Lassan kibattyogunk a februárból is és érdekes ahogy visszaolvastam Luca 2. napját tavaszias idő volt, ahogy most is és még jó pár napon ebben a hónapban, de változatosság is volt, ahogy akkor is. Talán ezeket a viharos szeleket nem jelezte semmi előre, de még ennyi egyezést sem vártam, tekintve, hogy felmelegedés van, vagy mi. 

A nagy szél egyik vasárnap (2-án)  leszakította az elektromos vezetéket is, megállt bennem az ütő is, amikor kimúlt az áram a házban. Az óra is elnémult, de akkor még viszonylag nyugodt voltam, az aggódás akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy kizárólag nálam nincs áram. Na, akkor jött a hubazmegdemiarossebvanmost. Aztán észrevettük, hogy lóg a fázis vezeték, az ami bejön a házhoz, ott lengedezett s szélviharban.

Órákig hívtam a szolgáltatót, de amikor végre felvették, akkor veszélyesnek minősítették a helyzetet és egy órán belül ki is jött az ügyeletes szaki. Szegény abban a szélben felmászott az oszlop tetejére és meg is jött a delej rögtön. Szerintem még most is hallani lehet a kő dübörgését, ahogy leesett a kebleimről. 

Valahogy nem szeretem az ilyenfajta problémákat, az ember olyan tehetetlennek érzi magát, ha nem tudja mi a baj, illetve mi a megoldás. Szerencsére nem nekem kellett tudnom.

Visszatérve az időjárásra, jó ez a február, volt a múlt héten -9 fok is reggel, de lehetne sokkal, de sokkal hidegebb is az idő. Ez azért is kardinális kérdés most nekem, mert fával fűtök és amikor elmegyek pár napra, nagyon lehűl a ház. 8-12 fokról kell újra felfűtenem és ez azt jelenti, hogyha reggel 7-kor befűtök és a vizet felmelegítem 80 fokosra, akkor is estére lesz 20 fok, mert a falak elnyelik a meleget. Hát ezért is van bennem annyira a nagy tavaszvárás. 

És ezek a borzasztó szelek igazán elmúlhatnának. Nem szeretek kimenni sem ebben az időben.

Nem tudom mikor fogok végre fotókat is feltölteni, de gondolom, majd ha lesz mit fotózni. Most kilátástalanul kopár  kert és ez nemcsak a télnek tudható be, hanem annak is, hogy évek óta nem volt művelve.

Nem tudnám megmondani, hogy mikor vártam utoljára ennyire a tavaszt. Volt már ilyen persze, akkor naplámpákról álmodoztam, olyanról, ami reggelente kivilágosodik és olyan fényt ad mint a napsütés és azt reméltem tőle, hogy energikusabb leszek és megúszom a tavaszi fáradtságot... nem vettem, nagyon drága volt, így aztán soha nem tudtam meg, hogy jobban lettem volna-e tőle. Viszont felokosodtam a lumenekből és a kelvinekből és azóta másféle izzókat használok mindenhol a lakásban. Szeretem a 6500 Kelvines, 1500 lumen fölötti izzókat, ezek már közelítik a napsütést, bár kissé hideg a fényük. 

Most viszont várom az igazi napsütést és nagyon vigasztal, hogy a tavasz el fog jönni, most már feltartóztathatatlanul, még akkor is ha erőlködik kicsit a tél, mint ma is. Kinéztem az ablakon és óriási pelyhekben hullott a hó... nem örültem. 

A kertben már van egy darab hóvirág kinyílva... azt hittem szaporodni fog, mert tavaly is egy darab volt, de hát ennek is örülni kell, legalább megbízhatóan kinyílt. A többi is tolja magát elő a földből, főleg a krókuszok jönnek és az íriszek. Van bennem egy rettegés - gondolom ez  a függőfolyosós-ládás időszakból maradt meg - hogy nem lesz rajtuk virág... de persze, hogy lesz. 

Emlékszem, az első ténykedésem a kertben az volt, hogy egy eldugott sarokba ősszel elkapartam két csomag krókuszhagymát. Szó szerint, tényleg csak elkapartam, mert az ásót nem tudtam belenyomni a száraz földbe. Egy vacak ásó volt, az első szerzeményem, lemez ásó, életlen is. Szerintem még 5 centi mélyre se tudtam a hagymákat elülteni, mégis 2019. tavaszra ott virítottak a krókuszok és én annyira örültem. Azt hiszem akkor kezdtem picit magaménak érezni a Birtokot, felfogni, hogy az enyém.  

Kitört rajtam a tavaszi vásárlási láz, már összevásároltam annyi magot, hogy nem is tudom hová fogom ültetni őket. tavalyról is maradt rengeteg magom, mert tavaly egészen kicsi helyem volt az ültetésre és rossz hely is volt, mert körbevették a fák és nemcsak a fényt, de a vizet is elnyelték a növényeimtől. 

A tavaly év egyébként sem volt kedvező a kertészkedésre, a május hideg volt és nagyon esős, júniusra pedig őrült kánikula lett, aminek az volt a hozadéka, hogy annyi, de annyi nyomorult szúnyog volt, hogy alig lehetett tőlük kimenni a kertbe. Minden alkalommal tetőtől-talpig le kellett fújnom magam szúnyogriasztóval, hogy valamennyire épségben maradjak, de nem igazán sikerült. Nem is emlékszem, mikor vakaróztam ennyit utoljára életemben, pedig engem nem szerettek sosem a szúnyogok, de ezeknek mindegy volt, megkóstoltak, ahol és amikor csak tudtak. 

Szóval tavaly nem sok dolog sikerült. Vettem olasz vetőmagokat, pl. cima di rapa barese magot, de semmi nem lett belőle. Először Dél-Olaszországban láttam ilyen növényt, talán Bari vagy Lecce piacán, hát, úgy tűnik nem olyan egyszerű megtermelni, de az idén is meg fogom próbálni. Ahogy a pak-choi-t is. 

Tavaly csak az új-zélandi spenót sikerült, a zöldbabok, (fekete, zöld és sárga is), a keleti ölesbab, némi koktélparadicsom és pár fűszernövény. Pl. szép nagyra nőttek a zsályáim, lett egy pár tő lestyánom is, amiket augusztusban átültettem és nagyon remélem, hogy az idén ki fognak kelni, ahogy a rebarbarákat is. Nagyon kíváncsian várom az articsókát is, hogy átteleltek-e a tövek. 

A virágok közül tavaly nagyon szép őszirózsáim nyíltak, és szép erősek lettek a muskotályzsályák is, ezeken az idén várom a virágokat. 

Remélem képes leszek visszafogni magam, ha még látok magvakat, mert már mostanra rengeteg pénzt elköltöttem rájuk. Találtam himalájai kék mák magot, amire évek óta áhítozom.

Zöldségfélék közül pedig vettem földimandulát, valami kínai növényt, ami spárgasaláta néven fut (Chinesische Keule) és a szárát le lehet  hámozni és úgy fogyasztható, mint a spárga, Kiwano uborkát, és valami északi fajta gyökérzöldséget, ami úgy néz ki, mint a petrezselyemgyökér, de a levele nem olyan és gondolom az íze sem. 

Vettem okrát, mert tavaly nagyon későn tudtam csak elültetni, pontosabban a második vetés kelt csak ki, emiatt mindössze egy tokot tudott növeszteni szegénykém. Abból kiszedtem a magokat, de nem volt érett és nem vagyok biztos abban, hogy csíraképesek a magok. Az idén palántát fogok nevelni belőle. 

Idei szerzemény a színes szárú mángold mix, déli fodros óriás mustársaláta, pálmalevelű tépőkel, toszkán fekete tépőkel, mizuna saláta és afrikai vörös padlizsán mag. És persze vettem friss uborkamagot, de tavalyról maradt fehér és banánuborka magom.

Minden más egyebem van tavalyról, paradicsomok, padlizsánok (fehér is), karfiolok (pagoda is, meg brokkoli), zöldbabok, répa, petrezselyem, paszternák, karalábé, babok, borsó, saláták, retek, tarlórépa, céklák, tökök, cukkinik, kukoricák és még rengeteg. Néha azt gondolom, hogy nem vagyok már normális, mindent akarok ültetni. 

Jah, a hagymákat el is felejtettem, a magokkal együtt rendeltem salottahagyma dughagymát is, mert sehol nem lehet kapni. Cikkeznek róla, hogy a hagymák királya és alig kapni, de most szereztem és nagy reményeket fűzök hozzá. 

A paprikát nem véletlenül nem említettem, abból nem veszek magot, hanem majd palántát, és ami érdekes, hogy amikor a  "kutyafasza" paprikát keresem a piacon, akkor nem néznek rám furán, mindenki tudja mit szeretnék. 

A fűszerekről majd írok egy külön bejegyzést azt hiszem, mert már túl hosszúra terjengek.