Vasárnapra nem jutott túl sok kertészkedés, mert más dolgom volt, illetve nagyon hideg szél fújt, nem volt kedvem kinn lenni. 
Felvilláztam egy fél ágyást és annyi, illetve egy ágyásba még dugványoztam vörös és lila hagymákat, egy sor ilyet, egy sor olyat, összesen 4 sort. 
Még maradt egy rakás dughagymám a lilából is, de egy következő ágyásba már a fehéreket akarom eldugdosni, majd meglátom, hogy lesz hely. 
Az uborkák tervezett helyét foglalom így el, de az uborkának jó lesz a kert másik felében is, ott kicsit árnyékosabb, talán még jobb is lesz neki. Illetve a zöldbab is kezd kiszorulni, de azt másodveteményként is el tudom vetni, pl. borsó után, bár nem jó két hüvelyes egymás után, de így lesz hely. Majd kapnak tápoldatot.  

Bolyongtam kicsit a sziklakerti növények között, mert ilyenkor érdemes megnézni őket, igazán szépek a színeik és az ember könnyen elsiklik fölöttük, mert a hagymások viszik a pálmát.
Csodaszépek a varjúhájak is, de a kövirózsák is nagyon hozzák magukat. 

Ezek a magas varjúhájak közül kettő. 

Kövirózsák. Nincs fotó az összesről. Tavaly rengeteget vettem, de nem került mind jó helyre. Az idén ezeknek is majd új helyet fogok keresni és remélem majd kipendülnek azok is. 

Itt mellette a délszaki kutyatej kezd virágozni és egy csomó bimbó van a pázsitviolán is. A délszaki kutyatejet remélem, hogy majd hoz magot, illetve kelnek majd magoncok is tavalyról, mert az egyik nagy tő kipusztult sajnos a sok esőtől.  Egyszerűen kirohadt... a sziklakertben... majd meg kell néznem, a víz lefolyását, hogy jobb legyen. 

Ez a piros ez váááá! 

És ez a borsó is váááá, bár ennek a közepe kipusztult, mert virágzott a múlt nyáron ami ott volt, de majd úgyis szépen benövik az új kis fiókák. 

Az itt következőknek is kikerestem már a nevét valamikor, de most lusta vagyok megkeresni, majd egyszer csinálok már egy növénykatalógust képekkel és akkor bármikor előszedhető lesz. 

 Ő pedig Böbe, a MacskaKirálynő, bár lehet, hogy inkább HisztiKirálynőnek kéne hívnom. 
Annyira rászokott a hisztire, hogy az kész őrület. Úgy sikoltozik, nyaúkol és visít, mint a vett malac, vagy mint akit rendszeresen vernek. Istenbizony, ha valaki hallaná, azt mondaná, hogy retteg tőlem a macska, pedig agyon van dédelgetve a KisMajom. 
De csak és kizárólag az van, amit ő akar, amikor én akarom simogatni, akár csak megyek felé, de ő nem szeretné, akkor olyan lármát csap, mintha nyúznák. Bezzeg éjjel addig buzerál, amíg be nem engedem a takaró alá. Ha nem reagálok, akkor dorombol és még hangosabban dorombol, odadugja az orrát az enyémhez vagy bajszával addig csiklandoz, míg be nem engedem a paplan alá és akkor simizni kell, mert ha nem, akkor addig nyúkál a kezeivel, míg meg nem kapja a simit. Amikor pedig elég neki, akkor beleharap a karomba és elrohan. 
Egyébként is egyre makrancosabb, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja (mindent azonnal akar), olyan idegrohamot tud kapni, hogy az kész őrület. Morog, mély hangon és rondán és hisztizik, teljesen ki tud borulni. Látszik rajta, hogy pillanatok alatt tiszta ideg lesz, aztán ugyanúgy le is nyugszik. 

Itt a képen is éppen pofozkodik. 

Itt meg Herkulót stíröli, mert a többi macska között meg kisnyúl, itt se mert lejönni az oszlopról Herkules miatt. 
Szegény Herkulóra már nem ragad a kaja, egyre csak fogy... pedig most már tud enni rendesen. Már nem kell neki turmixolni se, rengeteget eszik, de nem hízik. 
Olyan hangon követeli a kaját, hogy rémes, ő is egy kis akarnok, de azt hiszem minden macska ilyen lehet. Elza is ilyen, ő az ajtót veri... mindegyiknek van valami heppje. :))))

Ma tényleg Hamupipő voltam. Kimentem veteményezni és még egy sor borsót akartam elvetni, de közben feltámadt a szél és elvitte a zacsit. Kiömlött majdnem az összes borsó magom (Oscar), egyesével szedtem össze bakker... de összeszedtem. :))) Van benne némi szemét a tuja alól, de egye fene, ennyi már belefér. Drága a vetőmag, nem hagyom csak úgy pocsékba menni. 

El van veteményezve viszont minden amit akartam, kivétel ez alól a feketegyökér, de azt majd a napokban, amikor az időjárás engedi, akkor elvetem. 
Földben van a répa, a petrezselyem, egy kicsi paszternák, sok hagyma (de még nem mind), helyet kell neki csinálnom, a francia reggeli retek, egy rövid sor jánosnapi retket is vetettem és már a saláta is a földben van, némi lóbab és spenót. A fokhagymát pedig tavaly ősszel ültettem el, azok már egészen szépen kihajtottak. 
Vannak hagymamagjaim is... na hát kiderül, hogy van még itt bőven mit a földbe tenni. 

Nem mondom, hogy szép a veteményes, de egyelőre ezt sikerült kihozni belőle. Látszik azért, hogy hol van veteményezve, mert ott más a talaj kinézete is és tele van kis jelölőkarókkal. 

Szóval feketegyökér, dughagymák és hagymamagok, amit még gyorsan-frissen el kell intéznem, aztán jöhet a koriander, illetve az idén ki akarok próbálni 3-4 fészek krumplit is. Még az életben soha nem ültettem krumplit... és még a cukorborsónak is kell hely. 
Nem is vagyok annyira kész... 

Itt látszik, hogy még van olyan rész is, ami fel se lett villázva ősszel se, na és a fű is nő és még ágakat is kell onnan elhordanom... lesz mit csinálni. 
A kerítés melletti részről nem is beszélve. Azt már tavaly is néztem, hogy deborzasztó, de nem jutottam el addig (se). Az idén már mindenképp rendbe szedem. 

Jól belaktam medvehagymával is, nagyon szeretem úgy, hogy csak megsózom a csupasz piritóst és jól megrakom medvehagyma levéllel és megeszem. 

És ez is idei feladat lesz, majd amikor a medvehagyma visszahúzódik, akkor az egészet felvillázom és újra ültetem a hagymákat, mert már nagyon el van sűrűsödve, más részen pedig nem szaporodik, ahol szeretném, mert annyira össze van töpörödve a talaj és csupa moha, hogy nem tud szaporodni. 
Azt az egészet rendbe kell ott tenni és mást is szeretnék még oda ültetni, hogy ne kelljen kaszálni. 

Működtem egy kicsit a virágoskertben is, rengeteg kéknefelejcset szedtem ki a törpe íriszek közül. Tavaly hagytam, hogy biztos szórjon magot, erre kikelt ezer darab... alig győzöm irtani. 

Tegnap vetettem egy sor borsót és egy rövidke sor paszternákot, ennyire tellett ebédidőben. 
Már nagyon várom a hétvégét, bár megint esőt mondanak, de csak vasárnapra. Remélem szombaton ki tudok menni és felvillázni végre azokat az ágyásokat, amiket ősszel már nem engedett az idő. 

Kéne a hely a további veteményeknek, de ennyire még soha nem volt szétmászva a kert, mint erre a tavaszra. Ősszel ezekben az ágyásokban még voltak növények, kinn volt a brokkoli sokáig, a másikban pedig káposzták, utána meg vagy esett vagy fagyott. 
Tavaly pl. decemberben már egyáltalán nem lehetett semmit csinálni a kertben, míg az előző években még karácsonykor is simán villáztam az új részeket, amikről geotextillel kiirtottam a gyomot. 
Meglátom mi lesz, mert az előrejelzés szerint az egész jövő hét megint esősnek ígérkezik. 
Pedig azt terveztem, hogy az ősszel nagy nehezen (két eső között) felvillázott részeket is újra lazítom, mert a sok csapadék teljesen ledöngölte a talajt, de erre megint nem lett idő... nem tudom, hogy majd a gyökérzöldségekből mi lesz így. 

A hideg miatt kevés új virág nyílt ki, de a bársonyos tüdőfű még most is nagyon szép. 

Kezd nyílni a hófény is, olyan szép színe van, sajnos körülötte is nagyon összetöpörödött a talaj, de amint szárad kicsit, majd fellazítom és aztán lemulcsolom. 
És persze macskaláb a képen, ezúttal a Nyenyere trollkodott bele a képbe. Kis majom, állandóan a nyomomban van és az a szórakozása, hogy az összes jelölőkarómat kidönti. Nem győzöm visszarakni utána. Olyan kis tenyeres-talpas, mint Elza volt eleinte, még a virágokat is letapossa, megy tökön-paszulyon át, amerre lát... áááá! Pedig a cicák virágot sose törnek ki, olyan puha, finom léptekkel tudnak menni, de nem a Nyenyere! 
Mondjuk a Böbe is rontóskodott, de az még babakorában volt, amikor játszott és nagy hasasokat ugrott a frissen kihajtott liliomok közé, de már leszokott róla. 

Ez a másik puskin virág telep, szépen növöget, pedig ezek körül is úgy ledöngölte az eső a talajt, össze van tömörödve, mint a beton, azt hittem ki se tudnak majd bújni.