Huh, ma nagggyon, de tényleg naggyon elfáradtam. Reggel jött apu, mert megbeszéltük, hogy kivágjuk még a felesleges fákat. Pontosabban ő beszélt rá, mert a múlt hétvégén már elvetettem az ötletet, amikor rágondoltam a tavalyi faágözönre a kertben. Apu viszont a fejébe vette, hogy ezt most kell, gondolom addig akar segíteni amíg még tud. 82 éves múlt, ki tudja jövőre mi lesz? Bármi megtörténhet már ebben a korban, bár apunak olyan ereje van most is, hogy sok negyven éves megirigyelhetné. És számára nincs lehetetlen. Vannak dolgok, amik nekem a mission impossible kategóriába tartoznak, ő meg jön és megoldja. Mint pl. tavaly a nem tudom hány mázsás, öntöttvas kazánt két nap alatt kivitte a pincéből egyedül. Az én fejemben már az volt, hogy valószínűleg örök életemre együtt fogok élni a kilyukadt kazánnal, ő meg jött, emelőkkel, csőrlőkkel és kivitte. 

Ma hozta a láncfűrészt és a hozzávalókat, illetve hívott még segítséget is és kivágták nekem a két hatalmas,  öreg körtefát, 3 öreg szilvafát és a tuják közül azokat a (másfajta) tujákat, amiknek kb. a tetején volt 10 centi zöld, a többi csak sínylődött. Itt minden nagyon sűrűn volt ültetve ebben a kertben. 5 tuja jött így ki és egy nagy öreg lonc, aminek csak tekeredett a törzse mindenfelé, de már alig volt rajta levél. Tavaly csináltam róla dugványt, ami szépen elkezdett hajtani, de holnap még ledugok párat belőle, ha nem kell, legfeljebb eladom. 

És a fát el is hordták és egy csomó ágat is, de maradtak ágak az udvarban is, mert nem tudták mindet elvinni. Elég nagy rakás maradt, de abba is (mármint a rakásba) belevagdostak nekem  a láncfűrésszel, hogy könnyebben összeessen és kisebb darabok legyenek, majd fokozatosan el fogom égetni, amikor kiszárad egy kicsit. 

Volt két régi nyúlól is az udvarban, két csúfság... azokat is szétverte apu, azt még nem vitte el, de majd valamelyik nap felpakolja, majd eltüzeli a kazánban. 

És ezután a kertben lőn világosság! Végre besüt a nap abba a részbe is. 

Délután még elégettem egy nagy rakás tavalyi szőlővenyigét a nyársalóban, viszonylag gyorsan elégett, tök száraz volt. 

Az ághordástól eléggé megfájdult a jobb lábam, a lefelé lépés nem az igazi... annyit mentem lejtőn le és partnak fel, de a lenti rész az, ahol majd szépen el lehet égetni a fát, ezért oda hordtuk az ágakat. 

Majd teszek fel előtte-utána képeket is, csak hadd menjenek el onnan még a szétszedett ólak deszkái  is, hogy kitisztuljon végre teljesen a terep. Illetve még van pár szőlő is amit még nem vágtam ki. Aztán majd kell rendezni egy nagyon nagy gereblyézést is, illetve még a tujákról akarok oldalágakat levágni, mert már nagyon nagyok és fel vannak kopaszodva. 

Nem tudom milyen tuják ezek, a termése alapján keleti életfa lehet, de bazi nagyok, persze öregek ezek is, meg nagyon oldalágasak... hát... nem tudom milyen fajták, rengeteg van, óriások, de nem bántom őket, mert nagyon szépek. 

Azt hiszem ezzel a zöme kiment a kertből, ami már nem kell, innentől kezdve már ujjászületés lesz. :) 

Nagyon mérges vagyok. Ma kimentem picit délután levegőzni a kertbe és nézem, hogy a veteményesben mekkora nyomok vannak. De nemcsak, hogy mekkorák, hanem milyen mélyek. Eltelt kis idő, míg rájöttem, hogy az bizony szarvasnak a nyoma, méghozzá nem is kis példány lehetett. Elkezdtem keresni, hogy de mégis hol jöhetett be, na meg ki, amikor az egész telek körbe van kerítve. 

Végigmentem a kerítés mellett és nem is tartott sokáig megtalálni, lenn a sarokban totál szétszaggatta a kerítést, de még a betonoszlopot is megdöntötte. A háló ezen a képen nem látszik, de ott szemben teljesen szétszaggatta, még a feszítő drót is leszakadt fölül is és középen is. Ez egy szép nagy darab szarvas lehetett. Másutt nincs "sebesülés" a kerítésen, ezért gondolom, hogy itt jöhetett be és itt is távozott, de a nyomokból ítélve jól körbetáncolta a kertet. 

Tavaly előtt csináltattam a kerítést...  hogy most kit fogok arra találni, hogy igazítsa ki a betonoszlopot, esetleg tegyen be másikat, mert el is tört, azt nem tudom. 

Kinyíltak a tricolorok is, de már a halványabb sárgák is jönnek és a sötétlilák is. Annyira csodálatos ilyenkor a kert, minden tolja ki magát a földből és hozza a bimbókat, nyitja a virágokat. A krókuszok, mintha csak sietnének valahová, szinte óráról órára több bimbó bújik elő, több virág nyílik. Olyan hálás vagyok, hogy ilyen napsütéses idő van, ha nem sütne, nem nyílnának ki ilyen szépen.