Reggel nagy macskajelenet volt itt hátul a tetőn, ugyanis összefutott az egész banda, Elza és Herkules éppen nagyban reggeliztek, miközben befutott a MosogatóCica. Az utóbbi időben már nagyon el van pofátlanodva, míg régebben csak a sötétség leple alatt óvakodott ide, most már nappal is jön, teljesen nyíltan. Figyelnem kell, hogy ne legyen kinn maradék kaja. 

Szóval látom, hogy a MosogatóCica itt van, kihúzta magát, farkaszőre felborzolva, ettől még nagyobbnak látszott. Amúgy is alsó hangon is kétszer akkora, mint Herkuló. Herkules egy tetőbeszögellésből csak a fejét dugta ki és olyan arcot vágott, amit még sose láttam macskától, de valami, "HúdenagyonbavagyokszarvaMostmilesz" szerű kifejezés ült az arcán. Átmentem a másik ablakhoz, onnan nem várt a MosogatóCica és kicsit ráijesztettem, el is ugrott, erre Herkuló is rögtön utánaszaladt. Szerintem egy kicsit - legbelül - egy pillanatra még el is hitte, hogy előle menekül. Pasiból van, na!  :))))

Sajnálom egyébként a MosogatóCicát, mert különleges és gyönyörű, de én már ezt a két nyomorgó vándort fogadtam be (na meg itt a Böbe is), több macskának nincs helye itt. A MosogatóCica szerintem amúgy is gazdás, mert nagyon erős, robosztus, egyáltalán nem úgy néz ki, mint amikor ezt a két girhes, iszonyúan lesoványodott macsekot elkezdtem itt etetni. Ők közel voltak az éhhalálhoz és nem túlzok. Herkules most sem néz ki jól, szerintem beteg. Hiába etetem, nem szedi össze magát és nagyon nehezen mászik le és fel az oszlopon is.Ma reggel is, hogy mit össze totojázott ott, az borzasztó volt. És a kullancsok is nagyon szeretik, annak ellenére, hogy a múltkor végre sikerült a nyakába csöpögtetnem a kullancs elleni szert... mégis van benne. Gyengül le ez a cica, de sajnos nem lehet őt megfogni. 

Böbe tisztára idegbajt kapott reggel, amikor bejött és befejezte a reggelit. Mert - ugye - nagyon szeret az ágyamban aludni, de én meg nem szeretem, ha benne alszik. Ezért letakartam az ágyat egy nagy takaróval, hogy legalább ne az ágyneműben fetrengjen. Huh, azt az idegbajos rohangászást látni kellett volna, amikor meglátta a takarót. Ismeretlen terep neki, föl és alá őrjöngött a lakásban, aztán kiült az ablakba, ahol kitört a frász, mert ha elkezd valami után kapkodni, akkor kiszakítja a rovarhálót. Levettem onnan és szépen betettem a fotelbe, az odakészített takarójára, aztán mégegyszer levettem az ablakból és betettem őt a cicatorony kis bungallójába, aztán bezártam az ablakot... végül csak felmászott az ágyra... nagy átéléssel dagasztott a takarón és most is ott alszik. Győzött, el kell ismernem, na! Viszont a takarót könnyedén kimosom utána és mégsem az ágyneműmben fekszik. Ezek a macskák tényleg azt csinálnak, amit akarnak. 

Reggel a kertet is körbenyargaltam megint. Eltűnt (de nyomtalanul) két mángold... se híre, se hamva. Nem tudom hová lehetett, de valami az biztos, hogy garázdálkodik, mert 2 spenót tő is ki van rágva, szerintem alulról rágta el valami. 

Illetve itt-ott utána kell ültetni a fehér uborkát is, a banánuborka pedig nem kelt ki egyáltalán. És ültettem egyfajta hosszú zöldbabot is, bokorbab, nem a keleti ölesbab, de az is nagyon rosszul kelt ki.  És két cukkini, vagy patisszon se jött elő, meg kell néznem a füzetben, hogy pontosan micsodák. Utálom, amikor valami nem kel ki...  Viszont a föld legalább jól meg van ázva. 

És akkor a tulipánok. Ez a sötétbordó nem látszik jól, hogy a föld van mögötte, de valami gyönyörű! Ez a tulipán tényleg megérte az árát, mert nagyon különleges. Ősszel tényleg beszerzek még pár fajtát. 

Sárga, hagyományos, régi fajta, de olyan szép színfolt a kertben.  

Végre esik az eső. Reggel azonnal kinyargaltam szemmel verni a kertet, mert már nagyon kellett az eső, száraz volt a talaj nagyon. Nemcsak a teteje, hanem már lejjebb is, a múlt hétvégén láttam, amikor a csodaásóvillával egy darabot feltörtem. Most persze majd beindulnak a gyomok is, de egye fene, mert a saját növényeim is beindulnak majd, két-három hét és szerintem már lesz borsóm!  Bár lehet, hogy kell neki egy hónap még... majd megfigyelem. 

Talán most végre kikelnek azok is, amiknek eddig nem láttam nyomát, mint pl. a zöldspárga, vagy a fűszerek, bár nekem a majorannát talán életemben egyszer sikerült kikeltetnem. Lehet, hogy azt is cserépben kéne megpróbálni, mint a rozmaringot. A rozmaringom nagyon szépen kifejlődött a cserépben, pedig arról azt olvastam, hogy magról majdnem lehetetlen. Az enyém ilyen (magról), sőt már azóta kinn van a virágiskolában és még  nagyobbak lettek. 

Szerintem a lenvirágról még biztos lesz fotó, mert imádom ezt a virágot. Egyszerűen gyönyörű! 

És annyira hihetetlenül lenge, könnyű, kecses, pontosabban annak látszik, mert ha megpróbálod leszakítani a szárát, mintha acéldrótot szaggatnál. Elképesztő növény!