Még a végén sikeres leszek! :D Mégiscsak ide akarok szoktatni egy cicát, mert ugyan nem annyira kedvelem őket, de kell a ház köré egy vadászó macsek, aki nemcsak úgy idemászkál, mint egy betolakodó, hanem a sajátjának érzi a területet, bár egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy nem érzi-e így is annak. :D :D
Szóval ez a fekete rettenet éppen jó lenne, mert elég gyakran itt őgyeleg és szerintem nincs gazdája, mert borzasztóan girhes.
A múltkor meg voltam ijedve, hogy nem jön vissza többet, adtam neki pörköltet, befalt egy hatalmas adagot és azóta nem láttam... na, mondom ez nem dicséri a főztömet, az biztos! :D :D
Aztán tegnap megláttam őt megint, néha feljön ide a kocsibeálló tetejére, éppen be is tudna lépni az előszobába, ha nyitva lenne az ablak.
Úgy ült, mint az egyiptomi macskaszobor. Gyorsan tettem is ki neki macskaeledelt, mert a múltkor bevásároltam belőle... aztán a pörköltes sztori után már azt hittem majd el  kell ajándékoznom, de végül közelebb jött és megette.
Vad cica, ha közel megyek elszalad, de én nem akarok vele nagyon bratyizni, nem igazán szeretem a dörgölőzést. (persze ez annak idején a kutyával is úgy volt, hogy nem, az ágyra soha nem mehet fel, aztán a végén velem aludt és olyan szemrehányón-vágyakozón tudott nézni, hogy volt, amikor a fotelből is eltakarodtam.) :D :D
Hagytam őt enni, közben néha rám nézett, szörnyű szeme van! Teljesen sárga és körbe piros vérerek futnak benne, ez a Vacskamati jól elférne egy horrorban az biztos. Elgondolkodtam, hogy akarom-e, hogy megint benézzen az ablakomon, de hát akarom és be is nézett és láttam rajta, hogy még éhes. Kitettem még egy adag eledelt neki, de hátat fordított. Nem esett ám neki, nem mohóskodott, hanem szépen megvárta, míg elmegyek onnan és kényelmesen elkezdett megint enni és az utolsó falatig kimosogatta a dobozkát. :) Na, attól a pillanattól kezdve bírom ezt a Cicvareket, mert nem koldus, nagyon is kis önálló lény.
Ide fogom szoktatni, itt fejedelmi dolga lesz, kap enni, hatalmas kertje lesz, vadászhat is, mert sok  a pocok és az egér  és reménykedek, hogy nem akar majd bejönni, meg abban is, majd nem akarom beengedni. :D
Remélem még visszajön...

Na! Szóval! A már kétszer (azóta többször is) látott szőrös, kövér teremtmény egy patkány! Itt lakik (remélem lakott) a kertben, méghozzá a komposztban. Ott láttam meg, hogy patkányról van szó. 

Először csak a farkát láttam, amikor kinyitottam a komposztáló doboz tetejét, másik alkalommal pedig ott díszelgett teljes nagyságában, aztán fejest ugrott a komposztba és elbújt valahová alulra. Ez az a komposzt, amibe a háztartási zöldhulladékot hordom, zöldségek héja, almahéja és minden ami kijön a konyhából és komposztálható. 

Ezt a lényt valószínűleg én vonzottam ide a téli madáretetéssel. Jól elvolt az elhullott és az etetőből kilökdösött magvakon. 

Van itthon rágcsálóirtó granulátumom és van egy előkészített cél-etető is hozzá, egy fatalpra erősített fekvő vizespalack, aminek ki van vágva az oldala, illetve így fekve a tetejének hívható. Szépen betettem a komposztálóba, de előbb jól átforgattam és megöntöztem és meg is szurkáltam, bár kicsi az esélye, hogy eltaláljam a dögöt. 

Ez így jó, mert el van zárva, nem férnek hozzá a madarak és semmi más állat, csak a patkány. 

Szóval beletettem a granulátumot is és lezártam a tetejét. Kb. 3 napig nem volt semmi változás, de tegnapelőtt észrevettem, hogy fogyott a granulátumból, kicsit megigazgattam, hozzáférhetőbbé tettem és tegnapra láss csodát, megkajálta az összeset. Hurrá! A biztonság kedvéért azért feltöltöttem újra, ha többen lennének, vagy nem lenne neki elég... ronda dolog ez, és bármennyire is szeretem az állatokat, a patkány nem az, akinek itt létjogosultsága lehet. 

Pedig anno volt egy kis amerikai csuklyás patkányom házikedvencnek. Szóval én nem félek tőlük, nem vagyok az a fajta, aki felugrik az asztal tetejére egy egérkétől és patkánytól sem. A kis csuklyás (Patkolányi volt a neve) nagyon aranyos volt, rengeteg papírt összetépett, amiből fészket rakott magának éjszakára, vagy nappalra nem is tudom, mert mindig este kezdett el tépkedni. Néha el is engedtem a lakásban, (akkoriban még divatos volt a filodendron) azon csimpaszkodott sokat. Kis rózsaszínű keze volt, szóval bírtam őt, de ezt a patkányt itt nem tűröm el. Remélem nem szaporodott. 

Lehet, hogy lesz aki bolondnak fog tartani, de ástam ki pár útifüvet a kert füves részéről és elültettem egy belőle egy sort. 

Ugyanis sosem tudnék gyűjteni róla szép leveleket, mert folyton lekaszálom, márpedig lándzsás útifű szirupot szeretnék csinálni belőle és  hol szedhetnék jobb és tisztább útifüvet, mint a saját kertemben. Tudom, hogy gyomosító növény, de majd leszedem a bimbókat róla és akkor nem lesz gond, lesz viszont cserébe saját kis ültetvényem a mindenkori szirupoknak. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lándzsás_útifű

A szirupot úgy fogom készíteni, hogy az útifű leveleket rétegekbe rakom barna nádcukorral és jól összeérlelem. Még soha nem csináltam, de sok helyen lehet olvasni ezt a  receptet, remélem sikerülni fog. Egyébként cukor helyett mézen is gondolkodom... majd kis üvegben kipróbálom így is és úgy is. 

Télen nagyon hasznos lesz, nagy köhögő vagyok, ezáltal útifűszirup fogyasztó is és ha már itt vagyok vidéken ezzel a hatalmas kerttel, akkor csinálok magamnak, amit csak tudok. 

Sajnos azt hiszem, hogy a fenyőszirupról már lecsúsztam, azt a fenyő friss hajtásaiból kell csinálni ugyanúgy cukorral rétegezve egy nagy üvegben és a napon érlelve, naponta összerázogatva, bár... még lehet, hogy találnék friss fenyőrügyeket, ha szétnéznék. 

Kell egy fenyő is a kertbe...