Mátra alján, falu szélén...

2020\02\23

Lóbabák

Olyan érzésem van, hogy hihetetlenül korán és észnélküllóhalálában, de elültettem a lóbabokat.

10 szem volt a zacsiban. Azt olvastam a lóbabról, hogy a keményebb fagyokat is kibírja és azért kell korán elültetni, hogy megedződjön, mert különben ellepik a fekete levéltetvek a növény csúcsát. Van ezzel a növénnyel saját tapasztalatom is, valóban szeretik a nyavalyás tetvek, de tőlük függetlenül a régi kertemben anno nagyon szép lóbabáim nőttek. Az igaz, hogy sose kóstoltuk meg, inkább csak magnak ültettem, hogy a következő évben megint legyen lóbabom... dísznek. Szeretem az érdekességeket a kertben és régen, amikor másoknál csak répa, petrezselyem, bab, borsó, kukorica, tök és mák volt a kertben, akkor a lóbabáimnak (és a fűszereimnek is) a csodájára jártak és nagyon élveztem. 

Az idén viszont szeretném megkóstolni is, mert állítólag többféleképpen is fogyasztható. Egyrészt amikor még zsenge, a hüvelyével együtt, később pedig a friss még puha szemek. Úgy néz ki különben, mint a  borsó a hüvelyében, csak nagy és a növény szára nem kúszik, hanem álló és a szeldelt levelek hónaljában nőnek a lóbabhüvelyek és felfelé állnak. Ha majd kikeltek és fejlődni fognak, akkor teszek róla képeket is.

Nem tudom, hogy fog-e sikerülni ilyen korai ültetéssel. Bár a főmeteorológusunk megnyugtatott, hogy már itt a tavasz a kertek alatt és az előrejelzés sem ígér már komolyabb fagyokat. Mindegy kipróbálom, aztán vagy sikerül vagy nem, de így lehet tapasztalatot szerezni. 

Lóbab Zöldségfélék Veteményes

2020\02\22

Hoppá! Mint egy vadászgép!

Ezt nem hiszem, ha nem magam látom! 

Éppen komótosan pakolászom kifelé az autó csomagtartójából a fabrikettet, amikor valami hatalmas elhúz az arcom lett vagy fél méterre. Nézem, egyenesen a madáretetőhöz repül egy ragadozómadár. Nem tudom mi volt az, nem volt túl nagy, de azt a berepülést, azt látni kellett volna! 

Célirányosan és éppen oda, pedig igyekeztem berakni az etetőt a sűrűbe, hogy ne tudja semmi levadászni a kis siseréimet és nyugodtan tudjanak enni. Azt hiszem nem sikerült neki elkapnia senkit, mert észrevették időben, legalábbis amikor elrepült, nem láttam a csőrében semmit.

Ugyanúgy repült vissza az arcom mellett, bakker, mint egy ágyúgolyó, nem is foglalkozott azzal, hogy ott vagyok.  Ez tudja, hogy a kis madaraim ott esznek és rájuk jár. Tudom én, hogy neki is enni kell, de nem szeretném, hogy összeszedje a kis cinkéket, mert ők nagyon hasznosak. (és aranyosak)

Valamelyik nap a másik etető alatt is találtam egy kis halott  cinkét, lehet, hogy megtámadta, csak nem tudta elvinni? Vagy esetleg a macska? 

Nehéz megvédeni a madarakat tőlük, mert lemennek a földre is enni. A bolond verebek kivernek egy csomó eleséget az etetőből, amit a földről szedegetnek fel, ilyenkor nagyon könnyű prédák a macskáknak is. 

A múltkor pl. a egy nagy fekete macska ült a fán, közvetlen az etető mellett, de azt hiszem abban én voltam a ludas, mert kitettem egy darab főtt hájat nekik, de a macska is rátalált. Végül elzavartam a macskát a seprűvel, leszedtem a főtt szalonnát és átraktam máshová, ahonnan másnap reggelre szőrén-szálán eltűnt. Fogalmam sincs mi vitte el, van itt minden, sok-sok vadállat is. 

Valamelyik hajnalban arra érkeztem, talán két hete lehetett, hogy egy elég nagy  csapat rohan el, őzek lehettek, vagy szarvasok vagy valamik, csak a sok hófehér segget láttam elinalni. 

 

Állatok Madáretetés Kertlakók

2020\02\22

Hideg reggel

Nem akar eltakarodni a tél... persze tudom én, hogy még tél van és még egy hónapig tél is lesz. Amikor mások hasonlóan nyavalyognak, mindig azt szoktam mondani, hogy akkor legyen tél, amikor ideje van és ne később vagy előbb. 

Na, hát ma reggel  -6 fok volt, pedig tavaszt ígérgettek. Igaz, nagyon szépen süt a nap és ez szép időt vetít előre a mai napra. Olyan jó kinn lenni a kertben, amikor napsütés van, kellemes meleg idő. Azt hiszem azt nagyon bírnám, ha mindig kék lenne az ég és 20-24 fokos lenne a hőmérséklet nappal, 15 fokos éjszakákkal. Tudom persze, hogy tarthatatlan lenne, mert kell az eső is, de ha választhatnék, akkor nem ragaszkodnék az évszakokhoz, legalábbis a télhez biztosan nem. Az őszről azért nem mondanék le, mert annyira szép, színes és hangulatos tud lenni, de ősszel is a napos, kellemes, meleg vénasszonyok nyarát szeretem. És ha lehetne tekerni a potméteren, ami az időjárást állítja, akkor a téli sötétséget is eltekerném a világosabb felé.

Amíg Pesten laktam az év minden napján, nem zavartak ezek a dolgok. Bejártam minden nap dolgozni a betonkockába, tulajdonképpen tökmindegy volt, hogy milyen idő van. Ott ültem reggeltől estig és legfeljebb ebédidőben sajdult bele mindig a szívem, amikor kimentem a gyönyörű napsütésre. Mert akkor éreztem, hogy mennyire vágyom kimenni, a természetben lenni, beszívni a friss éltető tavaszi levegőt, ami tele van élettel, vagy épp élvezni még kicsit az őszi napot, mielőtt beköszönt a hideg és a sötétség. 

Mindezek helyett annyi jutott, hogy vártam a hétvégét és addigra vagy jó idő volt vagy nem, vagy  volt időm erdőt járni, vagy nem (többnyire nem), az idő elszaladt és valódi feltöltődés nélkül eljött a hétfő, amikor is újra be kellett menni a betonkockába és akkoriban ennyi volt az élet. 

Most, hogy többnyire itthonról dolgozom, most is ülni kell a gép mellett és melózni, de lejöttem a Birtokra, már csak látogatóba járok Pestre és bármikor kimehetek a napra. Akár kinn is dolgozhatok, amikor jó az idő. Itt más minden, besüt a nap az ablakon, majd ha jön a tavasz, kimehetek megcsodálni vagy megszagolni egy-egy virágot, levehetem majd a friss salátalevelet a smoothie-hoz, hajnalban majd kinn jógázhatok a szabadban... most mondjam, hogy nem vágyom vissza Pestre? Mondom. 

 

 

Időjárás Tennivalók

süti beállítások módosítása