No, hát vártam az esőt, de nem jött. Ennyit a meteorológiai előrejelzéstől. Megint a Dunántúlon zuhog az eső, itt semmi. Ma reggel még csak nem is különösebben felhős az ég...
Egyébként nem hiszem, hogy a Jeger rendszer nem okozza az aszályt. A tudomány, vagy amit az utóbbi időben annak neveznek (pl. brit tudósok) már olyan sokszor tévedett, olyan sok dologban, hogy nem hiszem el, amit állítanak. 
Elkezdtem olvasgatni a jégkármérséklő rendszer oldalát és elég sok mindenre nem találok választ. Pl. hogy mi történik akkor ha ez az ezüst-jodid tartalmú hatóanyag nem kerül vissza a földre, hanem felhalmozódik a levegőben? Akkor milyen hatása van? Mert mondjuk feljuttatják, amikor jégesőre számítanak, de egyáltalán nem esik? Akkor mi van? 
Csak mert mindig az válaszuk, hogy azért nem okozhatja az aszályt, mert nem juttatnak fel ANNYIT.

Van pár cikk kínáról is, hogyan próbálták befolyásolni az időjárást az olimpia idejére és nagyon érdekes pl. az a mondat is. 

"sóval szétoszlatva megakadályozzák a kisebb felhők nagyobb méretűvé alakulását. Amennyiben ez nem sikerülne, csapadékképző magokkal "bombázzák" a felhőket abban bízva, hogy így csökkenthetik az egyes vízcseppek vagy jégkristályok méretét, amelyek ezek azután nagyobb valószínűséggel szertefoszlanak, mielőtt elérnék a talajt."

Nálunk éppen ez a szerte foszlás történik a felhőkkel, akkora sötét, súlyos felhőtömbök jöttek az elmúlt napokban is és csak szétfoszlottak a semmibe. Mitől oszlanak el a felhők? Ha itt is kisebbek lesznek a cseppek, azt mi okozza?
És ami fura hogy senki nem foglalkozik a kérdéssel, el van intézve annyival, hogy felmelegedés és kész. Zéró kíváncsiság és zéró magyarázat, mert az, hogy felmelegedés, az nem magyarázat. 
És a Jeger rendszert sem kapcsolják ki, hogy legalább kipróbálják mi lenne ha... mert nehogy már a biztosítóknak fizetniük kelljen, ha kár keletkezik. 

Visszatérve a "tudományra", véleményem szerint azt, amit ma tudománynak neveznek, éppen a saját tekintélyalapú és szűklátókörű rátartisága és saját feltevéseinek igazságába zártsága (ez már HIT!) akadályozza meg abban, hogy elgondolkodjon további lehetőségeken és következményeken. A mai tudományra már nem jellemző a kíváncsiság, ami pedig az alapja és mozgatórugója kellene, hogy legyen. Az időjárás egy nagyon komplex jelenség, nem is ismerik még teljesen, ahhoz  viszont elég arrogánsak, hogy beleavatkozzanak. Közben pedig  nem elég nyitottak, hogy elgondolkozzanak a hosszabb távú következményeken. 
Az is a tudomány sajátja, hogy aztán amikor már kellő mértékű károkat okoztak, akkor jópár év vagy évtized múltán csak annyit képesek mondani, hogy bocsánat, vagy annyit se. (lásd pl, gyógyszeripar... hányszor!, folyószabályozás, vegyszerek használata (DDT - a Matadorra még én is emlékszem), de ne is menjünk időben annyira messzire, itt van  pl. a COVID vakcina is,  stb.) 
A COVID vakcinára nekem orvos mondta, hogy ha volt előzőleg BÁRMILYEN mellékhatása, akkor NE adassam be a negyediket. Márpedig volt, mert hetekig fájt a fejem a Pfizer után, gyakorlatilag fejfájáscsillapítókon éltem. 

Summa summárum, ha valamiben nem bízom már az utóbbi időben akkor az a tudomány és az ő állításai. 

Közben kezd kisütni a nap... 26 fok van benn a házban, pedig hajnal óta minden tárva nyitva van... nagyon csalódott vagyok most. 
Kimentem meglocsolni a kis ültetvényemet (retkek, rapini, saláták és társai), de a többit már elengedem. Pár paprika az öntözés ellenére is megadta magát, a hagyományos uborkákat elengedem, már raktam be annyit, hogy elég legyen, legfeljebb enni lesz még szükség rájuk, amíg adnak valamennyit. A többin akarok hagyni magnak valót. 
A zöldbabot is hagyom már, az is van elég, még a hosszú zöldbab terem, azt meghagyom, de csak ha kap esőt. Locsolni már nem fogom. Ugyanígy a cukkinikkel. 
A paradicsomnak végképp vége van, holnap szedek majd a fagyasztóba még új-zélandi spenótot és aztán azt is hagyom. Tök se kell már több... 
Még a padlizsánokra és zellerekre fogok vizet szánni, aztán annyi. 
Ma reggelre valami egy újabb radicchio salátám gyökerét zabálta fel... tövig bazmeg, nem kihúztam, hanem csak felemeltem az elfonnyadt salátát a földről. 

Elegem lett az idén, elveszítettem a türelmemet, meg a lelkesedésemet is és nagyon meguntam ezt a sok reménykedést, a locsolásról már nem is beszélek. A melegtől is be vagyok sokallva már nagyon. 

De legalább Elza a nyomomban van mindig. 

És a Nierembergiám is nagyon szép. 

 A szeplőlapuról összesen 9 db magot tudtam szedni, jó nagy magjai vannak, azért tudom számolgatni. Eddig 9 db persze, de szerintem nem lesz sokkal több, még szerencse, hogy maradt tavalyról, nem ültettem el az összeset tavasszal. Nem olyan a színe az idén sem, mint amivel hirdetik, nem tudom, hogy azt a szép kéket hogyan lehetne kinyerni belőle. Jövőre majd tőzeges helyet csinálok neki. Terveztem az idén is, hogy rakok köré (utólag), de ebben a kánikulában örültem, hogy azt el tudom végezni a kertben, amit nagyon muszáj. Öntözni se igazán öntöztem, mert kellett a víz máshová, mostanában kap néha egy kis löttyintést. 

Hétvégére nagy esőket ígérnek, már nagyon várom. Utána biztosan viharvert lesz a kert egy kicsit, a virágok ilyenkor meg szoktak csúnyulni, de nem bánom. Elfáradtam ezen a nyáron a sok locsolásban, a nagy melegben, nincs türelmem a dolgokhoz és kimerült is vagyok. Nem elsősorban a kert miatt, hanem a meló miatt, messze van már az a június, amikor szabin voltam és már nem tudok többet kivenni. Két ünnep közé tartogatok még 4 napot, a többi egy-két naponként fog elmenni. Időnként azt érzem, hogy nem bírom tovább. Megtelek és ilyenkor el kéne szabadulnom, hogy fújjak egyet és kicsit távolabbról legyek képes ránézni a dolgokra, holnap nem is fogok dolgozni, de egy nap nem szokott már ilyenkor elég lenni. 
Megfigyeltem, hogy ezekben az amúgy is szar időszakokban, mintha még jobban erősödne a szorítás, bejönnek olyan dolgok, amik tényleg kiborítóak és teljesen értelmetlenek is, aztán egyszercsak elenged az egész, de mindig csak akkor, amikor már eldurrantam. Az utóbbi pár évben háromszor mondtam fel (oszt még mindig ott vagyok), persze tisztában vagyok azzal, hogy több dobásom már nincs.
Valamiért sosem érzik, hogy meddig lehet feszíteni egy embert és én most megint azt érzem, hogy engem nem lehet most tovább feszíteni. Jelen pillanatban nincs bennem több, nincsenek idegi tartalékaim, elértem a határaimat. Pontosabban ők érték el a határaimat és az is, hogy annyira nulla sikerélményem van a munkámban az utóbbi időben, hogy nagyítóval se találni benne semmit, egy csomó dolog most nem rajtam múlik és hull szét minden. Azt látom, hogy nem vár már itt rám semmi, csak nagy erőfeszítések a semmiért. 
Lehet tényleg szét kéne már nézni a piacon és elhúzni, bár tudom, hogy ugyanúgy szarba kerülnék, de egy ideig legalább másféle szar lenne. Kell 1-2 év mire az ember kiismeri egy új helyen az új szar természetét és mibenlétét, addig is telik az idő és minden váltás jóval magasabb fizetést szokott hozni, szóval azt hiszem most van itt az ideje, hogy lelépjek, de a tájékozódásnak mindenképpen. 

 Mostanában mindig jócskán elkalandozok a kert témától, de tényleg túl sok dolog feszít most, próbálom valahogy csökkenteni a nyomást. 
Ez még a ma reggeli napfényes kép a kertről (meg Elzáról). A TrollNéni minden képbe bekutyagol. :D 

Ernyős verbénám ebben az évben volt először, de nem bántam meg, annyira dekoratív ez a virág, hogy fantasztikus. 

A szarkalábak is megkezdik a másodvirágzást, kész csoda, hogy ebben a szárazságban még képesek újra hajtani és virágot nevelni. 

A trombitavirág is most van a teljében, a másik színű már elvirágzott, arról lassan majd begyűjtöm a magokat is. 

Ezt azért tettem ide, mert az anyáknapi minirózsa van rajta, amit nemrég szétültettem és most elkezdett virágozni. Hát nem csodálatos, ez a pici növény, ebben a mostoha időben és rózsát nyit nekem. :) 

Ez egy másik rózsa, ez tavaly őszi ültetésű, ez is másodszor virágzik már. 

Ő pedig a fehér füzérajak, tavasszal vetettem magról. Ez az egy kelt ki, kb. 10 centis még csak, de már hozza a virágját. 

És lassan minden virágja kinyílt a kínai hamuvirágnak is. 

Időnként egyébként besokallok a macskáktól. Főleg az olyan napok után, mint a tegnapi. Kicsit felállok a munkából, hogy lazítsak és ott egy macska, vagy fel se tudok állni, mert a Böbe az ölembe mászik. (egyedül ő jöhet be)
Előző éjjel biztos történt valami, mert napközben benn aludt és többször is felmászott az ölembe, nagyon anyás volt tegnap. Olyankor persze nem az van, hogy ott csak úgy VAN, hanem puszta szeretetből jól lefejel párszor, mert az arcomba akar dörgölőzni, meg behelyezkedik, lehetőleg úgy, hogy meg se tudjak mozdulni tőle, végigterül rajtam és még a seggét is tartani kell, mert a tenyerembe ül. 
Ha felállok, akkor meg azt látom, hogy Herkules leskelődik be az ablakon és vagy kaját kér vagy imádás kell neki. Vagy üvölt és azt várja, hogy segítsek neki elüldözni a Mosogatót, de nem segítek. 
Elza meg úgy szokott, hogy a veranda ablakon kell beengedni enni, de ő pl. nem nyávog, hanem hangtalanul a száját tátogatja. Herkules dalol, és kurrog, Böbike pedig dumál mindenféle kényeskedő hangokon. Főleg amikor telefonálok és a fülesre is allergiás, amikor felteszem, akkor odajön és nyávog, nyekereg, kurrog, csicsereg, amit el lehet képzelni. Kész őrületek a megbeszélések, a kollégák mögött a gyerekek ordítanak, nálam meg a macska nyávog...
Na, szóval egy-egy szarabb nap után, amikor felállok végre és szeretném elengedni magam, hogy eldobtam végre a melót, akkor ott van egy ilyen macskahadsereg és jelentőségteljes fejjel kukkol befelé az ablakon és mindegyik akar valamit, de főleg enni és imádást. 
Azokról a fejekről nem is beszélek, amikor a tele tálak fölött ülnek siralmas képpel és olyan látványosan éheznek, mint aki mindjárt helyben, de rögtön meg fog halni. Böbe üvölt is hozzá és járkál fel és alá. Este éppen Elza kínlódott, a legyek ott köpték be a kajáját (fehér halas, amit máskor kétpofára zabál), azt már ki kellett dobni. Egy másik tálban szárazkaja, vegyesen a jófajták és ott szenvedett kinn. Ma reggelre éhes lett. 
A disznók! Amikor idefogadtam őket, akkor gyakorlatilag bármit megettek volna. 
Heverészni bezzeg azt tudnak. 

Közben észrevettem, hogy két üveg uborkám kiforrott. Leszedtem a kertből is egy egész szép adagot, a kisebbeket beraktam, 4 új üveggel lett, tettem az egyikbe egy kibédi barna uborkát is, kipróbálandó, hogy milyen lesz savanyítva. A kiforrottakat is felhoztam, gondoltam kicserélem a levet alattuk, hát... megkóstoltam és nem raktam bele ecetet, attól forrtak fel. Ez az állandó kapkodás eredménye, hogy minden meglegyen. Az ember a munka mellé alig tudja besuvasztani az életét... 
Öntöttem rájuk új levet meglátjuk mi lesz belőlük, legfeljebb gyarapszik a komposzt. 

A nagy, fekete felhők, ahogy jöttek, úgy el is mentek, pedig észak felől jöttek, onnan nagy esőt szoktunk kapni. Nem tudom mi változott meg, de tavaly óta valami nagyon másképp működik. Tavaly volt először az, hogy jöttek a hatalmas felhők és valamiképpen szétoszlottak, eltűntek. Nem is tudom tegnap is hová lettek, mert nem mentek el, hanem eltűntek. Jött a hatalmas, egybefüggő felhőtömb és ahogy ideért, elszakadozott, eltűnt, mintha lenne itt valami felhőoszlató. 
Utánanéztem, a kánikulás napokra sincs légköri magyarázat, csak az, hogy lesznek/vannak és persze a globális felmelegedés. Tehát a felmelegedés oka a felmelegedés. Értjük... ja, nem. 
A másik a szaharai légtömegek, na de most észak felől jöttek a felhők és a Szahara nem arra van. Nem tudom, nem akarok konteót gyártani, de akkor is furcsa ez az egész. Ráadásul mindig addig tart a kánikula, amíg az emberek éppen csak kibírják és minden évben egy kicsit, mintha húznának rajta. Nekem olyan mesterségesnek tűnik ez az egész, ahogy minden ami most zajlik a világban. A Covid történet, a kiprovokált háború, amire most rá lehet fogni az egész gazdasági cunamit, ami zajlik, a majomhimlő... szorítanak be bennünket egyre jobban afelé, hogy ne tudjunk egy minőségibb életen gondolkodni és törekedni rá, urambocsá' megélni, hanem megint a puszta túlélésünk legyen a tét. Akkor nincs időnk gondolkodni és azzal is tökéletesen tisztában van minden hatalom, amíg próbálunk alkalmazkodni, addig nem lesz lázadás sem. Olyan szépen van ez adagolva, átgondoltan, mintha egy kiváló stratégia lenne mögötte. Mindenütt, minden szinten lassan kicsúszik a talaj és sehol nem marad fogózdó az emberek számára. Semmiben nem lehetünk biztosak, persze a holnap sosem volt biztos, de most ez valamiképpen deklarálódott és azt eredményezi, hogy az emberek nem mernek tervezni. A holnap bizonytalansága valami mélyebb szintre lett léptetve. 
Arról már nem is beszélve, hogy most sokkal rosszabb helyzetből indulunk, mint pl. a II. Vh előtt, mert akkor még voltak normális emberi viszonyulások, most nincsenek, vagy legalább jóval kevesebb és az anyagi prioritások is jóval erősebbek az emberi kapcsolatoknál. Nehezített pálya ez most. 

Na jó, elkalandoztam, vissza a kertészkedéshez.  

És szedtem magot a titóniáról is. Jó szúrós magtokja van, késsel kapargattam ki belőle a magot, kicsit szemetes lett, de lett elég. Jövőre többet fogok ültetni, mert nagyon klassz virág. 
Nyílnak a rézvirágok is, ez az érdekesnek mutatott fajta aminek a magját tavaly vettem, egészen apró, akkorák mint egy 200 Ft-os, nem erre számítottam, de azért szépek. 

És a kakukkmák is csodaszép.