Herkules mára sem került elő, ez a harmadik nap... :(

Nem tudom, hogy reménykedhetek-e még... abban nehezen hiszek, hogy valaki befogta, mert még velem is bizalmatlan volt a kajáláson kívül. Legfeljebb a szomszéd, de bezárva akkor sem tarthatja, egy kandúr jelölget és baromi büdös tud lenni, zárt térben nem lenne viselhető. Ő egy vadcica, nem hinném, hogy alomra szokna és a szomszédról se hinném, hogy almot készít neki. Szóval ennél a forgatókönyv rosszabb lehet, sajnos. Szerintem valami levadászta őt. Vagy tényleg csavarog. 

Tegnap elmentem köveket gyűjteni, autóztam kicsit a Mátrában, még a tegnapi ködös, szitálós időben is gyönyörű volt és hoztam vagy 6 nagyobbacska követ is. Vettem a kínainál kerti, budás gumicipőt is. Régóta keresek valamit a lábamra a kertbe, mert az összes cipőm beázogat és már hidegek is. Először bundás gumicsizmát kerestem, de nem kaptam és végül le is tettem róla, mert naponta kb. ezerszer mászkálok ki és be, nem lenne kényelmes. Ez a gumicipő viszont nagyon klassz. Ronda, mondhatni nagyon ronda, de a célnak tökéletesen megfelel, tettem bele egy jó vastag talpbélést is. Egy bajom van vele, egy kicsit nagy és majdnem kilépek belőle, de télen sokkal vastagabb zoknit fogok felvenni, ahhoz meg kell a nagyobb méret. 

A köveket még nem rendeztem el a kertben, csak a helyükre hordtam őket. Az a helyzet, hogy a rebarbarák irányába akarok terjeszkedni a sziklakerttel. Valahogy szegények sehogyse lettek jó helyen, mert ránőttek a lestyánokra is és most a sziklakertnek is útjában vannak. És hát egészen abnormálisan nagyra nőttek. Volt nekem régebben is rebarbarám, de fele ekkorára se nőtt. Ezek itt úgy látszik nagyon szeretik a helyet. 

***

Na, végre elégedettnek érzem magamat, reggel valahogy úgy ébredtem, hogy ma lekaszálom már végre azt a kurva füvet. Hetek óta elégedetlenül jövök be a kertből, mert vizes a cipőm a nagy fűben, rosszul néz ki, de nem volt kedvem előhozni a kaszát. Nem is tudom... vannak feladatok, amiket ha nem csinálok egy darabig, akkor olyan nagyra nőnek bennem. Olyan nagy fáradtságot és akármit igénylővé, pedig nem is azok. Ilyen a kaszálás is. Közben meg csak öntöttem kis benzint, beröffentettem, felvettem a mellényt, ráakasztottam a kaszát és hadd szóljon. Nem az egészet vágtam le, hanem kb. az egyharmadát, de így is nagyobbat, mint amit terveztem. Kifogyasztottam belőle a benzint, hogyha már nem lesz kedvem kaszálni, akkor ne kelljen öntözgetni belőle, de szerintem ha nem lesz nagyon rossz idő, akkor még lehet, hogy vágok megint, mert tavasszal nem szeretném azzal kezdeni, hogy a hirtelen 60 centisre nőtt fűvel küzdök. 

Jó sok dolgot megcsináltam ma is, pl. a tegnap hozott kövekből a helyére tettem egyet. :)))  Miután felcsodaásóvilláztam egy nagy darab földet a veteményes oldalában, és miután kivettem az egyik rebarbarát és átültettem a most ásott rész egy sarkába. Viszont valahogy nincs meg bennem, hogy hová kerüljön a kő... ilyenkor ott szoktam hagyni, majd holnapra vagy a jövő hétre kialakul és akkor csak beteszem a helyére, oda ahol tényleg jó. 

Legallyaztam a kivágott szőlőket is, mert csak le voltak dobálva a  komposzt mellé, és kivagdostam a rengeteg sarjadék meggyfát is, ami a (valamelyik) meggyfa tövéről hajt kifelé. Lenyesegettem egy csomót a hóbogyó bokrokról is és azoknak is rengeteg sarja nőtt, amiket kivagdostam. Kihúzgáltam a kukoricát is, ami még benn volt a földben és hátrahordtam a komposztra. Gondolkodtam, hogy arról a nagy halomról el kellene kezdeni összedarabolni amiket rádobáltam előzőleg, de szerintem biztos laknak benne valakik (sünik), szóval inkább nem zavargok, majd tavasszal.  

Levagdostam egy csomót a csicsóka szárából is, voltak nagyon hosszúak és vastagok, azok közül  tettem el párat, majd összedarabolom és jó lesz tavasszal a borsóhálónak. A csicsókaszár eléggé könnyen elérik, amikorra a borsó készen lesz, addigra ezek a szárak is töredeznek majd és a borsószárral együtt elmasíroznak a komposztra, de addig is van hasznuk. 

Szedtem egy csomó pitypang gyökeret is, majd behozom és megmosom őket és vagy megszárítom vagy tinktúrát fogok belőle csinálni, még nem tudom, utána kell néznem, hogy lehet a legjobban felhasználni. 

Kiszedtem a pár pillangóvirágot is, amik már tönkrementek, de a házhoz közel még van pár tő, ami bírja. 

Elza meg Böbe a kertben szívatták egymást, de már nem szólok bele, mert nem bántják egymást. És Elza játszott. Ugyanúgy, ahogy Böbe is szokott. Sose láttam ezelőtt Elzust játszani, ő menekült, vagy iszonyú éhes (és számító) arccal a kaját figyelte. Néha elaludt valamelyik bokor alatt, egészen összehúzva magát. Most, hogy Herkules nincs itt (remélem csak csavarog a vén kujon) Elza ismét birtokba vette a dobozt. Pedig kettő van, de mindenki csak az egyiket szereti, gondolom a szőrikés rongyik miatt. A  másik dobozban csak szalma van, de majd teszünk róla, hogy abba is kerüljön szőrikés rongyi. :)  

Tegnap egész nap nem volt itt, sőt már tegnapelőtt sem jött megenni a második ebédjét, amit furcsálltam. Ilyen még nem volt mióta idejár kajálni. Egyszer volt olyan, csak délután 3 körül jelent meg, de hogy egy egész napra felszívódjon, ilyen nem volt. És ma reggel sincs itt. Itt szoktak feszíteni az ablakban már reggel hatkor. Elza itt is volt, de Herkuló nem jött...

Most egészen odavagyok. Még próbálok reménykedni, mert a macskák állítólag napokra is felszívódhatnak, de Herkuló nagy zabálógép, nehezen tudom elképzelni, hogy neki valami fontosabb legyen a tele hasánál. Pedig már itt lakott lenn a dobozban, amit készítettem nekik, jó téliesített, meleg helyet. Szeretett benne lenni a Nagy Fekete Kandúr Bandim. Még csütörtökön itt vigyorogtam rajta amikor kimentem, ő meg ott volt a dobozban és kidugdosta a fejét, hogy lássa el kell-e szaladni. Mert nem volt még szelíd, az udvaron nem hagyta magát simizni, csak kajánál az ablakban. Úgy dugogatta a fejét, mint azok a tengeri akármik, amik sziklazugokban élnek és néha kibújnak. Szóval emiatt a gondolat miatt nagyon vigyorogtam Herkulón, annyira aranyos volt ahogy nagy érdeklődőn nézegetett ki a fekete pofijával a dobozból. 

Herkules volt az első cica, akit etetni kezdtem, csontsoványan  mászkált itt a környékben, én meg mondhatni, a hasánál fogva fogtam magamnak egy kandúrt. :))))

Nagyon remélem, hogy még hazatalál, nehezen akarom elhinni, hogy csak egy kb. fél év jutott ennek a cicának a jólétből.  Herkuló életem első cicája.

Tudom, hogy ezek a vadcicák gyorsan fogynak, mert sok mindennek ki vannak téve. Vagy ők fognak meg valamit, vagy őket fogják meg. Itt járkál a róka is, autó is elütheti, kutyák is elfoghatják, verekedhet másik macskával és beteg is lehet. Annyi minden lehet és nem tudom mi van vele. 

Herkulesnek nem volt igazán szép a szőre, épp a minap nézegettem, hogy nem nő a szép téli bundija. Pedig amit tudtam megtettem, megkapta a féreghajtót is. Meg is hízott rendesen a kajától, mert jött ám mindig enni! Az első kaja, amit itt kapott sertéspörkölt volt, amiről azután olvastam, hogy a cicák nem nagyon ehetnek sertéshúst, főleg nyersen. Nem is jött utána 3 hétig a macskának színét se láttam, de akkor határoztam el (ez május környékén lehetett), hogy idecsábítom. Vettem egy csomó cicakaját és amikor legközelebb megláttam az úton battyogni, akkor szóltam neki és tudta. Megértette, hogy neki szólok és azt is hogy jöjjön ide. 

Bejött az udvarba és hátul felmászott a tetőre és onnantól zitt evett. Eleinte csak reggelizett és vacsorázott, aztán később már ebédelt is, majd bevezettük a második reggelit és néha a második vacsorát is. Akkoriban Micának vagy Micónak hívtam, a Herkules név később jött. 

Szépen kigömbölyödött a macska, időnként egészen röhejes volt, ahogy felkapaszkodott a nagy testével a faoszlopon a tetőre, na és a lemászás se volt eccerű akkora pocakkal. :)))) 

Nagyon remélem, hogy előkerül. Ha baja van is és valahol a sebeit nyalogatja, vannak tartalékai, amiből megél a macska. Nekik 9 életük van és nagyon remélem, hogy Herkuló nem az utolsót használta el... éppen, amikor otthonra talált végre. 

Ez a múlt héten készült, itt még megvan az egész bandám:

Nah, így jártam. Bementem a Pennybe és vesztemre megint lehetett krizantémokat kapni, és fekete hunyort is. Nem állítom, hogy a legszebbek, sőt még azt sem, hogy szépek, de majd a kertben gatyába rázódnak. Némelyikről az se látszik, hogy milyen lesz, mert még nem nyílt ki. 

És ilyenjeim még nincsenek. Úgy néznek ki a bimbók. Persze ebben is benne van, hogy nem is áttelelősek, de majd tavaszra kiderül. A puding próbája, hogy megeszik-e. 

Nem azért teszem ki a fotóikat, mert érdemes mutogatni, hanem, hogy majd tavasszal emlékezzek rájuk és keressem, hogy kihajtanak-e.

A hunyor az összes közül a legszebb volt, ennek a levelei legalább épségben voltak és nem elszáradva, nagyon remélem, hogy megmarad. A fekete hunyor egy csodálatos növény, télen virágzik... és ezzel ez a példány nyitja meg a hunyorok sorát a kertemben!