Ma is csak 7 fok van reggel, ez egyszerűen szinte a hihetetlen kategória. A múlt vasárnapi 30 fokos melegből átsuttyantunk az őszbe, nem is akármilyen őszbe, na meg a kabátba. Azért remélem, hogy lesz még szeptemberben és októberben is jó idő. 

Kész a lapok lerakása a lépcsőházban,  nagyon szép lett, ezek a lapok még szebbek lerakva, mint ahogy elképzeltem. Mára maradt a szegélyek felrakása és a fugázás. Cement színű fugát választottam hozzá, nem szeretem a túl elütő színű fugákat. Szoktam látni olyan burkolatokat, ahol nagyon eltérő árnyalattal van kifugázva. Ezeknél a fuga túlzottan vonja magára a figyelmet, elnyomja magát a lapot. 

Mondták a mesterek, hogyha a mintához igazodva raknák le a lapot, akkor nagyon sokat el kéne vágni pocsékba, de direkt kértem is, hogy ne ragaszkodjanak a mintázathoz. Azért választottam ilyen lapot - már azon kívül, hogy nagyon tetszik nekem - mert olyan, mintha kövekből lenne kirakva, dehogyis kellene nekem valami szigorú, sorfolytonos rend a mintában. Sőt! 

Nagyon klassz lett benne az élvédő, ami egyben csúszásgátló is.

Így néz ki a fuga és a szegélyek nélkül. 

 Közben felkerült a fuga is és a szegélyek is, de most szárad. Holnap felmosom és lefotózom, még hétfőn a szilikon is rákerül és akkor végleg kész lesz. Nagyon szép lett és nagyon örülök neki. 

Délután kimentem a kertbe és teljesen elképedtem, hogy a múlt héten mekkorára nőtt a fű és a gyom is. lekaszáltam egy részt, amit a múltkor nem és a veteményes körül is. Most nagyhirtelen nem találom a helyet, hová tegyem le a másik komposztálómat, pedig le kell tenni, mert nagyon sok füvet kiszedtem megint. 
A veteményes ágyásai is tele vannak gyommal, a kövér porcsin beteríti a kertet, rengeteg disznóparéj nő és kicsiny gombvirág, mi csak paprikafűnek hívjuk. Ezekből van a legtöbb és vannak helyek a kertben, ahol nagyon sok a pitypang is, na meg a nyavalyás és kiirthatatlan madársóska. Szürke és parlagi madársóska is van a kertben, sőt  parlagfű is. Utóbbi szerintem a madárleséggel szaporodik, soha nem hagyom virágba menni, sőt, tavaly egyesével húzkodtam ki. Ezt az idén abbahagytam, mert nagyon sok van és környékbeli kirándulás közben is láttam, hogy gyakorlatilag minden tele van vele. Mikor az elsőket megláttam, még kihúztam az árokparton is, aztán láttam, hogy mennyi van. Hát nem én vagyok a Don Quijote, úgyhogy abbahagytam. 

Még kimegyek gyomlálni, és összerakom a komposztálót, kitalálom hol legyen a helye. Túl sok már a kupac fű a kertben itt-ott, össze akarom szedni és belerakni. 

Sok dolgot kell megcsinálnom a kertben és nemsokára jön a sötét időszak, akkor már tényleg csak a hétvége lesz, mert se reggel, se este nem tudok kimenni dolgozni a kertbe... túl hamar bejött az idén az őszi feeling, valahogy nem örülök neki. 

Böbi egyébként megérezte a hideget, mert valamelyik este már nem ment ki. Furcsállkodtam is kicsit, hogy mi a csuda van már. Felszívódott az ágyneműtartóban. :)))) Talált egy rést, amin be tud mászni, az ágy nyitható és úgy  van kialakítva a szerkezete, hogy az oldalán van egy redő a huzaton, ott be tud menni. Csúcs, hogy rögtön megtalálta tavaly, amikor megvettem a kanapét, a macska egy pár nap múlva már benn volt az ágyneműtartóban. Tettem oda egy takarót neki, azon szokott szundizni. Van neki egy fiók a komódban is. :))))  Aztán persze éjjel fél egykor kéredzkedett ki...  

Eszméletlenek ezek az állatok, a cicák is, a vadállatok is. Tele vagyok élményekkel,  mióta itt lakom, olyan vadvilág van errefelé, hogy az csoda. Valamelyik nap kora reggel néztem ki a konyhaablakon és látom, hogy valami állat van kinn a mezőn, amikor jobban megnéztem, egy őzike volt. Mellette nem messze meg egy róka ült egy nagy szénahenger tetején, amik ott vannak széthagyva a földön az utolsó kaszálás óta. Le akartam fotózni, de ahogy kinyitottam az ablakot elugrottak, pedig eléggé messze voltak. Érdekes, hogy van, amikor elszaladnak, és van amikor kiabálok is, mégse szaladnak el. Ámbár az őzik mindig elszaladnak, a rókák kevésbé ijedősek. Este meg a másik ablakból láttam, hogy két őzi itt legel. A szomszéd telken zúgott valami nagy gép, mégis itt voltak nagy nyugodtan és eszegettek. 

Megint jön a tél, nem tudom milyen idő lesz, de megint megvan a veszélye, hogy be fognak jönni a kertbe. Sajnos a szomszéd felől alacsony a kerítés és bár odatettem a riasztót, nem tudom mi lesz. Már betankoltam mosószappannal, hogy kirakok darabkákat, az állítólag elriasztja őket. Idén tavasszal a szarvasok lezabáltak egy csomó növényemet, ezt az idén szeretném elkerülni. 

Jah, egyébként ma reggel befűtöttem. Már akartam csinálni próbafűtést, hogy ha probléma lenne, ne akkor szembesüljek vele, amikor már tényleg hideg van, hát most hideg van, és most már úgy is hagyom a kazánt. Úgyse fűt, amikor melegebb van, mint a termosztát beállítása, de ma elkelt ez a kis melegségérzés. A páratartalom is nagyon magas, legalább kicsit csökkenni fog az is. Ha lesz még jó idő, itt úgyis nagyon felmelegszik, mert déli fekvésűek a szobák, csak úgy melegíti a nap a házat. Nyáron lenn is van mindig minden redőny.  Ami ilyenkor előny, az nyáron sajnos hátrány. Gondolkodom a ház szigetelésén is, embert kéne hozzá találni, az a legnehezebb. 

A kert viszont a hűvösebb időtől magához tért, minden ontja a termést és a virágot. A cukkinivel már Dunát lehetne rekeszteni, a tökök is nyomják, mint állat. Mehetnék akár a piacra is velük. 

A virágok is elkezdtek kinyílni, a datura maga a csoda. Nemcsak virággal, hanem bimbóval is csurig van. 

Megint termett zöldbab is, így már elég lesz télire, az biztos. Tavaly  rengeteget ettem, rakottan, tejszínesen is levesnek, hol hússal, hol kolbásszal, hol magában, de zöldséglevesbe, szabdzsiba  is szeretem, illetve szoktam meghagyni zöldeket hosszúnak húsfélék mellé köretnek. Sokféleképpen lehet csinálni, variálni, ezért is szeretem. 

Raktam el a fagyasztóba paradicsomot is, forró vízbe dobáltam, lehúztam a héját, mégis jobb a saját télen egy lecsóba, mint a konzerv. Kicsit szétrepedeztek a hirtelen sok eső után, de amúgy nincs velük semmi baj. Még rengeteg lesz, nem tudom majd be tud-e érni, ha az idő ilyen vacak marad. Ha más nem lesz, akkor főzök a zöldekből paradicsomlekvárt és csatnit. A kápiapaprikám meg egyenesen gyönyörű. 

De lesz még egy csomó tomatillom is, amit nem hagyok kárbaveszni. Van egy csatni receptem, vettem hozzá fekete mustármagot is, kipróbálom, hogy milyen ízű lesz belőle. Nagyon szeretem a csatnikat, mert mindnek nagyon jó, érdekes íze van, mind más, máshoz jó. 
A tomatillo pedig igazán különleges dolog. Valamelyik nap tepsis húsra tettem szeleteket és nagyon finom lett. 

A kerámiatepsi aljára tettem vajat, ráfektettem egy csomó cukkinikarikát, hagymakarikát, krumplikarikát, sóztam, kis provanszi fűszerrel meghintettem, rátettem a kikloffolt és grillfűszerrel megszórt hússzeleteket és a tetejükre a karikára vágott tomatillot. Olyan jó kis édes-savanykás ízt adott az egésznek, hogy nem kívánt semmi savanyúságot, úgy lehetett enni, ahogy volt. 

Nem akartam hinni a szememnek ma reggel,amikor ránéztem a hőmérőre, 7 fok van kinn. Egészen lehetetlenül bolond volt az időjárás ebben évben eddig, kezdve a februári -17 fokos hidegekkel, ezen a kánikulás nyáron át és ugyan mi jön még? 

Jaj, máris elfogyott a kávém, valahogy az utóbbi időben mindig kell egy másik is, úgy elkortyolgatom, hogy észre se veszem. Szeretem a kávét, de csak reggel. 

Megjöttek a komposztálóim, az egyiket gyorsan össze is raktam tegnap. Nem hibátlan, mert a deszkák egyik (felső)  oldala íves és a szegélyező keskenyebb deszkák közül kettő éppen az ellenkező oldalon van bevágva, így az íves rész került lefelé. Meglátom, hogy a másik csomag is ilyen lesz-e. Funkcionálisan ez nem probléma, csak hát... na! Szeretem ha  valamiért fizetek, akkor az legyen olyan, amilyennek lennie  kell. Én se fizettem 130 forinttal kevesebbet, hanem annyit, amennyibe került. Van 2 nagy műanyag doboz is, az egyik kb. negyedéig van kész komposzttal, arra már nem rakok, mert tavasszal ki akarom tenni  belőle a kész komposztot a földre. 

Ezzel 4 komposztálóm van és nem tudom, hogy elég lesz-e. Ezen kívül van hátul a kertben is két óriási halom, amiből az egyiknek az alján már biztosan van kész komposzt, azt is át fogom rakni ősszel. Rá kell még jönnöm, hogy tudom praktikusan és jól kihasználni ezeket, mert így nem lesz elég, ha huszat veszek, akkor sem. Pedig a lekaszált füvet nem is szoktam összeszedni és beletenni, hanem csak otthagyom a talajon és szépen visszaérik és a füvet se hagyja olyan gyorsan nőni. Fura módon nyoma sincs soha a levégott fűnek a következő kaszáláskor, legfeljebb, ha nagyon nagy volt és megszáradt, akkor itt-ott csomókban megvan, de aztán eltűnik, visszakomposztálódik a talajba. 

Közben megérkeztek a burkolók is, már itt kopácsolnak kinn a lépcsőházban. Az idén még a burkolást akartam megcsináltatni, ezzel meg is lesz. Lerakják a hálót, kiöntik padloponnal, aztán majd szárad kicsit és a burkolót később teszik le. Hozattam csúszásgátló élvédőket is a lépcsőfokok éleihez, alumíniumból van, ez illik a burkolólapokhoz és tartósabb is, mint a műanyag.  

Alakul lassan a lépcsőház is, ha belegondolok, hogy milyen volt... úúúúúúh! Így nézett ki, de hát ez egy öreg ház:

Tavaly ősszel ki lett cserélve az oldala és lefestették a falat és a lábazatot is és ez lesz most burkolva. Ott szemben pedig azokat a palákat le fogom festeni, pirossal, ezüsttel, arannyal és/vagy sárgával, a deszkák pedig kékek lesznek, mint a fém részek. 

Itt már ki van öntve padloponnal és a lépcső is elő van készítve. Holnap vagy holnapután jönnek (ahogy szárad) és lecsiszolják és rárakják a járólapot. Tök jó lesz! Úgy örülök neki, megint egy lépés a felújításban is. 

 És lehet, hogy a régi pajtát is lebontja nekem valaki és akkor megvalósítom álmaim kinti konyháját téglából rakott tűzhellyel, kemencével,  állandó WOK hellyel, ahogy azt kell. Az hiszem Liziqi-től sokat fogok koppintani. És azt a kis thai szabadtéri főzőt is kéne még szerezni meg egy WOK lapátot (WOK spatulának is hívják)