Kitört rajtam a tavaszi vásárlási láz, már összevásároltam annyi magot, hogy nem is tudom hová fogom ültetni őket. tavalyról is maradt rengeteg magom, mert tavaly egészen kicsi helyem volt az ültetésre és rossz hely is volt, mert körbevették a fák és nemcsak a fényt, de a vizet is elnyelték a növényeimtől. 

A tavaly év egyébként sem volt kedvező a kertészkedésre, a május hideg volt és nagyon esős, júniusra pedig őrült kánikula lett, aminek az volt a hozadéka, hogy annyi, de annyi nyomorult szúnyog volt, hogy alig lehetett tőlük kimenni a kertbe. Minden alkalommal tetőtől-talpig le kellett fújnom magam szúnyogriasztóval, hogy valamennyire épségben maradjak, de nem igazán sikerült. Nem is emlékszem, mikor vakaróztam ennyit utoljára életemben, pedig engem nem szerettek sosem a szúnyogok, de ezeknek mindegy volt, megkóstoltak, ahol és amikor csak tudtak. 

Szóval tavaly nem sok dolog sikerült. Vettem olasz vetőmagokat, pl. cima di rapa barese magot, de semmi nem lett belőle. Először Dél-Olaszországban láttam ilyen növényt, talán Bari vagy Lecce piacán, hát, úgy tűnik nem olyan egyszerű megtermelni, de az idén is meg fogom próbálni. Ahogy a pak-choi-t is. 

Tavaly csak az új-zélandi spenót sikerült, a zöldbabok, (fekete, zöld és sárga is), a keleti ölesbab, némi koktélparadicsom és pár fűszernövény. Pl. szép nagyra nőttek a zsályáim, lett egy pár tő lestyánom is, amiket augusztusban átültettem és nagyon remélem, hogy az idén ki fognak kelni, ahogy a rebarbarákat is. Nagyon kíváncsian várom az articsókát is, hogy átteleltek-e a tövek. 

A virágok közül tavaly nagyon szép őszirózsáim nyíltak, és szép erősek lettek a muskotályzsályák is, ezeken az idén várom a virágokat. 

Remélem képes leszek visszafogni magam, ha még látok magvakat, mert már mostanra rengeteg pénzt elköltöttem rájuk. Találtam himalájai kék mák magot, amire évek óta áhítozom.

Zöldségfélék közül pedig vettem földimandulát, valami kínai növényt, ami spárgasaláta néven fut (Chinesische Keule) és a szárát le lehet  hámozni és úgy fogyasztható, mint a spárga, Kiwano uborkát, és valami északi fajta gyökérzöldséget, ami úgy néz ki, mint a petrezselyemgyökér, de a levele nem olyan és gondolom az íze sem. 

Vettem okrát, mert tavaly nagyon későn tudtam csak elültetni, pontosabban a második vetés kelt csak ki, emiatt mindössze egy tokot tudott növeszteni szegénykém. Abból kiszedtem a magokat, de nem volt érett és nem vagyok biztos abban, hogy csíraképesek a magok. Az idén palántát fogok nevelni belőle. 

Idei szerzemény a színes szárú mángold mix, déli fodros óriás mustársaláta, pálmalevelű tépőkel, toszkán fekete tépőkel, mizuna saláta és afrikai vörös padlizsán mag. És persze vettem friss uborkamagot, de tavalyról maradt fehér és banánuborka magom.

Minden más egyebem van tavalyról, paradicsomok, padlizsánok (fehér is), karfiolok (pagoda is, meg brokkoli), zöldbabok, répa, petrezselyem, paszternák, karalábé, babok, borsó, saláták, retek, tarlórépa, céklák, tökök, cukkinik, kukoricák és még rengeteg. Néha azt gondolom, hogy nem vagyok már normális, mindent akarok ültetni. 

Jah, a hagymákat el is felejtettem, a magokkal együtt rendeltem salottahagyma dughagymát is, mert sehol nem lehet kapni. Cikkeznek róla, hogy a hagymák királya és alig kapni, de most szereztem és nagy reményeket fűzök hozzá. 

A paprikát nem véletlenül nem említettem, abból nem veszek magot, hanem majd palántát, és ami érdekes, hogy amikor a  "kutyafasza" paprikát keresem a piacon, akkor nem néznek rám furán, mindenki tudja mit szeretnék. 

A fűszerekről majd írok egy külön bejegyzést azt hiszem, mert már túl hosszúra terjengek. 

Tegnap és tegnapelőtt annyira gyönyörű napos idő volt, mintha tavasz lenne, pedig tegnap reggel -9 fok volt. 

Elkezdtem behordani a fát a kertből. Kivittem a talicskát és amit csak lehetett beleraktam és beraktam száraz helyre. Néhány rönköt is betettem és még pár el van készítve, ezeket nem akarom összevágatni, jók lesznek kerti ülőkének addig, amíg meg nem épül a kiülős rész, de lehet, hogy még azután is megtartom őket. cseresznyefa, szép szabályosra vannak vágva. Holnap be is hozom a többit is, nehogy felvágja majd őket, aki jön aprítani a fát. 

Elég sokat le is gallyaztam, felszabadítottam egy elég nagy területet. A cseresznyét könnyű tördelni, össze is törögettem kb. egyforma darabokra. Ezek egyelőre kinn vannak egy halomban, majd a végén találok nekik helyet és ezeket is berakom. De sokat kell még gallyazni, vannak egészen nagy darabok is. Kézi ágvágóval levagdostam róluk az oldalágakat, a nagy darabokat pedig félretettem, ezeket majd az elektromos ágvágóval elvagdosom, amikor lesz lelkierőm beüzemelni. 

Kivágattam 4 fát, a két eperfát, egy fiatal diófát és a nagy cseresznyefát. Szükségem van a helyre veteményesnek, mert alig van szabadon pár négyzetméter, ami beültethető lenne. Igaz, hogy a fél kert üres, de parlag és sok időbe fog telni, míg felásom a szükséges területet. Bár... azt az oldalt parkosítani szeretném, a veteményest a másik oldalra terveztem.  Át kell szervezni az egész kertet, ezért vágattam ki a fákat. 

A két eperfa csak szemetelt a kertben és tavaly rengeteg poloska volt rajtuk. Szeretem a természetet, de nem a poloskák szaporításához akarok hozzájárulni és nem volt igazán élvezhető az eperfa gyümölcse. Nagyon hamar lehull, a fa viszont nagy árnyékot vet... szóval nekem haszontalan. 

A diófa szép volt, fiatal és termő fa, de van 6 db diófám, cserébe viszont nem vagyok dióevő, a dió nagyon nehéz étel. És maradt még 5 termő diófám. 

A nagy cseresznyefa sajnos már nagyon beteg volt. Nem is egy fa volt, hanem kétfajta cseresznye egymás mellé ültetve, egy sárga fajta és egy nagy szemű sötétpiros, utóbbi rettenetesen savas. 

Most tele van a kert a kivágott fákkal, már elég sokat elpakoltam belőle, talicskával hordom be. A vékony ágakat is összetördelem, jó lesz gyújtósnak amikor majd kiszárad. Nem tudom mikor fog elfogyni, nagyon sok. 

Azon igyekszem, hogy azokat a területeket felszabadítsam, amik fel vannak ásva, hogy mire eljön a veteményezés ideje, addigra hozzáférjek.