Tegnap egyébként nagyon sok mindent megcsináltam megint, pedig eléggé nehezen indultam neki a délutánnak, ki se nagyon akartam menni. 

Aztán elkezdtem elültetni a nem áttelelős virághagymákat és szépen be is raktam mindet a cserepekbe, illetve egy nagy ültetőtálba. Tettem ki 2 csomag Nerine-t, színes kálát, kiültettem a tavalyi valamilyen virágot, ami nem virágzott, de a hagymája él, újra próbálkozom vele illetve a tigridiával is, de szerintem abból már nem lesz semmi, annyira felélte tavaly a hagymáit, nagyon picik. Leborítottam madárhálóval az összes nagy cserepet, mert a macskák előszeretettel szétturkálják, ha nincs védve.  

Kiástam az ideiglenes helyéről további két Hostát is és előrehoztam az első sziklakertbe és elültettem az új szerzemény hortenziát is ugyanott. És előrehoztam a tollasszegfűt is a sziklakertbe, ami a krizantémok között volt hátul, mert a helye se jó és már nagyon elnyomta volna a krizantém. 

Lassan kialakul ez a sziklakert is, beletettem még egy szép kövér kőfali pintyőt is és egyfajta kövinövényt... még a páfrány kéne nagyon bele. Aztán majd szépen benövik, ahogy a hátsó sziklakertet is olyan szépen belakják a növények.

 A fű is rettenetesen megnőtt, ezért előhoztam a kaszát is, feltöltöttem benzinnel és beindítottam, pöccre indult és egy elég nagy részt le is kaszáltam vele, de akkor meg kifogyott a damil. Ősszel - mikor utoljára kaszáltam - tudtam, hogy damil kell bele, de valahogy a télen eszembe se jutott foglalkozni vele. Pedig a damilcsere nekem mumusom, mert rémesen nehezen lehet szétszedni a fejet, az embernek legalább 3 keze kéne legyen hozzá, de most meglepően ügyesen szétjött és a damilt könnyen belefűztem, sőt még ki is pattant, amikor összeraktam, majd meglátom, hogy fogja-e adagolni rendesen holnap, mert az elkövetkezendő két napban le kell vágni a füvet, különben nagyon nagyra fog nőni.  

Beraktam még egy követ is a hátsó sziklakertbe, még van 2 szép kövem, de annak már ott nincs helye, majd máshová fogom tenni. Van egy rész, ahol a nyuszifülek vannak, ott is meg kell fogni a földet. 

És a magnóliám még mindig nagyon szép. 

Nem is emlékeztem ezekre a nárciszokra, amik most nyílnak. Gondolom tavaly vehettem a hagymákat, de mégcsak nem is rémlik. Viszont nagyon szépek és végül nagyon szép lett a másik adag is, mire jól megnőttek és kinyíltak, addigra tényleg narancsszínű lett a közepe és fehér a virágja. 

Jövőre rengeteg lesz, mert az idén olyanok is voltak, amik nem hoztak virágot, de gondolom, ahogy a földet megmozgattam körülöttük, úgy magukhoz fognak térni. Egy csomó tulipán is így jött helyre, tavaly épp csak kidugták a fejüket, de az idén már virágoznak. 

Végre nem volt fagy. Reggel korán 11 fok körül volt a hőmérséklet, erre várok már mióta. 

Este volt némi izgalmam a Böbe miatt, mert nem jött be. Nagyon sokszor kinéztem, kimentem keresni, kiabáltam neki, de hát macska... esze ágában se volt bejönni. Aggódtam is, meg nagyon mérges is voltam, végül lefeküdtem, mert mégsem kereshetem egész éjjel a macskát és arra gondoltam, hogy nem is árt egy kicsit megszívatni, mostanában már nagyon el van kanászosodva. Az igaz, hogy arra is gondoltam, hogy nem tud bejönni, mert a nagyok elég sokat szívatják őt az utóbbi időben, de meg kell tanulniuk valahogy együtt élni. 

Herkules pl. nem tudja őt mire vélni, mivel Böbe ivartalanítva van és ezért az utóbbi időben űzi őt, de valamelyik nap láttam, hogy még a MosogatóCica is űzi, (ő is kandúr) szerintem vetélytársnak nézik a Böbét, nem érzékelik, hogy ő kislány cica. 

Elza pedig egyértelműen féltékeny rá és a helyébe akar kerülni. mert azt látom Elza tekintetében, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy Böbe bejöhet, ő meg nem. Egyébként Elza kezd az agyamra menni, most már annyira megszelídült, hogy ez túlzás. Örökké a lábam körül van, alig tudok tőle lépni. Dörgölőzik, örökké simogatni kell, levakarhatatlan és már zavaró, nekem ez már too much. 

Lassan meg fogom most már oldani az ő ivartalanítását is, mert most már szelíd, de be nem jöhet. nem kedvelik egymást Böbével, így lehet, hogy Elzának gazdát fogok keresni, akinél kedvére lehet bújós szobacica.

Reggel nyitottam az ajtót, de Böbe sehol, kinyargaltam a kertbe, szólítgattam,de nem jött elő. Már magamban épp lemondtam a macskáról, de azért megint kinéztem és akkor slisszolt be az ajtón. Most az ágyamban alszik a kis bolond, hullafáradt. Gondolom nem aludt egy szemhunyásnyit sem az éjjel, mert vigyáznia kellett a bőrére. Ki tudja hol bújt el. Pedig van itt jó pár macskadoboz, direkt nekik, még a téliesített dobozok is kinn vannak, de egyikben se láttam őt. A lényeg, hogy megvan a kis majom, remélem nem szokik rá a kinn éjszakázásra, mert nem szeretném. Viszont Böbi nagyon csavargó cica lett, míg a két öreg cica (akik kóbor csavargók voltak) áétalában itt henyél az udvarban, addig Böbének néha a színét se látom egész nap, ki tudja merre jár. átjár az erdőbe is, pedig itt lakik a közelben egy rókacsalád is. 

Szóval nagyon csavargó cica, persze lehet, hogy később majd lenyugszik, de még tulajdonképpen most is kölyök, egy éves sincs és neki az egész világ egy nagy játék.