Tegnap földbe tettem a két chilei gyömbérgyökér magjait. Piros és teltvirágú sárga lesz belőle, amikor kikel. Remélem kikelnek. (Geum chiloense 'Sunrise' és Geum chiloense 'Mrs. Bradshaw')

Szeretem ezeket a virágokat, mert nagyon szépek, de nem harsányak. Szeretik az árnyas helyeket, ott is szépen virágoznak és - ugyan nem tudom, hogy ezek az újak fognak-e magról szaporodni - de a meglévő egyik korallpirosom már szaporodott. Remélem az idén már jóval nagyobb lesz és sokkal több virág lesz rajta. A nagy levelek a kép alján nem hozzá tartoznak, hanem a japán szellőrózsa levelei. 

Először Izlandon láttam ilyen növényt vadon, ez a bókoló gyömbérgyökér (Geum Rivale), nagyon szép, de ez sem feltűnő virág. Egyszer majd hozok be ilyet is a kertembe, amikor majd elérek a kert végében az "erdőbe", ahol nagy árnyékos rész van és majd oda is sok növényre lesz szükség. 

Magyarországon is él vad változata, ez az erdei gyömbérgyökér, ami magától szökött be a kertbe. Nem mindenütt hagyom meg, mert elég szaporának tűnik, de van ahol szépen mutat és jól is érzi magát. Apró, sárga virágja van.

Herkules tegnap majdnem egész nap kinn volt. Tegnap nem volt már annyira a nyomomban, nem is rohant utánam, amikor hívtam sem. Azt hiszem jobban van. :))))
Kapott még délután egy felvert, nyers tojást és este nagyon pici tejszínt, de ahhoz nem láttam hozzányúlni őt. Majd ma reggel meglátom, hogy elfogyott-e. 
Estére azért bejött a pincébe és be is zártam őt, hadd aludjon még benn. Majd amikor elmúlnak a fagyok, akkor kiengedem, bár erről egyáltalán nem biztos, hogy én fogok dönteni, mert ha nem jön be magától, akkor nem igazán tudok mit csinálni vele. 
Tegnap napközben is próbáltam behívni, mert elég vacak idő volt, esett minden (ónos eső, dara, hó, eső) egész nap, de csak óbégatott nekem a tető széléről és nem jött le. 

A többiek jól vannak, Elza kajálását megpróbálom valahogy mederben tartani, mert kezd már igazi NehézsúlyúNénivé válni. Elzában amúgy is van anyag, igazi izommacska, olyan nehéz, ha megemelem, mint a sár. Csak hát dörömböl az ajtón amikor éhes és mindig éhes. :)))) Persze megy a visszadörömbölés, vagy amikor már elveszítem a türelmemet, akkor kidobom őt kicsit az udvarra és amikor visszajöhet, akkor egy darabig örül, hogy meleg van, utána kezdődik a dörömbölés megint, de kaját csak akkor kap, amikor ideje van. Nem szeretném, hogy dagadt macskává váljon, mint amiket a neten látni, mert nekik sem egészséges, de jön a tavasz, majd sokkal többet kinn lesznek már és nem unatkoznak benn. 
Böbike pedig benn heverészik majdnem egész nap, ráhúzódik a radiátorra és ott melegítteti magát. 
Böbivel valami egészen mély meghittségre tettünk szert ezen a télen, persze szigorúan éjjel a paplanom alatt. :))))
Napközben - ugye - él az öntörvényűség, a "Nenyúkájjá'!", "Necipelgessé'!" és hasonlók, de éjjel meg bebújik és ő nyúkál a kezemért, hogy simizzem. Nyekeg is ha abbahagyom és az utóbbi időben nagyon finoman megharapja a karomat (ez a szeretet jele), aztán jön és lefejel (ez is szeretet jele) és a mancsával húzza a kezemet, hogy simizzem még. :)