Elmentem a kertészetbe marhatrágyáért... hát persze, hogy növényeket is hoztam haza, pedig megfogadtam, hogy újabb öntöznivalókat egyelőre nem hozok. Dehát ember  tervez, a növénymohóság meg végez az emberrel... nem is tudom minek teszek bármilyen fogadalmat, amikor kertészetbe megyek, úgyis teljesen felesleges. 

Hazajött velem egy Ráncoslevelű örökzöld bangita (Viburnum rhytipodhyllum), egy Japán kecskerágó (fehéres-tarka) (Euonymus japonicus 'Aureovariegatus'), legalábbis ez volt ráírva, de ahogy nézem a fizimiskáját szerintem ez inkább 'Albomarginatus’... annyi tuti, hogy japán kecskerágó. Illetve egy Törpe oszlopos som, (Cornus sanguinea 'Compressa'). 
Ezek közül kettő biztosan örökzöld, a som pedig szépen színeződik őszre, emiatt és a kompakt növekedése miatt is hoztam el. Lombhullató és ez is veresgyűrűs som, elvileg a hajtásai is szép pirosak lesznek télen. 
Nagyon néztem még egy vérszilvát is, nagyon szépek voltak, de fának most gödröt ásni... kész képtelenség lenne. 
Örülök, ha a cserjéket elültetem valahogy. Majd hajnalban valamikor, amikor nem döglök meg. 

A bangitából kettő kellene, amik genetikailag különböznek, mert csak akkor nevel termést... egyet hoztam, mert mi a garancia, hogy az a sok bangita különbözik, amik a kertészetben voltak, szerintem sanszosabb, hogy mind ugyanarról lett dugványozva. Egyébként itt nem messze is van nagy ilyen bangita bokor, hátha összeporzódnak majd, de nem fogok eret vágni magamon, ha nem lesz termése.  

A kertben szorgalmasan öntözök és mulcsolok, bízom abban, hogy a JóIsten csak erre fordítja már a tekintetét és észbe kap, hogy jól megfeledkezett rólunk itt a Kárpát-medencében és küld pár nagy, dagi esőfelhőt, hogy itt eresszék le magukból a vizet.
Az állatok is szomjaznak, egy vakond a kút mellett x-edszer túr fel. Ott öntözöm a vizet a kannába és ott nedves a talaj, mert mindig megy egy kicsi mellé is. Már nem számolom hányszor túrt fel, elsimítom és napok óta újra és újra fel van túrva... biztos szomjas szegény, (vagy azok szomjasak, amiket megeszik), hadd csinálja, szépen fellazul ott a talaj, legalább a pitypangok elköltöznek onnan, a fű meg úgyis benövi, amikor majd kap esőt.  

Csináltam dugványt a mirtuszloncról, kettőt... nem is most, még az is lehet, hogy írtam is már.   Majd kiderül, hogy eresztenek-e gyökeret. 

És akkor a virágok. 
Futórózsa. 

Égőszerelem.

Kaukázusi ördögszem fehér és lila. 

Pompás küllőrojt. 

Ez a rész eléggé összevissza most, de ott van középen a mézalmácska bokor és nagyra fog nőni, ezért nem ültetem be nagyon, mert a bokor hamar meg fog nőni. (már ha az idén ki nem szárad...)

Tavaly ültettem (LIDL szabadgyökerű) fáklyaliliom. Nehezen honosítottam meg a kertben, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt már ez, ez az első virágja. :) 

Piros cickafark. 

A Comet tearózsám az idén nagyon kitesz magáért. 

Évelő szarkalábak, ezek most csodák. 

Évelő, szőrös fottellény, mostanában mindig benn alszik. Bejön, eszik, hozzám se szól, felmászik a fotelbe, kiköpködi magából a koldustetveket (apróbojtorján tagadós termése), amikor fotózom alszik, de érzékeli és pampog egy kicsit, csak úgy álmában. Néha felkel enni, aztán alszik tovább. Délután 5 körül kel fel, eszik és kimegy. Na jó, néha, ha már nagyon célzatosan elnyúlok az ágyon, akkor nagy kegyesen felmászik mellém egy kicsit, akkor van egy kis meghittkedés, de csak azért, mert látja rajtam, hogy kell nekem egy kis macskaszeretgetés, aztán kimegy és megkezdi az éjszakai műszakot. 
Már a 6. évébe lépett... ki hinné, úgy szalad az idő. :) Nekem még most is ő a gyerek a cicák között. :) 

Ilyen volt, amikor megtaláltam őt a kertben, a fűben. :)