Megbontottam a komposztot, amiről nemrég vettem le a keretet, hát... csodás! Azt hiszem nem szabad sokáig tartogatni,  mert elmúlik a komposzt jellege. 
Már meg voltam ijedve, hogy nekem nem sikerül a komposzt készítés, mert az előző egy sima, nem is túl jó minőségű földnek nézett ki. 
De ez! Remélem olyan jó lesz a talajnak, mint amilyennek kinéz. :)

Ki is hordtam jó sok vödörrel az előkertre, illetve azon kívül vittem még a mézalmácskára és a pawpaw is kapott, de az egyik virágágyás is, aminek nyilvánvalóan elég sovány volt már a talaja. És csak a fele fogyott el, tehát lesz még belőle, hogy máshová is jusson. 

Itt az is látszik, hogy az olasz kontyvirág milyen szépen kihajtott (jobbra lenn). 

A veranda ablakból (szúnyoghálón át) a magnólia látszik és mögötte az Árnyas kert, de a háló ellenére nagyon szép. Azt a kerítésrácsot kéne már onnan kiszedni, de ha megmozdítom, akkor ki fog hajlani a tujáknak egy csomó ága, amiket akkor le kéne vágni, mert itt mászkálok be az autóval. Szóval nem eccerű... ezt még ki kell találnom. 

A magnólia alulról. 

A késő délutáni lemenő nap fényében, ezt látom a veranda másik ablakából, de az előszoba és a konyha ablakából is. Jó itt lakni, szeretek. Olyan szép minden. Ez már ősz... lenn a kert végében a 3 diófáról 2 nap alatt lement az összes lomb. 

Ez pedig a szobákból kinézve látom, erdő velem szemben, de gyakorlatilag itt mindenütt erdő van. Magam is mindig csodálom, hogy milyen szép helyen lakom. :)

Leszedtem a félig érett fügéket. Ahhoz képest, hogy azt hittem már csak pár szem füge lesz, napokon keresztül, helyben megettem a fáról 4-5 szem fügét és most majdnem 2 kiló volt, amit leszedtem. Kicsit megcsipkedték a karomat a fügelevelek, de nem viszketett sokáig.
Fügebefőtt készült belőle. 
A neten találtam a receptet és finom is lett, remélem el fog állni, nem tettem bele semmi tartósítót. 
Bár... szerintem nem kell majd sokáig állnia. :)))

Egyébként ilyen se volt még, nem maradt ki semmi belőle, hajszálpontosan elég lett és épp annyi üvegbe, amiket előkészítettem neki. 

Úgy döntöttem, hogy visszaszaporítom a krizantémokat a kertembe. Nagyon kell a színkavalkádjuk az őszi kerthez, nekem hozzátartozik és hiányzik. Most is van pár darab, mert tavaly is hoztam (aki nem olvasott eddig, annak mondom, hogy 2024 tavaszára sajnos kipusztult szinte az összes) és azt figyeltem meg, hogy a szárazabb helyeket szeretik, ahonnan jó a víz lefolyása és a szárazságot is meglepően bírják. 
A krizantémokkal egyedül az a bonyodalom van, hogy nem tudni melyik telel át és melyik nem. 
Ezért kisebbeket és egyben lehetőleg olcsóbbakat szoktam hozni, hogy mérsékeljem a veszteséget, mert tavasszal nem mind bújik elő. 
Minden híresztelés ellenére az én tapasztalatom az, hogy nem érdemes takarni a tövét, mert ha csapadékot kap és valami tartja rajta a nedvességet, akkor nagyon könnyen kirohadnak az új, kis hajtásai, amik gyakran már ősz végén, az elvirágzás után megjelennek rajta, de nem mindegyik fajtán. 
Most ezeket hoztam: 

Már el is kezdtem kiültetni őket a verem oldalába, szeretném, ha jövő őszre szép színes lenne a környéke. 
Majd letakarítom az elszáradt növényi szárakat a kövekről és az aljába színes virágok fognak kerülni. A tetejét pedig benövik a cserjék. Egyik oldalról már beborította a madárbirs, nemrég ültettem rá egy saját gyökereztetésű mirtuszloncot és az aputól kapott két nagyobb örökzöld loncot (vagy mirtusz vagy terülő). Illetve a cserjék között tele van kis meténggel, tavasszal nagyon szép, amikor virágzik és az is örökzöld. 
Most a nagy csupasz, növénytelen rész azért van a verem tetején, mert tavasszal ezt az oldalát legyomirtóztam, mert a tarack már a meténget is elnyomta és meténg is pusztult vele, és persze a nyári szárazság a meténget is még jobban megritkította. 
Ezek a krizantémok, amikor majd megnőnek (remélem), akkor nagy, gömbölyű bokrok lesznek és nagyon szépen fognak itt mutatni. 

Kaptam aputól egy kis mályvacserje kölyköt is, valahogy átmászott hozzá a szomszédból, ő meg kivette nekem. Fehér lesz, aminek külön örülök, mert nekem rózsaszínek és lilák vannak. Remélem megmarad, kiültettem hátra az állattemetőhöz, a diófa alá. Állítólag bírja a juglont, majd most elválik igaz-e. 

Az utóbbi napokban rengeteg polos jött elő megint a jó időre, de ezek olyanok, mint a lemerült robotok. Ha lehűl az idő kicsit, akkor ott megdermednek, ahol vannak. Ott van egy rakás kívül a ház falán is, benn a lépcsőházban lefújtam mindent poloskairtóval, különben nem lehetne bejönni a lakásba, mert csak úgy slisszolnának befelé. 
Időről időre le szoktam fújni a veranda ajtó körül is, mert oda gyülekeznek és ahogy az ajtó nyílik, már jönnének is be. Dögök, nagyon undorítóak, igazán nem tudom, hogy a teremtésnek mi szüksége volt ezekre, ahogy a kullancsok létének az értelmét se értem. 

Szóval lehet, hogy ez van hangoztatva, de szerintem a teremtés nem tökéletes. Ahogy abban se látok semmi rációt, hogy pl. a spirik azt hirdetik, hogy a lélek tapasztalni jön le a testbe, mert Isten rajtunk keresztül tapasztal. Amit nem értek (már ha ez igaz, de tegyük fel, csak teoretikusan), miért kell Istennek többezerszer megtapasztalni a vakbélgyulladást? Vagy az autóbaleseteket? A földrengést vagy bármit, amikor az emberek meghalnak vagy megnyomorodnak? Vagy valakit megkéselnek vagy lelőnek, vagy meghal a gyereke, vagyvagyvagy? 
Annyi mindenkit megkéseltek már a világban, mit a frászt tapasztal Isten ennyiszer? Azt, hogy mi van ha 2 mm-el odébb szúrják be vagy mégis mit? 
Summa summárum, szerintem etetve vagyunk ezzel a sok spiri és vallásos maszlaggal és rengeteg ember mégis elhiszi. Persze értem én, hogy kell a mankó, de milyen mankó az, hogy van valahol egy soha nem látott (állítólag jóságos lény), aki a tudtunk és beleegyezésünk nélkül ezt műveli velünk? És közben emberek tömegei magyarázzák maguknak, hogy ennek van értelme, mert karma meg miegymás... és mi van azokkal, akiknek olyan a vallása, amiben nincs karma? Rájuk akkor nem hat? 
Annyi bizonyíthatatlan hiedelemmel van teletömve az emberek feje és még csak annak sincsenek tudatában, ahogy ezeket csak elhiszik. Ezért hívjuk hitnek. Viszont sokan tényként elfogadják és úgy is kezelik... pedig a legtöbb embernek még egy tényleges, leírható istenképe sincs a fejében, csak valami homályos izé, akihez lehet menni kunyerálni, amikor baj van és vigasztalódni is nála, betudni neki a felfoghatatlant, rápakolni a vállára az aktuális gondokat... mint egy gondnokra.
Persze (nem tudom ki(k)nek jó ez), de az biztos, hogy amíg ezeket az emberek elhiszik, addig se gondolkodnak azon, hogy képesek lennének-e a saját életüket a kezükbe venni. Minek is? Hisz Isten kezében vannak... csak hát ez mekkora kitettség és tehetetlenség már, hogy valaki más (a Gondnok) dönt a fejünk felett a sorsunkról és az életünkről. 

Felszedtem a paszternákokat is, igazi meglepetés lett, némelyik hatalmasra nőtt. Pedig csak két rövid sort vetettem, keresztbe két ágyás végébe, de ez bőven elég, sőt... apuéknak is adtam belőle. 
A kislapátomat a méret miatt tettem oda, hogy legyen kivel összehasonlítani. 
Ehhez képest a sárgarépám siralmas volt. 

Szedtem le citronellát is, pár megvastagodott szár volt csak, valami isteni illattal, de ez is elég lesz, hátha megkívánok valami thai kaját a télen. Betettem őket a fagyasztóba, a cserép citronellát pedig visszavágtam és bevittem az alagsorba. Lehet, hogy nem kellett volna visszavágni... majd kiderül tavasszal, még soha nem teleltettem ezt a növényt. 

Elkezdtem a kerti bútorokat is letakarni, illetve behordani. 
Rátettem a takaróját a hintára, illetve egy régi asztal is kinn fog maradni, arra is rátettem a vízhatlan takarót és a lábai alá téglákat tettem úgy, hogy a hátsó lábai alá kettőt, előre egyet, hogy ferde legyen, akár a víz, akár a hó lemenjen róla. 
A hintát is megfordítottam, hogy ne a fal töve felé csorogjon a víz, vagy csússzon a hó, hanem a teraszra. 

Azon gondolkodtam, hogyha télen esne hó, akkor nem csak úgy letolom majd a teraszról, hanem szépen elhordom a fenyők, illetve a tuják alá, hogy az olvadó hólé ott hasznosuljon, ahol a legvízigényesebb növényeim vannak. 
Valami most már megint jó lenne, ha esne, mert teljesen száraz a talaj. A szeptemberi esők vize már úgy eltűnt a talajban, mintha nem is lett volna. 

Apu hozott két szép, nagy loncot is, nem tudom, hogy mirtuszlonc vagy terülő, szerintem inkább utóbbi. Beültettem mind a kettőt a verem tetejére, így már bőven van rajta terülős cserje, ami idővel majd szépen befedi és ezek örökzöldek is. 

Van egy rész a kertben, ami sehogyse akar kialakulni... nem tudom, egyszerűen semmi nem jó azon a helyen, de majd csak kitalálom idővel. :)
Még az ösvény is zsákutca lett, ahogy a leylandi ciprus elkezdett nőni. Ezért fogtam magam, a múltkor kapott egy picike gyomirtót, mert színtiszta tarack volt az a rész. Mostanra kipusztult a tarack és felvilláztam egy részt belőle. Az egész ösvényt nem akarom megszüntetni, annyit hagytam belőle, ahová a fűnyírót be tudom kényelmesen tolni és én is be tudok menni a növények közé. A felvillázott rész belső részére beültettem egy velencei kutyatejet, amit kivettem a mellette lévő ágyásból, a többi részre még nem tudom, hogy mi fog költözni. 

Még ki fogom tisztítani onnan a gyökereket és a leszáradt füveket, illetve már majdnem kiürült a mellette lévő ágyás is, azt is teljesen újra fogom tervezni. 
Már annyi minden volt benne, ami vagy kipusztult, vagy én vettem ki, de ez a rész valamiért nem akar összeállni. 

Fotóztam egy érdekes nyergesszöcskét a kertben, jópofán néz ki és nem sűrűn látni ilyet, állítólag nem gyakori Magyarországon, legfeljebb a középhegységekben. Jól elvolt a citromfüvön. 
Valamelyik nap még kacsafarkú szendert is láttam az Astereken kajálni, de nem tudtam lefotózni, mert hamar elment. Az Aster biztos nem ad nekik olyan jó nektárt, az ő kedvencük egyébként az ernyős verbéna. 

Őszülget a sziklakert is...

... de tavaszodik is, mert az aranycserjén kinyílt egy darab virág. :)

Kőfali pintyő.

Virágot hoz a japán mongolkövirózsa.