Az utóbbi időben állandóan az ölemben akar heverészni. De nem ám, hogy csak úgy odakucorodik, hanem tartani kell a macskasegget, hogy le ne essen, mert elveti magát rendesen. Belesimul a karomba, elnyúlik, kinyúlik, kifordul, lába égnek, hasa kitárva. Belém fúrja a fejét és úgy helyezkedik, hempereg. És még azt mondják, hogy a macska nem szereti, ha a hasát simogatják. A fejét hozzám hajtja és úgy dorombol, első lábak előre nyújtva, hátsók hátra, hosszú macska! Haláli aranyos! Úgy bújik azzal a kis pihe-puha lényével, mint egy kis baba. 

És jelenlétre tanít. Arra, hogy akkor és ott tényleg odafigyeljek rá. Néha bevallom zavar, mert valami mást szeretnék csinálni, pl. amikor dolgozom, akkor muszáj egy pár perc után letessékelni. De ha pl. csak neteznék, akkor elengedem a gépet, mert az megvár. A Böbe viszont itt van, ott és akkor, (MOST, mert minden ilyen pillanat MOST) és neki akkor kell a törődés, a szeretet, a kényelem és a simogatás. És próbálhatom, hogy majd simizem az ölemben őt, de közben a gépet nézem, nem hagyja ám! Nem erőszakos, de felemeli a kis fejét és rám néz, odadörgölőzik és oda kell rá figyelni. A kis Yoda mester! Micsoda dolog lenne már, hogy ő teljesen ott van, én meg nem. :)))

Azt mondja nekem, hogy legyél, törődj  VELEM, figyelj rám ITT és MOST. 

Van persze, amikor elmacskásodik (szó szerint is) már a karom és muszáj megmozdulnom és letenni őt, na akkor van ám vartyogás ideges macskahangon. Azt a "Neébresszé'má'felbazmeg!" nyekergés, de amúgy egy pillanat alatt képes felébredni. 

Tegnap rögtön ugrott és utána órákig hajtott egy cseresznyepaprikát körbe a lakáson. :D Biztos a konyhaasztalról lopta... 

Milyen könnyű elfelejteni mindent! Ezért is jó, hogy írom ezt a blogot, mert így megmaradnak a dolgok, mikor mit csináltam, hol tartottam... megmarad a kert története. 

Reggel a kukát tettem ki, amikor eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor, sőt még pár hónappal később is, csak péntekenként jöttem le ide. Ugyanilyen tájt, reggel 7 óra körül érkeztem, akkor is kapcsolt a mozgásérzékelős lámpa, a ház hideg-rideg volt és azonnal mentem a pincébe befűteni, mert akkor még a nagy fatüzelésű kazán volt csak. Volt, hogy 12-13 fok volt csak a házban és nekem 8-tól le kellett ülni dolgozni. Általában estére ment csak fel kb. 20 fokra a hőmérséklet és azt már jó melegnek éreztem akkor. 

Nem is tudom, hogy volt kitartásom annyit szarakodni. Behordani és berakni a fát, aztán amikor már fűtöttem, akkor a pincébe is mindig hordani kellett. Gondoskodni kellett a gyújtósról is, száraz papírról a begyújtáshoz. Kihordani a hamut. 

Takarítani kellett a kéményt. Utánatölteni a víznek, amikor levegősek lettek a radiátorok és levegőztetni őket. És az nem annyiból állt, hogy öntök vizet, vagy, hogy simán felmegyek a padlásra. Nem. Fel kellett hozni a létrát, be a fürdőbe, mert onnan van a padlásfeljáró (még most se csináltattam meg basszus). Elpakolni, hogy beférjen a létra. Felhordani a vizet flakonokban, csavarhúzót, tölcsért. Egy darabig nem jöttem rá, hogy a tartályról le lehet csavarni azt a részét amihez a túlfolyó cső volt erősítve, ezért kétrét görnyedve töltöttem a vizet. Aztán már lecsavartam, akkor már csak annyira kellett görnyedni, amennyire a tető ferdesége megkívánta, hogy hozzáférjek... és havonta fel kellett mászni és tölteni. De nem is tudom, akkor ez volt és csináltam, sose jutott eszembe, hogy feladjam.  

Szóval drága volt ez a cirko, de nagyon jó és szerintem maga a fűtés nem lesz drágább, sőt... azzal a régi, nem igazán jó hatásfokú fűtéssel már csak tüzeltem el a fát, rengeteget rá kellett rakni, szerintem ez a legdrágább fűtési mód.  És nem tudtam elmenni itthonról 2 óránál hosszabb időre, mert a tüzet örökké rakni kellett. Ha elmentem, kialudt. 

Mit mondjak? Nem hiányzik az egész herce-hurca. 

Teljesen kész vagyok a Böbétől! Az éjszakai rezidenciája az új kanapé ágyneműtartója lett! :))) Van egy rés oldalt, ahol be tud bújni. Egyszer egy este mindenütt kerestem, szőrén-szálán eltűnt a macska, akkor jöttem rá, hogy hová bújt el, azóta minden éjjel ott alszik. (kivéve mikor be se jön...) Van benn neki egy takaró is. :) 

És ma felfedeztem, hogy Elza meg a dobozában alszik. Ő - ugye - kinti cica, de eddig a farakáson lakott, ott kuporgott mindig. Oda a száraz, fedett helyre tettem neki a dobozt, vannak benne meleg-puha rongyik is, de sose ment bele. Párszor megmutattam neki, de a közelében se járt, vagy csak nem láttam. Tegnap viszont ott feküdt benne. Kicsit megijedt, de nagyon óvatosan megsimiztem, csak egy kicsit, hogy nehogy elege legyen és elmenjen ebben a rossz időben. És  benne maradt a dobozban. :) 

Meg fogom nekik csinálni a téli, meleg helyet, azt szeretném, ha Herkules is megtalálná itt a saját helyét, mert őt még most sem tudom, hogy hol tölti az éjszakákat, de neki is lesz házikója. Maradt a veranda tetőből egy csomó kőzetgyapot, az jól szigetel, az lesz alá téve. 

Most már etetésnél sok simit kérnek ők is, Herkules is. Egészen hihetetlen, hogy ezek a bizalmatlan, elvadult állatok  is mennyire vágynak a szeretetre és most már ők is kimutatják. Ki vannak éhezve rá, érzem rajtuk, hogy csak úgy szívják magukba a törődést, na meg  persze a kaját. :))))

Örülök annak, hogy otthonra leltek itt nálam. Ők is olyanok, mint minden élőlény, mint az ember is, biztonságra vágynak és szeretetre. Persze a biztonság relatív, de a szeretet nem.