-2 fok van megint reggel. Deres a fű odakinn, nem is emlékszem, hogy valaha egy tavaszon keresztül végig ilyen hidegek és fagyosak lettek volna a reggelek. Persze az se jobb, ha jó idő van aztán meg lefagy, mert tavaly meg olyan idő volt. Egyszerűen nem jó éghajlaton élünk, de nézzük a jó oldalát, mert Izlandnál azért jobb. 

Megjött tegnap a fagyasztóm, bekapcsoltam, fagyaszt, kikapcsoltam. Elég nehéz volt bevízszintezni, de végül szépen áll a helyén. Aztán visszanéztem rá és megint rám tört az a hülye érzés, hogy most ezt miért? Miért rendezkedek ennyire ide be? Egyáltalán bárhová? Minek ez a sok tárgy? Persze racionálisan tekintve szükségem van rá, mert rengeteg zöldség ki fog jönni a kertből, legalább el tudom tárolni télire... aztán mégis itt van ez a hülye érzés, de tökmindegy hol vagyok, bárhol velem van már gyerekkoromtól kezdve. Emlékszem rá, hogy 8-10 évesen azon agyaltam és számolgattam az éveket, hogy kb. mennyi ideig tart az élet és meddig kell nekem itt kibírnom. Mintha csak jöttem volna valahonnan máshonnan... ahol jobb volt. 

Ugyanezt érzem Pesten is, néha beülök a fotelembe és arra gondolok, hogy talán mégis jobb lenne nekem ott, de azonnal rám tör az az érzés, hogy aztán mit keresnék én ott? Mit csinálnék? Ilyenkor úgy érzem, hogy tulajdonképpen az, amit életnek hívunk csak annyiból áll, hogy az ember így vagy úgy, de megpróbálja agyonverni a rendelkezésére álló időt, hogy az a lehető legjobban teljen, aztán vagy sikerül vagy nem. Ahogy elnézem a legtöbb embert, többnyire nem sikerül. Mindenki hozzákapcsolta a saját jól-létét valami elképzeléshez és aztán azt próbálja meg kicsikarni, akár adják a körülmények, akár nem. Utóbbi esetben aztán nagy erőlködések sülnek ki belőle, nagy energiaveszteségek, nagy kimerülések, a feltöltődés lehetősége nélkül. 

A kertészkedéssel legalább nem bottal verem agyon az időt, hanem csodaásóval és akad benne némi élvezet is és gyönyörködés. :))))) 

Na, hát mikre jut az ember egy fagyasztószekrény érkezése kapcsán... 

-2 fok reggel... a fene essen bele már ebbe a nyomorult időjárásba. Ugyan nem fagytak el a palántáim, de már tényleg jó lenne, ha normális idő  lenne. 

A zeller van kinn és tegnap délben kiültettem a fehér karalábékat, hogy legyen minél hamarabb, hát ezt majdnem sikerült bebuknom ezzel a rohadt faggyal. Viszont úgy tűnik jól vannak, gondolom a föld már van annyira meleg, hogy visszasugárzott valamit és a bokrok is adnak némi védelmet azokon a részeken, ahol a veteményes van.  A fű viszont deres volt a bokrok innenső oldalán és a fekete geotextilek és fehérek voltak reggel a dértől. 

Tegnap kiültettem napközben a tököket. Elő volt már készítve nekik a fészek a trágyával, csak vizet kellett kivinni és beletenni a magokat. Meló közben kifejezetten üdítő kimenni és kertészkedni kicsit pihenésképpen. Elültettem a spárgatököt, az istengyalulta tököt és a kolbásztököt is. Illetve kiültettem a keserűuborkát is. (balzsamkörte)

Ennyi tökféléje szerintem senkinek sincs a kertjében, szóval a nyáron tökön, cukkinin és patisszonon fogok élni. Meg télen is, mert ma érkezik a fagyasztószekrényem! Azt hiszem panírozva is fogok eltenni, mert imádom a rántott zöldségeket. És szinte mindegyik szabdzsiba is teszek tökfélét mindig, jól sűrít. 

Délután, meló után pedig elővettem a csodaásómat és az első sziklakert körül, a sziklákon kívül felástam vele a talajt és kiszedtem belőle a gyomokat. 

Újra kiástam a szerencsétlen bőrleveleket is és eltettem végre a végleges helyükre (elég nehezen találtam meg nekik), de ez most jó hely, ha túlélik, akkor már ott is maradhatnak. 

Kiástam az ideiglenes helyéről az egyik Hostát is és előrehoztam a sziklakerthez és ma még 3 másikat is ide fogok hozni. Már csak a páfrány hiányzik, azt még majd szerzek valahonnan. 

Nagy túlélő a magnóliám. Teljesen biztos voltam benne, hogy megfagyott a múltkori -6 fokos hidegben, mert már a tetején nyitotta a virágait, amikor jött a fagy. Meg is barnultak rendesen, el is dobálta őket, majd fel kell takarítani a szemetet az udvarról. Annyi reményem volt, hogy a még zárt bimbókat, amik inkább az alsó részein voltak még kinyitja, de sokkal többet is kinyitott. Végül nagyon szép lett, bár látszanak rajta  a fagy nyomai, de annál értékesebb számomra, hogy így túl tudta vészelni ezt a rapszodikus időjárást.