A rebarbarákat még tavaly tavasszal ültettem magról. Ősszel az eredeti helyükön hagytam őket, megjelöltem, pálcákkal, hogy hol vannak, nehogy kiássam véletlenül őket.

Tavasszal nagyon örültem, amikor  megláttam a hajtásaikat előbújni. Hagytam, hogy pár levelet hajtsanak és azután átültettem őket a végleges helyükre, ahol aztán nőhetnek világba. Azt hiszem kicsit sok lett belőle, de mindig mindenből sokat ültetek, aztán meg sajnálom kidobni a kifejlett növényt. 

Azt hiszem annyira jó helyre sikerült ültetni, jó trágyás talajba, hogy minden várakozásomat felülmúlják. hatalmasra nőttek, annyira hatalmasra, hogy pár levelet ki is törtem belőle, mert elnyomnak más növényeket. Pl. ültettem a közelükbe át lestyánt, amit szintén magról ültettem tavaly, de lehet, hogy majd át kell őket tenni másik helyre. Meglátjuk, hogy bírják ki együtt. 

Még nem készítettem a rebarbara szárából semmit sem, pedig finom a kifőzött leve, savanyú, de cukorral vagy cukorpótlóval igazán kellemes üdítőitalt lehet belőle készíteni. Illetve maga a főtt szár is jó, régebben dúsítottam vele lekvárt, amikor nem volt elég gyümölcsöm, de állítólag önmagában is jó lekvárnak is. 

Készülök legalább egy kis üveggel eltenni, aztán meglátom, hogy fogom-e fogyasztani. 

A kitört szárakból megmaradó hatalmas levelei egyébként jók talajtakarónak is, nem nő alattuk a gyom és megtartják a nedvességet is. 

Én most egy gomba mellé használtam el őket. Nőtt egy nagy gomba a kertemben, amit szerettem volna hagyni, hogy lássam mi lesz az. Ezen felül persze egyrészt nem akartam rálépni és azt sem akartam, hogy betakarja a fű, ezért köré terítettem a rebarbara leveleket. Jól megvédte a gombát és mint kiderült egy óriás pöfeteg nőtt a kertemben. :) 

Tavalyról maradt a magja, sajnos tavaly nem sikerült, akkora szárazság volt. 

Az idén palántát neveltem belőle és csak május vége felé tettem ki a kertbe. Karókat tűztem mellé, hogy majd felfusson, de az az igazság, hogy annyira dús lett abból az 5-6 palántából, hogy fut a karókra is és mindenfelé. Ésssss! Már termett is, elég sok uborka lett rajta és terem folyamatosan. 

Sajnos a sűrűségénél fogva a lisztharmat elég hamar megtámadta ebben az esős időben, de nem permeteztem semmivel, hanem letépkedtem a betegnek tűnő leveleket és ahol nagyon sűrű volt, ott is kiritkítottam és meggyógyult a növény, bár azt hiszem ehhez az is hozzájárult, hogy abbahagyta az eső. Ha továbbra is csapadékos idő lett volna, akkor vagy le kellett volna fújnom valamivel, vagy elpusztul. 

Soha nem láttam azelőtt ilyet és  nagyon vártam, hogy mi lesz belőle. Az ízért tekintve nekem semmiben nem különbözik a hagyományos zöld uborkától, viszont azt az ízt, amit a frissen, a kertből, a száráról levett uborka (vagy bármilyen zöldség) hát az, semmi sem űbereli. 

Egyébként ezelőtt mindig a földbe vetettem, de ahogy az idén összehasonlítom a palántáról nevelt és a földbe vetett uborkával, jövőre minden uborkát palántáról fogok nevelni. Már gyűjtöm a WC papír gurigákat, mert nem kell cseréppel bajlódni, hanem azzal együtt kiteszem majd a földbe. 

Van még jó pár fajta uborkám ültetve, (a hagyományos ubin kívül) banánuborka is (de sajnos egyelőre nagyon csenevész szegény), kiwano uborka és keserű uborka is. Utóbbiból csak egy kelt ki, kíváncsi leszek rá mi sül ki belőlük. Ha sikeresek lesznek, akkor majd írok róluk. 

Már írtam a lóbabról, azóta viszont már le is termett, még magnak valót is szedtem róla, meglátom jövőre, hogy kikel-e. Nem tudom elég értettek-e, de még pár hüvely van kinn, amiket hagyok érni. 

Nem volt sok, mert összesen 10 db mag volt a zacskóban, amit vettem, de arra elég volt, hogy megkóstoljam. Mind a magot, mind a zsenge hüvelyt.

Szeretem az indiai ízeket, ezért szoktam vegyes zöldségekből (mikor miből, de általában kb. 4 féle zöldség van benne) sütni szabdzsit, vagy legalábbis én annak hívom. Nem variálom túl, lesütöm a zöldségeket némi indiai fűszerkeverékkel, sóval és pici rizsecettel, de nem teszek bele annyit, hogy savanyú legyen. Amikor a zöldségek kész vannak, nyakon öntöm tejszínnel és összeforralom. 

Ilyen kajába próbáltam ki a lóbabot, szemesen is és a zsenge hüvelyekkel. Ízlett, bár nem enném minden nap, de az ember borsót  vagy babot se eszik minden nap. Jövőre szeretnék kicsivel többet ültetni belőle, hogy legalább egy zacsival el tudjak tenni a fagyasztóba.