Azon gondolkodtam, hogy annyira picike volt, amikor találtam őt, hogy az anyja nem taníthatta meg vadászni, lehet, hogy én voltam? Rengeteget játszottunk egy hosszú madzagra kötött nagy görccsel, azt dobáltam neki, meg lógattam, lengettem és ő mindig levadászta és elkapta. Imádott vadászni a görcsre! :))))
Olyan itt ez a macskabanda, mintha egy óvodát üzemeltetnék. 

Ez pedig az egyetlen megmaradt téli vajfej salátám, szépen növöget, remélem megmarad és meg tudom majd enni. 

Herkules tegnap rohammal bevette a verandát. :))) Kinn akartam őt hagyni éjszakára, már nem mondanak olyan hidegeket és ő mindig is kinti cica volt, gondoltam, hogy örülne neki. 
Erre este, amikor Elzát engedtem be, akkor Herkules is besuttyant és bebújt megint Elza dobozába, úgy kellett kirázni belőle. Végül lementem vele és beengedtem a pincébe, ahol az ő helye van, csak úgy bújt be a bungiba! 
Ahogy látom ezeket a lényeket, lassan megdől minden, amit a cicákról tartanak az emberek, hogy milyen öntörvényűek és nem szeretik az embert és nem ragaszkodnak, meg ilyen hülyeségek. Ebből semmi se igaz. 
A cicákban nagyon is sok szeretet van és ők is biztonságot és otthont akarnak, mint minden lény és nincsenek olyan nagy igényeik, elég nekik egy jó meleg doboz is. És szükségük van a szeretetre is, simogatásra, tutujgatásra és cserébe ők is nagyon sok szeretetet adnak. Persze nem olyan szófogadók, mint a legtöbb kutyus, ők többnyire azt csinálnak, amit akarnak és nagyon meg tudják húzni a határaikat is, de tudnak szót fogadni is, persze, amikor akarnak. :))))

Tegnap egyébként Herkulónak olajos halban adtam be a gyógyszert. Porrá törtem és a hal olajába kevertem (imádja), de abban nagyon kiérezte és pár lefety után nem nyúlt hozzá. Összetörtem neki a halat is jó pépesre és kevertem bele a gyógyszeres olajból is és csak egy kicsit tettem a tányérjára, amit befalt és így, apró adagokban kapta. Volt, hogy elvettem előle a kaját és vártam kicsit (mert így mégjobban enni akart) és az egész gyógyszeres cucc elfogyott végül. 

Megérkeztek tegnap a magjaim is, nagyon ürülök, hogy végül megrendeltem, nem lesz rá gondom már, nem kell utána  futkosnom majd, minden megvan és még kaptam ajándék rézvirág magot is és pár kis jelölőpálcikát.
Jöhet a tavasz!

 A kertben katasztrófahelyzet van. A tegnapelőtti egész napos eső után nem tud a víz elszivárogni, mert fagyott alatta a talaj. Nem lehet kimenni, annyira csúszik a jeges sár. 
Áll a víz mindenütt, tényleg nem tudom mi fog megmaradni ezután, főleg, ha megint megfagy... ez már rosszabb, mint a szárazság volt 2021-2022-ben. 
Most már 2022 késő nyara óta szinte egyfolytában esett, nagyon-nagyon elég lenne belőle. Kicsit ki kellene száradnia a talajnak. 
Az évelők között biztos lesz veszteségem, ha mégsem, az kész csoda lesz. 
Mióta itt vagyok még nem volt ilyen hosszan vizes minden, ez az agyagos, kötött talaj nagyon nehezen fogja elnyelni a vizet és borzalmasan össze is tömörödik a sok víztől, ha ez kiszárad, olyanná válik majd mint a beton. 
Szerintem a veteményest is újra kell majd villázni, annyira ledöngölte a sok eső... 

Tegnap földbe tettem a két chilei gyömbérgyökér magjait. Piros és teltvirágú sárga lesz belőle, amikor kikel. Remélem kikelnek. (Geum chiloense 'Sunrise' és Geum chiloense 'Mrs. Bradshaw')

Szeretem ezeket a virágokat, mert nagyon szépek, de nem harsányak. Szeretik az árnyas helyeket, ott is szépen virágoznak és - ugyan nem tudom, hogy ezek az újak fognak-e magról szaporodni - de a meglévő egyik korallpirosom már szaporodott. Remélem az idén már jóval nagyobb lesz és sokkal több virág lesz rajta. A nagy levelek a kép alján nem hozzá tartoznak, hanem a japán szellőrózsa levelei. 

Először Izlandon láttam ilyen növényt vadon, ez a bókoló gyömbérgyökér (Geum Rivale), nagyon szép, de ez sem feltűnő virág. Egyszer majd hozok be ilyet is a kertembe, amikor majd elérek a kert végében az "erdőbe", ahol nagy árnyékos rész van és majd oda is sok növényre lesz szükség. 

Magyarországon is él vad változata, ez az erdei gyömbérgyökér, ami magától szökött be a kertbe. Nem mindenütt hagyom meg, mert elég szaporának tűnik, de van ahol szépen mutat és jól is érzi magát. Apró, sárga virágja van.

Herkules tegnap majdnem egész nap kinn volt. Tegnap nem volt már annyira a nyomomban, nem is rohant utánam, amikor hívtam sem. Azt hiszem jobban van. :))))
Kapott még délután egy felvert, nyers tojást és este nagyon pici tejszínt, de ahhoz nem láttam hozzányúlni őt. Majd ma reggel meglátom, hogy elfogyott-e. 
Estére azért bejött a pincébe és be is zártam őt, hadd aludjon még benn. Majd amikor elmúlnak a fagyok, akkor kiengedem, bár erről egyáltalán nem biztos, hogy én fogok dönteni, mert ha nem jön be magától, akkor nem igazán tudok mit csinálni vele. 
Tegnap napközben is próbáltam behívni, mert elég vacak idő volt, esett minden (ónos eső, dara, hó, eső) egész nap, de csak óbégatott nekem a tető széléről és nem jött le. 

A többiek jól vannak, Elza kajálását megpróbálom valahogy mederben tartani, mert kezd már igazi NehézsúlyúNénivé válni. Elzában amúgy is van anyag, igazi izommacska, olyan nehéz, ha megemelem, mint a sár. Csak hát dörömböl az ajtón amikor éhes és mindig éhes. :)))) Persze megy a visszadörömbölés, vagy amikor már elveszítem a türelmemet, akkor kidobom őt kicsit az udvarra és amikor visszajöhet, akkor egy darabig örül, hogy meleg van, utána kezdődik a dörömbölés megint, de kaját csak akkor kap, amikor ideje van. Nem szeretném, hogy dagadt macskává váljon, mint amiket a neten látni, mert nekik sem egészséges, de jön a tavasz, majd sokkal többet kinn lesznek már és nem unatkoznak benn. 
Böbike pedig benn heverészik majdnem egész nap, ráhúzódik a radiátorra és ott melegítteti magát. 
Böbivel valami egészen mély meghittségre tettünk szert ezen a télen, persze szigorúan éjjel a paplanom alatt. :))))
Napközben - ugye - él az öntörvényűség, a "Nenyúkájjá'!", "Necipelgessé'!" és hasonlók, de éjjel meg bebújik és ő nyúkál a kezemért, hogy simizzem. Nyekeg is ha abbahagyom és az utóbbi időben nagyon finoman megharapja a karomat (ez a szeretet jele), aztán jön és lefejel (ez is szeretet jele) és a mancsával húzza a kezemet, hogy simizzem még. :)