Eredetileg a vasárnapról írtam, de az éjjeli vihart muszáj megemlítenem, mert ilyet én még nem láttam, pedig jóval kevesebb van hátra, mint amit már leéltem. 
Apu hívott éjjel, amikor elvonult a vihar, hogy minden rendben van-e, de azt mondja, ilyet még ő se látott, pedig a 86. évében van. 
Olyan morajlás volt, amit nem is lehet égzengésnek hívni, mert folyamatosan dörgött, morajlott, mintha valami hatalmas ment volna a fejünk fölött, de nagyon sokáig. Egyfolytában villámlott, be se sötétedett szinte, világos volt minden, elképesztő erejű elektromosság volt és rengeteg eső jött le. Jég is volt, de szerencsére nem sokáig esett, de ami leesett azok nagyok voltak, hallottam, mert látni nem igazán lehetett semmit, hiába volt világos a villámoktól.
Az utcai világítás kialudt, a másik oldalon láttam jobban, ahol a teraszt a napelemes lámpa bevilágítja. 
Ehhez hasonló volt az a vihar tavalyelőtt (de nem ilyen hevességű), ami a fél diófámat kivitte, de most szerencsére nincs kidőlt fa és a kertben is sokkal rosszabbra számítottam. Ha azzal az intenzitással, ahogy az eső jött lefelé, az mind jég lett volna, akkor semmi se marad a kertből. 
Így csak szétdőltek a növények (mert reggel az első utam persze a kertbe vezetett), az uborka megfeküdt, de majd feléled és a szél feldöntötte a hintát a teraszon és persze tele van falevelekkel minden, ahogy a szél megtépázta a fákat. Szét van zilálva a kert, de nem ment tönkre és ez a lényeg. 

Rengeteg csiga van kinn, tobzódnak a dögök a nedvességben... de a virágpalántáim megvannak. Majd kicsit később kimegyek a késsel és leölöm, amit találok. Biztos lesz egy csomó...

Elza este nagy rutinosan benn maradt, de Böbike kinn töltötte az éjszakát (meg a többiek is, de ők kintiek). Hívtam a vihar után többször is, de biztos el volt bújva valahová, reggel szárazan jött be, már az ágyon alszik. :) 

Nagyon figyelnem kell, hogy a napernyő sose maradjon felhúzva, mert szétverné az egész teraszt. 

***

Vasárnap még rengeteg nudista csigát leöltem, elképesztő! Nem tudom, hogy honnan jönnek a dögök, de mindenhol vannak. 
Kivéve a fűszernövényeket, de azok környékén tényleg kevés van belőlük. Házasból pedig egyáltalán nincs. Pl. a citromfű és a lestyán környékén házast nem láttam egyet sem, pucérat elvétve. 
Ezért fogtam a citromfüvet és a nagy részét összeaprítottam és a szombaton kiültetett Kleopátra tűje köré raktam. Hátha... 
Muszáj volt valamit csinálni, mert a vasárnap kora reggeli csigaszedés után kimentem egy órával és az egyik kis palántám felé már legalább 10 házas csiga tartott. Kidobáltam őket, de nem tudok minden órában kimenni és kidobálni. 
Egyet rátettem a citromfűre, úgy rántotta össze magát, mintha citromot nyalt volna. 
Körberaktam az átültetett kárpáti harangvirágot is vele, mert azt meg mindenki szereti, házasok és csupaszok egyaránt. 
Figyelni fogom, hogy mit nem szeretnek, pontosabban, hogy mit kerülnek nagyívben és olyan növényekkel fogom körbevenni az egész telket. 

Kimentem jó 2 óra múlva és megnéztem, hogy van-e csiga, de egyet se láttam a közelben sem, pedig az idő olyan csigás. Inkább borongós, ilyenkor simán mászkálni szoktak. Lehet, hogy működik? 

Itt is át kell majd ültetni valamit, vagy ezt a kecses kékcsillagot, vagy a mellette lévő évelő őszirózsát, mert minden túl közel van már egymáshoz. (Vihar előtti képek)

Cickafarkak - megkezdték a virágzást. Egy sajnos a télen kipusztult. Egy szép terrakotta színű volt. Most azt várom, hogy lesz-e a tavaly magról vetettek között esetleg, ha nem, akkor majd veszek magot és nevelek újat magamnak. 

Klárcsi és pompás küllőrojt. Olyan szépek együtt. 

Kokárdavirág.Ez is magról nevelkedett. 

A legeslegeslegszebb kék szarkalábam. Hagyom is majd magot hozni. 

Ez a bögrevirág sajnos tévedésből került be az árnyékba. Gyűszűvirágnak hittem, az egyik palánta az is volt, ez meg... hát így járt szegény. Nem tud olyan szépen virágozni, mintha napon lenne. 

Bezzeg a sisakvirág, őt nem zavarja az árnyék és a mellette bimbózó cserjés hortenziát sem. Szerencsére. :) 

Nem sokat lehetett kinn lenni tegnap, nagyon fülledt meleg volt. 30 fok, 80%-os páratartalommal elég húzós. 
Kimentem, csináltam valami kicsit, aztán bejöttem lehűlni és így ment egész nap, ki-be.
Ma kora reggel viszont volt egy vihar, dörgés és egy csomó eső esett és most is esik, amikor írok... lesz még nagyobb fülledtség és már ez az eső se kellett volna. Volt elég csapadék már. 

Tegnap reggel korán csigára vadásztam, már nem volt sok, kb. 20 db-ot öltem le csak, ma reggel 6-kor már nyargaltam kifelé, mert az esőre előjöttek a dögök. Kb. 50-et gyilkolásztam le és rengeteg házast kidobáltam innen. 
Tegnap elkezdtem kiültetni a palántának nevelt virágokat, így kikerült 6 db Kleopátra tűje és az árvalányhajakat is kiültettem. 
A Kleopátra tűje környékét mindenütt leszórtam Bros Vitrollal, nagyon reméltem, hogy megmaradnak. Gondoltam, hogy éjjelre letakarom őket valami flakonnal, mert a házas csigák nem hederítenek a csigaölőre és ezek a palánták még elég kicsikék, de végül nem tettem meg. Most bánom, nem számítottam az esőre és az egyiket nyomtalanul fel is zabálták. Nagyon mérges vagyok rájuk, de ha tényleg működik a Rupert Sheldrake féle morfogenetikus mező, akkor előbb-utóbb csak elmegy a híre a láthatatlan elektromágneses mezőkön, hogy itt a halál völgyében járnak.
Szóval egy Kleopátra tűje hopp! A többit le fogom takarni.  

Aztán tegnap elkezdtem kiszedni a borsót. Eredetileg csak egy sort akartam, de láttam, hogy a többin se lesz már több, ezért elkezdtem a többit is felszedni. Ami volt rajta, azt még leszedtem, 40 dkg lett belőle, kicsit kemény szemek lettek, de még jó. A borsószalmát elhordtam a cserjék köré mulcsnak. 
Folyamatosan rakom azt a részt, lassan csak meggyűlik egy jó vastag humuszréteg és a gyomok is remélem kikopnak onnan. Ahogy a cserjék nőnek is egyre nagyobb árnyék lesz alattuk, nem minden fog tudni megnőni egy idő után, ami most még vígan tenyészik.

A borsó helyére majd kiültetem az okra palántákat, vetek céklát, meg van egy pár palántám is, illetve majd kimennek a káposzták, a bimbóskel, a leveles kel  és majd amikor lesznek karalábé palántáim. Amiket kintre vetettem, azokat felzabálták a csigák, aztán megint vetettem, de nem igazán kelt ki, most vetettem még cserépbe kései lilát és óriás karalábét. Egyszerűen nem akarom feladni, mert se 2021-ben, se 2022-ben nem volt egy darab sem, tavaly viszont nagyon szép karalábéim voltak, tehát meg tud teremni, csak valahogy mindig elbénázom, vagy az időjárás ad neki. 
Piacon sajnos nem kaptam palántát, gyakorlatilag csak paprikát, paradicsomot, dinnyét és zellert lehet kapni. Nem túl fantáziadús...

A virágos kert egy csoda, állandóan jön valami új és ami nyílik is nagyon szép és meglepően sokáig virágoznak. 

Ez az idén tavasszal átültetett macskafarkú veronika, szeretni látszik az új helyet. 

A 'The Fairy' talajtakaró rózsám, két tő van belőle, nagyon szeretem, de szeretnék még piros virágút is, mert az is nagyon tetszik nekem. 

Az óriás fejvirág (Cephalaria gigantea) bimbói az ég felé nyújtóznak, ez a növény valószerűtlenül hatalmas, tényleg gigantikus, nálam már bőven meghaladta a 2 m-t. El is gondolkodtam, hogy kell-e nekem egy ilyen böhömke, de már a kutyatejet el kellett mellőle költöztetnem, szóval van helye. Még egy liliom van hozzá túl közel, de majd ősszel kiásom és átrakom valahová máshová. 
Az is mellette szól (egyelőre), hogy arra a kötött részre ahová ültettem, nagyon kell a mulcs, hát ez a növény hatalmas mulcstömeget ad saját maga alá és a gyomot se engedi nőni, szóval egy darabig biztos meg tartom.
Egyébként gyakorlatilag egy túlméretezett ördögszemnek mondható, Törökországban él, a Kaukázusban és Szibériában is. 

Ez egy kandeláéber primula (Primula bulleyana - talán), szeretem a primulákat, bár nálam nehezen maradnak meg. Még meg kell találnom azokat a részeket, ahol jól érzik magukat. Ezt úgy tűnik, hogy eltaláltam, viszont a tavasszal OBI-ból leárazottam mentettek közül csak egy maradt életben sajnos. 

A Clematis 'Star of India nagyon nyomja. Csodálatos lett, pedig ez a tavasszal visszametszendő klematisz csoportba tartozik, kb. 50 centisre vágtam vissza, de ez a növény az idei szárakon hozza a virágait. 

Japán gyöngyvessző (Spiera - nem tudom pontosan melyik fajta), de nagyon szép lett és ez tavasszal is csodás, annyi féle színben pompáznak a levelei kora tavasztól, hogy ez igazán megérte az árát. 

Ez tegnap reggel készült, a ligetszépe teljes pompában. 

Egészen hihetetlen a kert, alig akarom elhinni ezt a mérhetetlen burjánzást. Télen, amikor le van kopárosodva, mert a lágyszárú évelők visszahúzódnak, ki gondolná, hogy nyárra ilyen ősdzsungellé képes változni az egész kert. 

Annyira fülledt meleg volt tegnap, hogy nem igazán mentem ki a kertbe. 
Délután szedtem megint egy adag cukorborsót ( a hüvelyeket), lett újabb két csomaggal, de ennyi elég is, több nem igazán fogy belőle, bár gondoltam, hogy ebből szerintem levest is lehet csinálni. Majd kipróbálom. 

Így aztán virágokról hoztam képeket, mert egyre több és több nyílik ki, pedig aggódtam, hogy minden milyen hamar elnyílik és mit fogok majd mutogatni júliusban és augusztusban, de mindig van valami. 

Ez egy bolti ördögszem, egészen alacsony kis növényke. Tavaly hoztam be a mezőről is, de azok méter magasak, bár lehet, hogy az nem ördögszem, hanem varfű... nehéz őket megkülönböztetni. 

Pompás küllőrojt, ez a virágot örököltem a házzal együtt, de csak pár szál volt a dzsindzsában. Mára ilyen szép  nagy bokor lett belőle és már több szaporulat is van a kertben pár helyen. 

Bugatölcsér, áttelelt kinn, de azért ebből is fogok dugványt bevenni télire biztos ami biztos alapon és okulva az idei krizantémpusztulásból. Ha lettek volna dugványaim, most a fejem se fájna... 

Utolsó kép a borzaskatáról legalábbis virágzásában, mert lassan már a szép gubókat lehet majd fotózni.  

Szépen nő a medveköröm is, mögötte a ligetszépe virágzik. Biztos lesz még róla, kép, mert nagyon szép és még nem nyílt ki teljesen. 

Az égőszerelem nagyon impozáns virág, magasra nő, legalább egy méteres és azok a  nagy virágfejek rajta nagyon szépek. Egymás mellé keveredett (biztos szétszórt magokból) a piros és a lazacszínű, magamtól sose ültettem  volna egybe, de végül is nem zavaró nekem. 

Prérimályva, ez is nagyon szép lett. Tavalyi magvetésből. 

Kaukázusi ördögszem. Nagyon szép virág, de eddig még nem produkált olyan virágtömeget, hogy az egész bokrot érdemes lenne fotózni. Ez is tavalyi magvetésből van, meglátom, hogy mennyire erősödik meg, jó lenne egy hatalmas virágzó bokrot látni belőle. 

Szép a színe ennek a rózsának. 

Ez egy pálmaliliom, még sose virágzott, ellenben szúr, mint a rossznyavalya, minden évben le kell vágni az alsó leveleit, ami felér egy tortúrával. Védőszemüveg kell hozzá, mert féltem a szemem tőle. 
Viszont nem az hagyományos pálmaliliom, ami most virágzik mindenütt. A minap nézegettem éppen, hogy azok másképp néznek ki, ezért rákerestem, hogy akkor ez mi lehet és Georgiai pálmaliliomként (Yucca recurvifolia) azonosítottam. Ennek is kéne virágoznia, nem tudom miért nem teszi, viszont törzses lesz, tehát ha szorgalmasan vagdosom róla az elhalt alsó leveleket, akkor előbb utóbb magasabbá válik a növény és nagyon mutatós lesz és... legalább nem kell átültetnem alóla a krókuszokat. 

Ez a fehér-rózsaszínű bársonyos kakukkszegfű, fölötte távolabb hófehér virágú van, mindkettő tavalyi magvetésből, csodásak lettek, csak majd nem szabad hagyni magot hozni, mert - a rózsaszínűből kiindulva - szörnyen szapora.