Böbike hozzám bújt. Olyan rendesen, kiskiflisen. Ilyen még sose volt.:)  Az ölembe szokott bújni és ott henyélni, meg le is fejel elég gyakran, azt mondják, hogy a cicáknál ez is a szeretet jele, de ahogy idebújt! Így a kutyusok szoktak. :) El vagyok tőle bűvölve. Épp csak ledőltem a kanapéra, és már jött is, a hasamhoz hemperedett a hátával, a fejét kifordította és simiztette magát. 

Kicsit pránáztam is a cicát, mert fáj a torka és nagyon bírta. Csak néztem, ahogy a cica tartja nekem a nyakát. Lehet, hogy megfázott, mert látom, hogy nehezen nyel, először még köhögött is, másnapra az elmaradt, de a nehéz nyelés megvan és a repedt fazék hang is. Arra is gondoltam, hogy méhecskét vagy darazsat is foghatott és megcsíphette őt, de sose fogom megtudni. Mindenesetre a simikövetelős hangja most kicsit ércesebb lett... na jó, az igazat megvallva, borzalmas ez a vekergés, amit előad. 

Amúgy nincs baja, eszik rendesen, napközben benn alszik, most éppen én foglaltam el a fotelt, mert kiment vizet inni, de ahogy felállok megint itt lesz... 4 fotel van és neki épp az enyém kell. Azt is olvastam, hogy a cicák a saját szagukhoz ragaszkodnak, ezért új takarót tettem a fotelre, a másikat pedig kimostam. Abban reménykedtem, hogy majd átköltözik másik fotelbe, de nem vált be a praktika. :D :D 

***

A tavaly ültetett 6 rózsám közül 3 maradt meg a nagy téli fagyok után, az egyik ez a szép parkrózsa, tele van virággal és meglepően sokáig nyílnak. Imádom a színeit, mintha lángolna. És még a levendula is meggyökeresedett mellette, tavaly ledugdostam egy csomót, kettő maradt meg, de már van rajta virág. 

Hajnalban arra ébredtem, hogy esik... végre. Már voltam kinn, rendesen megázott a kert, persze azt nem tudom milyen mélyre tudott szivárogni az eső, de akkor is nagyon hálás vagyok érte, az öntözéshez képest nagyon sokat ért. Látom a kerten, hogy fel vannak vidulva a növényeim. 

Gyorsan még reggelről ki is kapáltam egy ágyásközt a tomatillók mellett, mert már nagyon gyomos volt. Tegnap estefelé a tomatillókat gyomláltam ki és a kis kézi kapával gyorsan fel is kapáltam. Kezd az a rész is rendben lenni, még karókra van szükség mellettük, mert elég magasak és kezdenek megdőlni.  Szegények így elég randák, pedig szépek és egészségesek, nagyon kíváncsi vagyok milyen termésük lesz, még soha nem ettem tomatilot. 

A többi rész viszonylag normális, mert még a kánikula előtt végigkapáltam mindent, beleértve az ágyásközöket is, csak a másik oldalon maradt el, mert addigra bejött a forróság. 

Közben megint voltam kinn és a csodaásóvillámmal gyorsan felástam a borsó helyét, a gyomot még nem szedtem ki belőle és van még ott a végében kicsi borsó is, de ma meg fogom csinálni és szeretném beletenni a kései cuccokat, karalábét, fodros kelt, vörös káposztát, kelbimbót. Nem is tudom mik keltek ki  a palántás ládában, mert a jelölő pálcikákról leázott a felirat... lesz majd ami lesz. 

Itt az ásóvilla, vagy kapácska, amit annyit emlegetek. 

Nagy tanulság, hogy többé a borsó közé nem ültetek semmit. Az idén répát tettem oda, gondolván, hogy a borsó úgyis elég hamar kijön. Hát ezek a szegény répák nem nőttek sehová, de most majd kiegyelem őket és remélem lesz még idejük szeptember végéig megnőni, már feltéve, hogy lesz eső. 

Az ásóvillázásnál láttam, hogy a talajnak kb. a felső 4 centis rétege ázott csak át, de nem elégedetlenkedek, mert az egész kert csodásan megázott, locsolással nem tudok ennyit elérni. 

Na, hát enyhülés van (némi), de eső még egyetlen csepp se esett. Tegnap irigykedve néztem az időképen, hogy szinte az egész országban esik, itt meg semmi. Jött némi felhő, de még egy nyomorult égdörrenés vagy villámlás se volt, pedig esküszöm, már némi jégesőnek is tudtam volna örülni. Vagy szélnek.

Így aztán maradt a reggeli szellőztetés, a hőmérséklet legalább kicsit lehűlt a lakásban most 24,6 fok van, ez is meleg, de jobb, mint a 28 fok, az biztos. És maradt a reggeli öntözés is, egyébként szép a kert. 

Elég sok munka van, remélem nem melegszik vissza annyira az idő, hogy megint ne tudjak kimenni. Ma már szeretném kiszedni az egyik adag borsó maradékát, lekapkodom róla a borsókat és a helyére ki akarom tenni a kinn maradókat, mint pl. a lila kései karalábét, a fodros kelt, stb. 

Gyomlálni is kell, bár ma reggel kikapkodtam a paprika, a fehér uborka és a padlizsánok körül a gyomot mielőtt öntöztem, de van egy ágyás, ahol nagyon  megnőttek ez alatt a pár nap alatt amíg nem nyúltam a kerthez. 

Kihúztam azt a növényt is, amiről nem tudom micsoda, mert egyre hatalmasabbra nőtt, elnyomta a zellereket, fásodott a szára is és az egyik virágja már elnyílt, nem kell nekem, hogy szaporodjon. Levagdostam a zsályát is, az elvirágzott szárakat és jópár ágat, amik lefeküdtek a földre, illetve elnyomták már az egyik levendulámat is, meg átlógtak a másik ágyásba. A levágott szárakból eltettem pár dugványt, majd teszek a kert egyéb részeibe is belőle, mert a zsálya hatalmasra nő, ahogy látom a gyomot is jól irtja maga között és körül és nagyon hasznos növény, ráadásul igénytelen is. 

Ma el akarom utalni az íriszek árát is, mert megint rendeltem egy rakással belőlük, imádom ezeket a virágokat és mindenféle virágot... nem tudom megállni, hogy ne rendeljek ez van. :) 

***

Délutánra kiszedtem a borsókat, ki is fejtettem, megint lett két zacskóval a fagyasztóba és kb. fél kilót meghagytam a hűtőben, majd holnap csinálok borsópörköltet belőle. 

És a hét vicce is megvan, pontosabban kinyílt. 

Tavaly kiültettem a kerítésen kívülre egy rókakesztyűt és az idén csak néztem, hogy hű ez mekkora lesz! Vártam a giant dudva virágait, még meg is permeteztem, mert ellepte valami rovar, nehogy már nekem tönkremenjen itt a szenzációm. 

Na, hát kinyíltak rajta az első virágok  és mit látok?! Egy bazi nagy szöszös ökörfarkkórót... baszki. :D :D Ekkorát dudvával még nem estem pofára sosem. Tényleg bazinagy, nagyobb, mint én vagyok. Nem irtom ki, ha már ilyen szépen megnőtt, akkor hadd legyen. :))))