Írtam ma reggel egy hosszú posztot, mert a Böbe nem jött haza ma reggel sem. Ami azt illeti, bőgtem, mint a zálogos tehén és már gyászoltam. Aztán kimentem a kertbe, hogy eltereljem a figyelmem kicsit, mire az orrom elé toppant. Tegnapelőtt este láttam utoljára! 

 Minden kívánságom így teljesüljön, mint hogy előkerült a CocaPoca! A kilenc életét is reklamáltam és lám, van még neki belőle! Nagyon meg vagyok nyugodva, egészen addig, amíg megint ki nem megy, de fontolgatom, hogy visszafordítom őt a nappali kimenésre, bár az ősz azt hiszem úgyis visszafordítja majd, amikor az éjszakák hidegek lesznek. 

Azért a képeket kiteszem róla. :) A babakorit és a mostanit is. Jaj, még a karácsonyfán őrjöngését is visszasírtam, pedig hát... az azért megfontolandó. :))))

Minden péntek 13-a, legyen ilyen szerencsés! 

***

És akkor mocsári hibiszkusz: 

Nehéz erről a növényről jó képeket készíteni, mert hamar hervadnak a virágai és akkor már nem szépek a cserjén, de reggel amikorra kinyílnak az újak, akkor nagyon szép tud lenni. 

Viszont a virágok óriásiak, nagyobbak, mint a tenyerem. Annyira valószerűtlen ez a növény és nemcsak különleges, hanem szívós is. 

A februári -17 fok után azt hittem ennek annyi és amikor tavasszal elkezdett kihajtani, akkor nagyon meg voltam lepve és persze örültem is. Aztán itt volt az idén nyáron az a hosszú aszályos időszak is, semmi eső. Párszor megöntöztem, csináltam tányérszerű mélyedést körülötte, hogy ne folyjon el a víz, de nem tudtam elég-e neki, hiszen a neve mocsári hibiszkusz. Ezek szerint elég volt neki, most pedig, hogy többször is kapott esőt, nagyon szép lett.