Be kell vallanom, hogy nem vagyok egy nagy karalábéfaló, de azért ültettem - hát persze, hogy ültettem - két félét is a kertbe. Fehéret és késői lilát. 

A lila egyébként nekem jobb, nem fásodik el olyan könnyen. 

Elég igénytelen növény, a mag is gyorsan ki szokott kelni, gyorsan fejlődik és gyakorlatilag akkor is megnő, ha az ember rá se néz. Az én lila karalábé palántáim eléggé későn kerültek kiültetésre, ennek megfelelően nyurgák is voltak. Hiába tettem mélyre, akkor is meghajoltak, de ez egyáltalán nem zavarta őket abban, hogy szép nagy karalábék nőjenek rajtuk. Az igaz, hogy a növésükben nem szabályosak, mert a karalábék mindenfelé dűlnek, de ki bánja, ha szép, nagyok? 

Miután a múltkor megállapítottam, hogy szinte mindent eszem és kívánok, ami épp NINCS, ezért mivel karalábé épp van, így most karalábés kajákat csinálok. 

Nekem talán a legjobban a karalábéleves jön be. Ez egy nagyon egyszerű leves, úgy szoktam csinálni, hogy lereszelem a karalábét, gyufaszál vastagságúra. 

Pici olajra dobom, szórok rá egy pici lisztet és összeforgatom a tűzön, mintha rántást csinálnék. Aztán felöntöm vízzel, só, bors, némi ízesítő rá, bele egy nagy szem krumpli és megfőzöm. 20 perces leves és jó. Eccerű...

A másik a töltött karalábé. Kivájni nem szeretem, mert rettentően nehéz, kéne hozzá valami célszerszám, de nekem nincsen... még. 

Hagymát szoktam pirítani olajon, fokhagymát teszek hozzá, darálthúst teszek bele, jól összeforgatom, a húst félig meg is sütöm, só, bors, borsikafű és ami eszembe jut és kedvem is van hozzá, de nem kell mind (kakukkfű, vagy bazsalikom, vagy majoranna... mikor mi). beleszórom a rizst és összekeverem, ezzel megtöltöm a karalábékat. 

Aláteszem a karalábéforgácsot is és együtt megpárolom. Aztán kiszedem a karalábéforgácsot, összeturmixolom tejföllel és visszaöntöm a töltött cuccra és a kimaradt (mert mindig marad) töltelékre. tetejébe sajtot teszek, be a sütőbe  és amikor összesült már lehet is enni. 

És - ugyan ritkán van időm és kedvem fölötte állni - de nagyon finom a rántott karalábé is. 

Szaladnak el a napok... mindjárt vége van ennek a pár szabad napnak is... úgy érzem legalább egy évre lenne szükségem, hogy jól kipihenjem magam, hogy kiszakadjak az örökös idő-szorításból. Nem lehet egy pár napba belesűríteni, hogy szeretnék egy darabig csak úgy lenni. Hagyni elmúlni az időt és közben csak tenni-venni, amihez épp kedvem van. Nem tudom mikor fog ez megadatni nekem, ha egyáltalán... 

A mai "termés" egy elkészült cicaház Elzának. Még nem tettem ki. Azon gondolkodom, hogy mivel kéne beborítani, hogy szép is legyen. Két dobozból készült, egy nagyobb dobozba tettem a kisebbet úgy, hogy közöttük jól kibéleltem vastag hungarocellel és vastag papírral. Az egyik rendelt csomagomban kaptam egy csomó olyan papírt, ami direkt ilyen csomagkitöltő célra van kialakítva. Jó vastagok és be vannak szabdalva, ettől kihúzhatók, mint a harmonika. Ahová túl vastag volt a hungarocell, ott ezzel a papírral tömtem ki. Tettem még az aljába is jó vastag papírt és majd szalmával fogom neki kibélelni és a mostani dobozásból is átrakom neki a rongyikáit. Egész pici nyílást hagytam rajta, hogy a cica be tudja melegíteni majd magának télen. És maradt egy csomó kőzetgyapot is, a doboz alá még azt fogok tenni. 

Még építek majd egy ugyanilyet Herkulónak is. 

Lehet, hogy majd bevonom famintázatú öntapadós tapétával, mert az egyik doboz a felfújható ágyam doboza, a másik külső doboz pedig az elektromos kanadallóm doboza lesz, nem szeretném azt nézni. Azt szeretném, hogy rendes cicaház legyen és a nevüket is fel akarom írni rá. Ezeknek a cicáknak még sose volt igazi helyük. 

Jó lenne, ha hagynák magukat simizni az udvaron is, mert akkor be tudnám fújni őket bolha- és kullancsriasztóval, mert Herkulesben most is látok. De csak az ablakban haverkodnak, amíg enni kapnak. Az udvaron Herkules olyan nagy ívben kerül, mintha leprás lennék. :))))

Ismét ástam is a célszerszámmal, kb. a kert fele van megcsinálva. Mindig haladok egy kicsit és ez így jó. :) 

Kaszálni is kellene, de nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de nagy a fű és télen is nő. Ha most nem csinálom meg, tavasszal azzal kell majd kezdenem és akkor még inkább nem fog fűlni hozzá a fogam... majd összeszorítom a fogam és megcsinálom. Fogas kérdés ez... :D :D 

Autómban is volt ma olajcsere, szűrők és egyebek... még a téligumikat kell beszereznem és felrakatni. 

Tegnap végül mégis belelendültem a kerti teendőkbe. Egy kivétellel elültettem a virághagymákat, mára egy darab császárkorona maradt csupán. 

Kiszedtem egy csomó mindent a földből, az eldobandókat a komposztra hordtam, illetve szedtem ki répát, párat be is hoztam, megmostam és eltettem a hűtőbe. A többi még a földön hever odakinn, legalább leszárad róla a föld és könnyebb lesz lemorzsolni róla, aztán megmosni. 

Céklából csak pár darab lett, azokat is kinn hagytam még. Alapvetően a tárolással lesz gondom. Jövőre vagy veszek egy fagyasztóládát, vagy a kerti pincét teszem rendbe. Van egy földbe süllyesztett pince odakinn, de nem tudom mennyi pók és rémség lakik benne, és az elejét is ki kell javíttatni... és megnézni mennyire erős a támasztéka, hogy be ne omoljon, Ha beomlós akkor hagyom a fenébe... de ez is már csak jövőre lesz esedékes. 

Elővettem a célszerszámot is, az ásóvillát vagy kapácskát. Ismét csak nagyon elégedett vagyok vele, nagyon könnyű használni és a talaj se volt azon a részen annyira vizes. Egy jó darabot fellazítottam vele és a gyomokat is kiszedtem. Azt élvezem a legjobban vele, hogy még a letaposott, ágyások közötti járatokat is könnyedén fellazítja most és nagyon könnyű kihúzgálni a füvet. 

Ma viszont... eddig szinte semmi szalmaszálat nem mozdítottam kereszteb, meg semerre sem. 

Délelőtt csináltam egy kis répakrémet, ha már itt ez a sok répa. Semmi recept, ott és akkor találtam ki. 

Megfőztem a meghámozott répákat sós vízben, jó puhára, aztán leöntöttem a levét és összeturmixoltam a répát egy kicsi darab nyers fokhagymával.  Utána kavartam bele majonézt, sót, picike őrölt római köményt és borsot őröltem bele és még egy pici szerecsendiót reszeltem bele. Óvatosan a fűszerekkel, mert pl. van aki a római köményt nem szereti, sokáig én se kedveltem. Nem kell, hogy kiordítson belőle egyik fűszer sem.  Jól összekutyultam és most a hűtőben érnek össze az ízek, holnap reggelire fogom megenni pirítóssal. Nekem bejön az ízvilága.  

Aztán áztattam még be csicseriborsót is, most épp fő. Valamiért mostanában a zöldségkrémek jönnek be nekem reggelire, ebből humuszt fogok csinálni. 

Voltam lenn a pincében is, összesöpörtem és felmostam azt a sarkot, ahová a mosógépet akarom tenni.  A többi még káosz, viszont kitaláltam, hogy mit hová... csak neki kéne rugaszkodni, de azt  majd akkor is meg tudom csinálni, amikor nem lehet kimenni a kertbe.

***

Ástam megint kicsit a csodaszerszámmal és még megyek is, egy darabot még elhatároztam. Megint előjött egy tanulság. Tavaly a nagy tervezésben, hogy minek a helyére mi kerülhet, azt nem vettem figyelembe, hogy fogom majd ősszel rendbe tenni a kertet. Jövőre a télen is kinn maradókat (de lehet, hogy erről már írtam? - na mindegy) egy helyre fogom csoportosítani, mert most itt egy kelbimbó, ott egy fordroskel, amott a toszkán fekete tépőkel, másutt még javában nő az új-zélandi spenót és megint másutt még nagyon jól bírják magukat a mángoldok... szóval körbebizergálom őket, mert kidobni nem fogom.