Találtam egy halott meggyvágót a kertben. :(
Kimentem délben meglocsolni a Hostákat és ott feküdt. Szerintem valaki megmérgezte, mert látszott a madáron, hogy egyébként egészséges volt. Gyönyörű szép tolla, erős, rövid csőre, nem volt sem csapzott, sem sérült, nem látszott betegnek sem. Olyan szép volt!
Megsirattam őt, mert nem kellett volna elpusztulnia. Nem is értem az embereket, hogy nem férnek el tőlük. Alig van már madár, fecskéket évek óta nem láttam.
Összhangban kellene velük élni, hagyni nekik életteret. Nem érdemlik meg az emberek ezt a szép bolygót.
Szegény madárka! Eltemettem őt, tegnap kaptam boglárkacserjét és annak ástam egy nagy gödröt délután, oda temettem őt, a cserje alá.
 

Tegnap kaptam egy csomó nyuszifület. A "tisztességes" neve ugyan gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina), de a legtöbben csak nyuszifülnek ismerik. Nagyon örülök nekik, mert van egy rész, amit szeretném, ha ellepnének, mert megfogják a talajt és jól is fognak ott mutatni. Mondjuk kevesebbre számítottam. Hoztak egy akkora szatyorral, hogy még máshová is tudok majd tenni belőle, nemcsak a tervezett helyre. 

Szeretem a nyuszifület, mert mutatós azokkal a szép, ezüstös kis szőrös-molyhos leveleivel. Az igaz, hogy a virága nem díszes és eléggé jelentéktelen, de a nyuszifülnek nem is a virágja az értéke, hanem a szép levelei és hogy tömött szőnyeget képez a talajon. 

Így néz ki most az a rész, amit beültettem vele:

 Jövőre remélem már sokkal több lesz, majd akkor is készítek róla fotót, hogy össze tudjam hasonlítani az ideivel és lássam a fejlődést. 

A másik növény a bőrlevél (Bergenia cordifolia). Szintén rengeteget kaptam belőle. Két helyre telepítettem, mindkét helyre legalább 5-6 nagy tövet tettem le. Bár azt mondják, hogy ez a növény jól viseli az árnyékos helyeket is, mégis inkább napos helyre tettem, de kicsit csalafintán, hogy azért a nagyobb nyári melegekben ne égjen ki. 

Az egyik ilyen csoportot a kerítés elé tettem, ahol délelőtt a belátásgátló árnyékot vet, de déltől már szépen süti a nap. A másik pedig szabad terleten van, de picit lejt a talaj észak felé, ez majd ad neki némi hűsítést, mert nem olyan szögben éri a nap.

Ez az a fajta, aminek szép, élénkrózsaszín virágja lesz. Most így néz ki: 

 Mivel ez a hely, ahová ültettem nagyon tufás (nem természetesen tufás, csak oda vannak hordva a kövek) tettem alá egy nagy vödör trágyát és jól beöntöztem alatta a földet és utána is, amikor a növényeket beültettem. 

Átültettem pár yuccát, mert elég sűrűn voltak az előkertben és egyébként is elterveztem a látványukat hátul.  

4 tövet tettem át az új helyre, nagyon remélem, hogy megmaradnak, bár nem jött ki a tövük. Ez a növény valami hihetetlen mélyre megy. Elgörbült az ásóvillám egyik ága, ahogy próbáltam kiemelni... nem is tudom, hogy fogom rendbe tenni. 

Maradt pár tő még elöl is, ha nem sikerülne az átültetés. Nem szeretném, ha a nagy rendezkedés közepette kipusztulna, aztán mehetnék venni. Így is kész szerencse, hogy megmaradtak, mert ezek tavaly hajtottak ki, nagyon mélyről jöhettek. Tavaly tavasszal picikék voltak, mintha valami fű nőtt volna, de nem nyúltam hozzájuk, mert láttam, hogy a fűnél valami sokkal erőteljesebb dologról van szó. 

Gondoltam meglátom mi az, ha gyom, akkor majd kiemelem az ásóval, de mint kiderült pálmaliliom nőt a kertben. Ez a növény csodaszép amikor virágzik. Persze gondolom az idén még nem lesz virága, de nevelgetem őket és előbb-utóbb biztos meg fogják hálálni.