Kimentem a piacra, mert megint kitört rajtam a gyűjtőszenvedély és - ugye - ilyenkor lehet krizantémokat beszerezni. Mindenféle volt, alig győztem visszafogni magam, így is 8 félével jöttem haza... és egy csomó fajtát nem is vettem meg, de legalább lesz jövőre is mi után áhítozni... és 2 féle még van itthon, ami ültetésre vár.

Azt nem tudom, hogy mind télálló  lesz-e,  azt mondták, de hát persze, hogy azt mondják, mert el akarják adni.  Utánaolvastam kicsit a neten, azt írja, hogy amelyiknek picit vastagabb a levele és cafrangosabb, az nagy valószínűséggel télálló. Kiültetem őket és majd tavasszal kiderül melyik bújik elő. 

Majd külön bejegyzésben megemlékezem róluk, fotókkal. 

És vettem egy datolyaszilva (khaki vagy sharon gyümölcs, ki hogy hívja) csemetét is. Szép csemetéket árult egy fazon, majdnem elcsábultam egy fügére is, de már nem tudtam volna elhozni, annyira tele voltak a kezeim a virágos szatyrokkal. De lesz jövő héten is piac. 

Most már csak azt kell kitalálnom, hogy hová tegyem. Ezek a növények már télállók, elég alacsony hőmérsékletet is túlélnek télen (-18-20 fokot is), de azért majd körbetámasztom némi kukoricaszárral.   

Mire hazaértem, elkezdett zuhogni ez a nyomorult eső megint, pedig el akarom ültetni  a virágokat is, a fát is, és úgy döntöttem beszedem a sütőtököket, mert meg fognak rohadni a nedves földön. És a dáliát is kiveszem most már, pedig még tele van virággal, de a gumóit így se lesz könnyű átmenteni a télen, nekem anno sose sikerült. Vagy kiszáradtak, vagy megpenészedtek, de akkor messze volt a telek, most pedig itt lakom, sokkal gyakrabban tudom majd őket ellenőrizni. 

Azt hiszem a kaszálásnak megint lőttek ezzel a szar idővel, pedig nagyon kéne... hátha holnap jobb lesz. Akartam venni fejet is a kaszába, de csak ugyanilyen konstrukciójút lehet kapni, amit én hatkezesnek hívok, mert két kézzel ezt szétszedni és összerakni nem lehet. Mert egyszerre benyomni oldalt a kis vackot, összenyomni az egészet és még el is fordítani... csessze meg, aki kitalálta. 

***

Na, hát amit fentebb leírtam, az el is van végezve. 2 krizantém maradt, azokat majd holnap elültetem. Közben az ebéd jól odakozmált, de azért nem ehetetlen, csak egy kicsit jobban kész lett, mint kellene. :))))

Tökök benn vannak, tökszárak kupacban, majd holnap elviszem a komposztra és némi répa is bejött megint. Dália is benn pihen, lefordítva, mert tele van vízzel az üteges szára, levágott szárai összedarabolva a komposzton. 

Megvan a datolyaszilva helye is, majd holnap elültetem. 

Tegnap valahogy sikerült élesbe tenni egy üres bejegyzést. Érdekes, van, hogy a kutya se nézi, most meg rengetegen belekukkoltak. Olyanok ezek a véletlen hibák, mint a fáklya, mindent bevilágítanak és mindenki rögtön észreveszi őket. :))) 

Azért vannak ezek az üresek, mert ha eszembe jut egy téma, de nincs időm rögtön megírni, akkor adok neki címet és később írom le, így nem felejtem el. 

Ma picit kiakadtam a boltban. Ebédidőben elrohantam bevásárolni ezt-azt. A boltban egy nagyon kedves hölgy állt  előttem állt a pénztárnál és látta, hogy nem fér fel a cuccom (amúgy sose fér fel, de a szalag megy előre ugyebár) és nagyon próbált segíteni, az összeset előre tologatta... gyakorlatilag minden darabot összefogdosott, amit csak vettem. Hát erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Meg azt is, hogy nagy az isten állatkertje. Annyira nyomják ezt a maszk kérdést, hogy arra nem terjed ki a figyelem, hogy ne tapperoljuk már össze a másik élelmiszerét. Értem én, hogy minden csomagolva van, de akkor se. Elég, hogy a pénztáros összefogdossa. 

Azon agyalok egyébként, hogy nem tudom, hogy az idén akarok-e belekezdeni a madáretetésbe.

A tavalyi nagy etetősdinek volt egy pár tanulsága. Egyrészt nagyon sokba kerül és most a 3 cica mellett nem biztos, hogy akarok-e rá költeni. Ez az egyik dolog. A másik, hogy óriási szemetet csinálnak, aminek a zöme ugyan elbomlik végül, de tavaly rengeteg parlagfű mag is széthullott a madáreleségből, amit nem győztem irtani már tavasztól, de még ősszel is találtam pár szálat, ami feltehetően széthullatta a magját. Eddig itt nem volt parlagfű... 

Az is indok lehet, hogy - ugyan az etetőt igyekeztem az ágak sűrűjébe tenni - ideszokott egy kis ragadozó, hogy elkapkodja a kis madarakat. 

Szóval nem tudom... már nézegettem hátul a diófán helyet az etetőnek, ahová nem fér be a ragadozó... mert egyébként meg olyan kis éhesek és télen tényleg nincs kaja nekik. A legnagyobb indok mellette, hogy olyan picik, pár dekásak ezek a kis madarak és az életük múlhat azon a pár szem napraforgón... na jó, azt hiszem ez a kérdés el is dőlt. 

Azon tanakodok magamban, hogy ahogy jön a rossz idő, megyünk bele az őszbe és a télbe, miről is fogok írni? Persze majd kialakul, mert pl. a fű most is nő, kéne kaszálni, de ahhoz meg kéne damilt tenni a kasza fejébe, de az meg marhára négy vagy hatkezes, el kéne törni a kezét, annak, aki kitalálta, de minimum naponta párszor megtöltetni damillal a saját találmányát. Szóval vennem kell egy új fejet a kaszára. És damilt is... nem akarom tavaszra hagyni és az utolsó pillanatban futkosni a szükséges dolgok után. 

De még az idén is kell kaszálnom, mert nagy a fű... nincs kedvem hozzá. 

Egyébként meg fáradt vagyok, nagyon nagy a hajtás a munkahelyen, ha ezzel megleszünk, ha túléljük, akkor bontani fogok egy üveg pezsgőt. Elég is ennyi most, nem futja többre ma, elbambulok a TV-n egy kicsit, aztán alvás.