Böbe tisztára idegbajt kapott reggel, amikor bejött és befejezte a reggelit. Mert - ugye - nagyon szeret az ágyamban aludni, de én meg nem szeretem, ha benne alszik. Ezért letakartam az ágyat egy nagy takaróval, hogy legalább ne az ágyneműben fetrengjen. Huh, azt az idegbajos rohangászást látni kellett volna, amikor meglátta a takarót. Ismeretlen terep neki, föl és alá őrjöngött a lakásban, aztán kiült az ablakba, ahol kitört a frász, mert ha elkezd valami után kapkodni, akkor kiszakítja a rovarhálót. Levettem onnan és szépen betettem a fotelbe, az odakészített takarójára, aztán mégegyszer levettem az ablakból és betettem őt a cicatorony kis bungallójába, aztán bezártam az ablakot... végül csak felmászott az ágyra... nagy átéléssel dagasztott a takarón és most is ott alszik. Győzött, el kell ismernem, na! Viszont a takarót könnyedén kimosom utána és mégsem az ágyneműmben fekszik. Ezek a macskák tényleg azt csinálnak, amit akarnak. 

Reggel a kertet is körbenyargaltam megint. Eltűnt (de nyomtalanul) két mángold... se híre, se hamva. Nem tudom hová lehetett, de valami az biztos, hogy garázdálkodik, mert 2 spenót tő is ki van rágva, szerintem alulról rágta el valami. 

Illetve itt-ott utána kell ültetni a fehér uborkát is, a banánuborka pedig nem kelt ki egyáltalán. És ültettem egyfajta hosszú zöldbabot is, bokorbab, nem a keleti ölesbab, de az is nagyon rosszul kelt ki.  És két cukkini, vagy patisszon se jött elő, meg kell néznem a füzetben, hogy pontosan micsodák. Utálom, amikor valami nem kel ki...  Viszont a föld legalább jól meg van ázva. 

És akkor a tulipánok. Ez a sötétbordó nem látszik jól, hogy a föld van mögötte, de valami gyönyörű! Ez a tulipán tényleg megérte az árát, mert nagyon különleges. Ősszel tényleg beszerzek még pár fajtát. 

Sárga, hagyományos, régi fajta, de olyan szép színfolt a kertben.