Hoppá, micsoda macskajelenetnek voltam tanúja! A MosogatóCica felhuppant a tetőre, de Herkules meg éppen ott feküdt keresztbe. Azt hiszem Herkuló rájött már, hogy idejár a vetélytárs és keresztbe feküdt azon a stratégiai ponton, ahonnan a MosogatóCica nem tud továbbjutni a kaja felé. Huh, elég sokáig tartott az állókép. Azt hittem valami véres-körmös macskaháború lesz, de nem volt. Herkuló nem mozdult, a MosogatóCica se, egy darabig, aztán egyszercsak lehajtotta a fejét, nagyon jellegzetes mozdulat volt, olyasmi, mint a kutyáknál a megadás, aztán nagyon lassú mozdulatokkal, nem ám menekülve, hanem nagyon megőrizve a méltóságát, de szépen elment. Azt hiszem Herkules szívéről is nagy kő esett le, mert kis idő múlva ő is elhúzta a csíkot, szerintem tisztában van azzal, hogy a MosogatóCica úgyis visszajön zabálni. 

Annyiszor megfogadtam már, hogy nem hagyok kinn semmit, de ez a cica olyan szépen eltakarít mindent, amit ezek a malacok itt hagynak és szívem sincs elzavarni, mert baromi jó fejnek tűnik. Olyan arca van, hogy beszarás! Mint egy apóka. :))))

Azelőtt soha nem figyeltem, hogy a macskák mennyire különböznek egymástól és milyen karakteres arcuk van. 

Egyébként hatalmas itt a jövés-menés, levágták a szomszéd földön a füvet és most nagyon megy a vadászat rajta, gondolom sok szöcskét, sáskát, bogarat is levágtak vele. Ott lépdel már két napja két nagy gólya, egy nagy fekete madár is, de nem tudom mi az. Olyan mint a varjú, de nagyobbnak látom és ez egyedül van. 

Na meg a Böbe is ott vadászik, féltem a kis majmot, egyáltalán nincs tudatában, hogy ő is lehet zsákmány. Minden reggel frászom van, amikor nyitom az ajtót, hogy ugyan van-e még macskám, de nem zárhatom be. Megőrülne és szétszedné a lakást. 

Előző este is, szürkületkor, valami kibattyogott az erdőből, de lövésem sincs mi volt az. Olyan volt a sziluettje, mint egy nagyon nagy macska, de legalább kétszer vagy háromszor is nagyobb volt. Nem kutya volt, nem is róka... nagyon óvatosan jött és - mivel a Böbe épp azelőtt ment arra, elkezdtem kopogni az ablakpárkányon, erre visszament az erdőbe, de nem sietősen ám! Szépen visszabattyogott. 

Hajnalban meg - felébredtem - kikukucskáltam a redőny rései között és egy szarvas ment éppen be az erdőbe... itt van a csapásuk, itt járnak ki és be, éppen szemben az ablakkal. 

Egyszer kinn kéne már éjszakára maradni és leskelődni kicsit, de még a tervezett vadkamerát se vettem meg, de majd sor fog arra is kerülni. Böbének meg gondolom kész élmény lehet az éjszaka, biztos egész éjjel portyázik, mert  napközben mindig annyira fáradt, úgy alszik, mint a bunda.