Jó idő volt tegnap is egészen délutánig, mert akkor feltámadt a szél, viszont nem voltam kinn sokat, most nem volt kedvem hozzá.
Összehúztam egy nagy zsák levelet és apró gallyakat onnan, ahová beültettem a babérmeggyet, elvittem az egészet oldalra a cserjék alá. 

*Miközben írok, Elza, mint egy őrült veri az ajtót és arra gondoltam, hogy most aztán megyek és szétrúgom a fenséges macskai seggét, de csak kidörömböltem neki. Elhallgatott... egyelőre. 

Aztán összehúztam még egy nagy adag levelet, de már nem volt kedvem bezsákolni, majd jól szétviszi a szél... és el is fog ázni, de hát ez van, az eső kell és úgy tűnik, hogy jön is. Nagyon beborult tegnap délutánra az ég is, de észak és nyugat felé már vasárnap is sötét felhős volt az ég, itt meg sütött a nap. 

Főztem egy adag húslevest is, már elég régen ettem, ritkán kívánom meg, de most jól esik. Mivel karalábém az idén nem lett (négyszer vetettem), kimentem a kertbe és hoztam be bele karalábélevelet (mert az van bőven), leveles kelt és friss fodros petrezselymet és nagyon jó ízt adtak a levesnek. 
Nem mintha nem tudnék karalábét venni, de már szinte sportot űzök abból, hogy szinte nem veszek a boltban zöldségfélét. Amit csak lehet megoldok a saját terméseimből, mert olyan jó érzés, hogy magam megtermelem. 
Nekem Pesten mindent meg kellett vennem, amit enni akartam és most nagyon élvezem, hogy van sajátom és mennyivel finomabbak! 

Ez a fodros metélőpetrezselyem. 

Ez toszkán fekete tépőkel...

... ez pedig a sima fodros kel. 

Még virít az Aster is, ez a sötétlila nyílt ki legutoljára és ez bírja legtovább is. Mellette a velencei kutyatej...

... és közelebbről is. Nem fogom őket takarni az idén, kíváncsi vagyok, hogy bírják majd a telet. Persze ha lesznek mínusz tizenfokok, akkor lehet, hogy be fogom bugyolálni, de jó lenne, ha nem lenne olyan hideg. 
Éppen azon gondolkodtam, hogy mennyire adaptálódtam a nyáron a meleghez, a hideghez nehezebben szokom hozzá. 
Nem lehetne, hogy ez az idei tél elmarad és rögtön a tavasszal folytatjuk? 

Nem tudom ki, hogy van vele, de valamiért én imádom ezt a novemberi hűvös, csendes, kissé ködös időt, de csak akkor, amikor olyan zúzamarára hajló, vagy akár már zúzmarás. 
Nagyon szeretem az erdőt, amikor beborítja a zúzmara, olyankor olyan, mintha egy mesébe csöppennék és minden ezüstből lenne körülöttem.  
Most nincs még zúzmara itt  lenn nálunk, de magasabban az erdő már hófehér tőle. 

Ki is mentem tüzeskedni. Kivittem a kis üstkályhát és begyújtottam benne. Szinte egész nyáron nem sütöttem kinn semmit, annyira meleg volt végig, nem volt kedvem még tüzet is rakni. Aztán az ősz java része is eltelt és akkor sem...

Most viszont rájöttem, hogy van a hűtőben egy üveg bontott vörösborom és kb. ezer éve nem ittam már forralt bort (tényleg években mérhető), pedig itt van a szezonja. 
Ki is vittem a kis öntöttvas kondért, beleöntöttem a bort, cukrot, fahéjat, szegfűszeget és egy kis narancshéjat és szépen felforraltam. Hagytam is egy kicsit forrni, hogy az alkoholtartalma hadd csökkenjen le, aztán feljebb emeltem a tűztől és már csak hagytam, hogy a parázs melegen tartsa. 

Jó volt a tűz mellett ücsörögni, Herkuló is felmászott az ölembe. Ezt is megértük! Az én évekig nem szelídíthető fekete kandúrcicám magától felkapaszkodott az ölembe. :) Ott élvezte velem a tűz melegét a CicaÚr. :)
A képen a helyemen csücsült, nem nagyon tágított egész nap. Böbike nem igazán mert tőle odajönni, de a tüzet azért ő is megkíváncsizta. Nagyon fél Herkulestől, pedig már nem bántja őt, amióta ő is ivartalanítva van, de Böbinek még idő kell, hogy erre rájöjjön. 

Böbike tisztes távolságban maradt inkább, jah és a kőcicától legalább nem fél. :))))
Bevettem a kőcicát még a nyáron erre a száraz helyre, mert tavaly télen picit megrepedt szegényke. Most már ott is marad, nem teszem ki a szabadba, mert ez is tönkre fog menni, mint a madáritatóm. 

Dobtam a parázsba pár szem krumplit is, de legközelebb be fogom csomagolni, mert így a nagy része a komposztra került és nehéz volt megenni is. Végül kettévágtam őket és kanállal kikapartam a krumplit belőle, de kormos volt, hamus meg minden, szóval jobb, ha alufóliában sül meg. 

Azt hiszem többször fogok kinn sütögetni. Annyira jól esett kinn lenni, nem is akaródzott bejönni még később se. Majdnem sötétedésig kinn lebzseltem, visszavágtam megint egy pár virágot, Astert, szibériai íriszt és még öntöztem is, az újonnan telepített kis fáimat és az oregoni hamisciprust, de kapott vizet a cukorsüveg fenyő is. 
Állítólag jön az eső, de ki tudja végül mennyi lesz belőle. 

Apu hozott nekem josta likőrt. Amúgy szörpnek készült, de nem tett bele elég cukrot és elkezdett kiforrni neki. Aztán biztos adott hozzá még cukrot,  hogy ne forrjon tovább, de most van egy jó kis alkohol tartalma és nagyon finom. 
Meg fogom kérdezni, hogy pontosan mit csinált, mert ha lesz jostám, akkor én szeretnék ilyet készíteni.  A bort nem szeretem, de ez így nagyon finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne szopogassak el belőle túl sokat, mert nem kell nekem ebből túl sok, se a magas cukor tartalma miatt, se az alkohol tartalma miatt. 
Szépen le is vittem magam elől a pincébe, különben nagyon hamar elkóstolgatnám. :))))

A madáretetőt végül csak felfedezték a madárkák, most már elfogyott belőle a szotyi, utána is töltöttem. Majd meg kell szoknom megint, hogy töltögessem nekik az etetőt, mert ha ideszoknak, akkor már számítanak a kajára. 

Aprítottam is megint, ezúttal nem fát, hanem a levágott csicsókaszárakat aprítottam le, mielőtt megáztak volna. Pár nap múlva esőt mondanak (végre) és így szárazan könnyebb volt vele bánni. Nem is gondoltam volna, de másfél zsák apríték lett belőle. Viszont nem sokra lett elég, mert szerintem ezt sokkal hamarabb meg fogja enni az enyészet, ezért vastagabban raktam le. Látszik a képen, hogy honnan más színű, annyi lett a mostani aprításból, de legalább halad a dolog. 
A macskák egyébként tobzódnak a darálékban, bár szerencsére eddig nagy dolgot nem találtam benne, de jól össze van kaparászva, minden nap kell igazítani valahol. Ez nekik a színes, szagos, szélesvásznú élménybudi. :))

Kivettem az egyik faoszlopot is és hogy ne menjen pocsékba ez sem, lefektettem egy ágyás mellé, majd benövik a növények és a füvet is könnyebb lesz vágni mellette, de még a belehúzott faleveleket is ott tarja az ágyásban. 

A sárga krizantémok még most is bírják, akkor lesz majd végük, amikor jön az eső, de november második felében vagyunk, annak is örülök, hogy eddig megmaradtak. Sőt, még pár Asternek is van színe, bár azok már tényleg a végén vannak, párat már vissza is vágtam. 

Aztán kezdődik megint a téli időszak... nem vártam az idén. Nem mondom, hogy nem esik jól néha behúzódni, de kinn lenni is jól esik, amikor az idő nem nagyon vacak. Márpedig ez egy szép ősz volt eddig, egy szavunk se lehet, de bennem még van lendület. Majd ki kirándulom magamból vagy valamit csinálok, mert le kell vezetni az energiámat. 
Persze még a kertben is van mit tenni, még a jezsámen bokrokkal se végeztem, de vissza akarom vágni a borostyánt is. Remélem jó darálék lesz belőle.