Az idei nárciszok nem mind nyíltak ki. Van két csoport egészen picike, törpefejű nárciszom is, de ezek közül az egyiken még egy árva megveszekedett bimbó se nőtt. Azt hiszem, fel fogom szedni és átrakom valahová onnan, ahol most van. 

Tavaly is kiástam egy csomót, mert nem virágoztak, most meg tele van bimbóval az új helyen, ami ugyan kissé hűvös, ezért nyílik olyan későn, de így legalább fokozatosan mindig van virág a kertben. Nem is tudom milyen lesz. 

Ámbár... az ősszel ültetettről azt hittem tudom, de az meg nem olyan lett. Fehérnek vettem, narancssárga középpel, (ezt harapdálta meg a szarvas, de a bimbók még nem voltak kibújva, így megúszták) de ilyen lett, mondjuk nem bánom, ez is szép, majd ősszel újra megpróbálkozom a narancsközepűvel. Úgyse állom meg, hogy ne vásároljak mindenféle hagymákat. :)))) 

Vannak ilyen sárgáim is, de még mindig van egy hely, ahol csak levelet növeszt, de nem hoz virágot. Ez is átültetett csoport, de még nőni kell a hagymáknak. 

Tegnapra jól beütött ez a hidegfront, nem akarja megadni magát a tél a tavasznak. Tegnap kb. 8 fok volt a legmelegebb napközben, ma reggel 0 fok volt... már annak is örülök, hogy nem fagy. A távolban a hegyek a fehérek, nem esett sok hó, de látszik a hegyeken és ahogy látom magasabban zúzmara is van. Érdekes a virágzó fák és a hó meg a zúzmara együttese. 

Valahogy éles a levegő, mintha hidegebb lenne, mint amikor a fagyok voltak, talán a nedvesség teszi. Viszont az eső már nagyon kellett, itt nálunk tegnap majdnem egész nap esett, nem erősen, csak gyengén, de ez így jó. Áztató eső, volt ideje behúzódni a talajba. Kellett nagyon már a magoknak, mert alig kelt ki valami, hiába locsoltam be alattuk, a csírázásra nem volt elég. remélem ezután melegedni fog kicsit az idő, hogy kihajthassanak az elültetett növények, de hát törvényszerű, előbb vagy utóbb, úgyis melegebb lesz. 

A napokban annyit csinálok, hogy elhordom a faleveleket és a rengeteg mohát, amit összegereblyéztem a kert hátsó részéből. Naponta egy vödör a célkitűzés... mert dolgozom, csak amikor kimegyek pihenésképpen és levegőt szívni, akkor igyekszem hasznosan tölteni... mint Kelemen a Csinevában, kihasználom az idő sarkait. :) 

Valamikor a húszas éveim elején olvastam először a Csinevát és már akkor azt mondta, hogy életem könyve, pedig utána még sok könyvet elolvastam, így nem is tudhattam, de valahogy mégis tudtam. :) Egész életemben készültem újraolvasni, de valahogy vagy elmaradt vagy félbeszakadt, sosem volt alkalmas az időpont. 

Aztán a múltkor elővettem és azt kell mondjam, hogy - így közel negyven év távlatából -  igazam volt, életem könyve. lehet, hogy voltak olyanok, amiknek a cselekménye izgalmasabb, de a Csinevát szeretem. Ma is ugyanazok a gondolatok ragadnak meg, amik akkor megragadtak, valami mély, belső mosollyal olvasom őket ma is. Szeretem azt az állapotot, amiben vagyok, amikor ezt a könyvet olvasom. :) Jó lenne mindig benne lenni. 

Tegnap apu is átjött napközben, hozott nekem egy lyukas fatörzset, ami műkőből van. Lehet bele virágot ültetni, szép tárgy lesz a kert valamelyik pontján. Még nem találtam ki, hogy hová tegyem, majd hétvégén kiókumlálom, hol mutatna a legszebben, de már van ötletem kettő is. ha kinn lesz majd lesz róla fotó is. 

Már kétszer is ültettem fehér szellőrózsát, de nagyon nehezen akar sikerülni. Az egyik adag ki se kelt, (tavalyelőtt őszi ültetés volt, a másikat tavaly tavasszal ültettem és már azt hittem az se fog kikelni, de kb. másfél hónap után kidugta magát a földből... egy virágja volt tavaly. 

Ezért vettem újabb adag gumót, nagyon kis gubircsokról kel ez a virág, szóval ez pl. nem lesz sose lopott dudva, mert nem lehet csak úgy kivenni a földből, ehhez komoly célszerszám szükséges. 

Szóval elültettem egy harmadik helyre és annak ellenére, hogy szarvas jól betaposta, kikelt. A kis hős! És virágzik is, és még továbbiak is kelnek belőle, nagyon örülök neki, hogy sikerült megtalálni neki a jó helyet. 

Ugyanebből van kék is, de szerintem már tettem ki róla képet. Ha nem, majd pótolom. 

A pirosból ez az egyszem hozott eddig virágot: