Annyira vártam már a hétvégét, erre bedöglik az idő megint. Olyan szélvihar van kinn, hogy majd elviszi az erdőt. A hétvégére pedig sok esőt, további szelet és még hűvöset is ígérnek... hiába no, április van. Bolond hónap, bolond idő. 

Tegnap is ültettem, most már nagyon be kell lendülnöm, hogy minden a földbe jusson időben, ha a fene fenét eszik is el fogom ültetni az összes egynyárit a hétvégén. 
Félbevágott WC papír gurigába már tettem egyesével (összesen 4 db-ot) ricinust, egy serlegloncot és egy feketeszemet. Utóbbiakból nem egy magot, hanem egy gurigába tettem párat, de nekem elég ha egy kikel. 

De van már eltéve tollborzfű is, amiből a múltkor kikelt 2 db, aztán mind a kettő ki is múlt, nem tudott valamiért elkezdeni növekedni. Utánaültettem még magot. 
A záporvirág már kikelt, a fehér füzérajak még nem, pedig már ildomos lenne, kicsit aggódom is miatta. Büdöskék is kibújtak, ahogy a cosmos is. 
És van még eltéve árvalányhaj, pampafű, galambszínű ördögszem, pázsitviola keverék és külön kék színű, kék havasi iringó, fáklyaliliom magról, bordó kúszó phlox (ez tavaly nem sikerült). És még rengeteg virágmagom van, nem is tudom, hogy fogom mindet elültetni. Lesz majd pár adag, amit simán szétszórok, szerintem a kakukkmák és a tátika simán kikel úgy is, meg a körömvirág is. 

És jönnek már a tavaszi hagymások közül nárciszok is, bár a zöme még hátravan: 

Meg a tőzike is. Tavaly nem virágzott, most se bőven, de már legalább van rajta valami: 

Tegnap délután szétültettem pár paradicsompalántát, mert nagyon kinőtték már az ablakpárkányt. Kitettem őket a kis melegházba. Fokozatosan az összeset szét fogom rakni, a helyükre (mármint az ablakba) pedig évelő virágmagokat teszek ugyanígy kis poharakba. Nem tudom, hogy fognak elférni... :( 

Kiültettem pár kúpvirágot is, túl nagyok voltak már, remélem már nem lesznek fagyok. A végleges helyére tettem az új szerzemények közül a 2 gólyaorrot is. 

Alig várom már, hogy hétvége legyen és mehessek ki a kertbe, egész listám van hogy mit akarok megcsinálni. Az igaz, hogy nem ígérnek jó időt, de ha nem lesz is, akkor benn fogok egynyári virágmagokat ültetni. Nekem bevált az, hogy félbevágott WC papír gurigákba teszem a magot és úgy teszem ki a földbe, így jobban tudom, hogy hol van és a tőtávolságokat is jobban be tudom lőni. Sőt némelyikkel megvárom, hogy kikeljen és csak azután ültetem ki. 

Hétvégén a lestyánokat is át akarom ültetni másik helyre, remélem megmaradnak. Még nem hajtott ki annyira, hogy ne legyen mozgatható. Biztos meg fogják sínyleni a levelei, pedig az elsők szoktak lenni a legszebbek, de ennek meg kell lennie. Máshová tervezem a fűszerkertet és a helyükre akarom tenni az egyik havasi törpefenyőt, mert az a rész már évelőkertté alakult. 

Át szeretném tenni a cola növényt is, mert sokkal nagyobbra nő, mint amire számítottam és nagyon belóg a kis ösvénybe, mikor vizes, akkor nagyon zavaró. 
És persze még rengeteg tervem van, de most az első az ültetés. Most már az egynyáriaknak is be kell kerülniük a földbe, hogy időben tudjanak virágozni és sok van közöttük, ami először van nekem. Ezeknek mind utána szoktam olvasni, hogy mit szeret, hogyan kell ültetni, gondozni, ki kell találnom, hogy hol lenne jó helye. Ez sok munka, idő, figyelem. Tulajdonképpen ez köti le egész nap a gondolataimat, nehéz ilyenkor a munkára koncentrálni. 
Még a macskahempergő helyét is ki kéne találni... mert a macskamentát lassan ki tudom már tenni. 

Tegnap este megint macskacirkusz volt az ablakban, Herkules és a MosogatóCica megint összefutottak, Herkules szokás szerint üvöltött, mint a sakál, de be volt húzódva az ablakba, onnan nyaúzott. Szerintem azért üvölt, mert segítséget kér. Elzavartam a Mosogatót (nem tudom el fog-e innen szokni az a cica valaha is), Herkuló pedig megnyugodott és elment aludni. Egyszer majd le kell rendezniük ezt a területvitát, amiben én is segítek Herkulesnek, de most nem szeretném ha megint verekedés lenne. Épp csak begyógyultak a sebei, le van vékonyodva, most azt szeretném, hogy összeszedje magát. Ha elmérgesedik a helyzet a két kandúr között abból Herkuló nem jön ki jól, mert a MosogatóCica nagyon nagy, bőven kétszer akkora, mint ő...

Tegnap késő este hihetetlen dolog történt! Kinéztem az ablakon, mert valami mocorgást hallottam, azt hittem a Mosogató Cica van itt, de a valami hirtelen megugrott, aztán megállt az ablaktól kb. 1,5 méterre és nézett vissza, hát nem egy szép, nagy rókával néztem farkasszemet!? 
Sejtettem én, hogy néha idelátogat, mert már egy ideje figyeltem a borzasztóan összemarcangolt cicakajás alutálkákat és most meg is láttam Ravaszdi Komát. Nem is félt... ott álltam az ablakban, ő meg engem nézett és csak akkor ment el, amikor megkocogtattam az ablakot, de akkor se hanyatt homlok, hanem csak úgy szépen elment. A cicák meg mind kinn voltak, bár valahol olvastam, hogy a róka nem igazán kezd ki a macskával, mert könnyen húzhatja a rövidebbet, azóta kicsivel nyugodtabb vagyok. 
Sajnos lefotózni nem tudtam, de azért annyira jó, hogy ennyi élményem van itt. :) 

Herkules meg mostanában mondhatni napjában egyszer eszik:  reggeltől estig. 
Állandóan itt lődörög az ablakban és falatokat kér és meg is eszik mindent, amit odaadok neki. Mégse hízik, pedig tényleg fel kéne hizlalni a CicaUrat, mert igen nagyon le van fogyva. Olyan könnyű, ahogy idebújik hozzám, nincs az az erős, izmos  kandúrteste, amit úgy szerettem dögönyözni. Minden tavasszal így tönkremegy a szerelemben! 
Tegnap olyan aranyos volt, már majdnem odajött hozzám az udvaron, szinte látszott rajta, hogy studírozik, hogy mit csináljon, de aztán egy éles kanyarral elügetett. Pedig az ablaknál már teljesen fel is emelhetem. Úgy imádom azt a bársonyos bundiját! A fejét is hozzám dugja néha, de ha én dugom oda, akkor rám fúj. :))))

Böbe pedig a hétvégén ellepte a dolgozós fotelemet, sajnos hétfőn ki kellett őt paterolni belőle. Megmutattam neki a cicatoronyban a bungit, de kijött belőle, aztán kicsivel később pedig bemászott és azóta ott bungizik. Most is ott van és hangosan horkol, vagyis dudál. Végre megint felfedezte magának! 

A kertről nem igazán lehet írni, mert nincs jó idő. Hideg a föld, sáros, bár emiatt nem panaszkodom, mert nagyon kellett az eső, de nem lehet belemenni a kertbe.
Néztem a retket, hogy kikelt-e már, mert bőven elmúlt egy hete, hogy elültettem, de nem jött ki még, pedig ilyenkor már szokott. Az igaz, hogy nagyon lehűlt a föld. Az eső is hideg volt, aztán havazott is, fagyott is... majd csak ideér már az a rendes tavasz. 
A virágok is leálltak, a nárciszok és a tulipánok mintha megtorpantak volna a növésben, jó lenne egy kis meleg és napsütés.