Imádom ezeket a virágokat. A büdöske (vagy bársonyvirág) egy olyan hálás és dekoratív virág, hogy egyetlen kert se nélkülözheti. Arról nem is beszélve, hogy komoly védőhatása van a veteményesben, ezért nemcsak a virágoskertbe szoktam ültetni, hanem a veteményesbe is. 
Ami a képen van alább, (már volt, azt hiszem) szerintem az egyik legklasszabb fajta. 

Ontja a virágot és magától is kikel. El voltam hűlve ez után a hideg tél után, hogy keltek ki büdöskék maguktól. Ezeket pl. nem ültettem. 

Az idén a törpe büdöskékből lett több, illetve nem is a törpe a jó név rá, hanem inkább az, hogy apróvirágú. Ugyanis maga a növény nem törpe, viszont több színben is létezik. Tavaly egy virágcsíkkal ültettem őket és szedtem róluk magot és az idén is ilyen szépen lettek. 

És van óriás is, meg még többféle. 

És ő is egy büdöske, Elza Asszony. :D :D 

Nagy szél volt ma. 

Tegnap kiraktam a rémpajtából a cuccot... nemrég hordtam ki bele. Hmmm... na mindegy, most szépen visszahordtam a szerszámot a pincébe. A pincéből végre kivittem egy nagy lemezládát, amiben gyújtóst tartottam, amikor még a fatüzelésű kazánt használtam. Tele volt gallyakkal, fűrészporral, meg amit még beleraktam tavaly, amikor a pince vakolás  és meszelés volt. Szóval szeméttel is. Tavaly óta terveztem kirámolni onnan, de valahogy vagy időm nem volt, vagy kedvem nem volt, pedig végül nem is tartott sokáig. A fűrészport és az apró gallyakat kivittem a komposzthalomra, a ládát egyelőre kivonszoltam és nekitámasztottam a fahalomnak, mert jelen pillanatban nincs jobb helye. Nem akarom eldobni, mert pl. betont kikeverni jó lesz benne, úgyis akarok csinálni lépőköveket a kertbe. Az összes teendővel kapcsolatban mindig csak egy kérdés van: Mikor? 

Mert pl. a lépcsőházban is szeretném lefesteni valamikor a palákat, csak hát tényleg mikor? Mindig van valami más. Amikor jó idő van, akkor főleg a kert viszi a legtöbb időt. Később meg már semmit nem lehet csinálni, mert mire kilépek a melóból, addigra sötét van és persze hideg. 

Vettem egy lámpát is végre a verandára, apu ma feltette nekem, tök jól néz ki. 

Tegnap egyszerűen viszketegségem volt, hogy bemenjek a kertészetbe. Nem volt semmi célom, de  valami egyértelműen bevitt és amikor megláttam, akkor jöttem rá, azért kellett bemennem. Először nem voltam biztos benne, hogy nem egy jól megtermett óriás szarkaláb-e, ezért rákérdeztem, mert a levele hasonlít, sőt a formája is, de nem! Szóval hazajöttem az egyik régóta vágyott, egyszer már ültetett, de nem megmaradt növénnyel, a Mérgek Királynőjével, a sisakvirággal. Nagyon örülök neki! 

Nem tudom mi ez a leküzdhetetlen vonzódás a mérgező növények iránt (ámbár majdnem minden kerti virág mérgező). Már van ricinusom, (ebből vonják ki a ricint), a datura is nagyon mérgező, a gyöngyvirág, az őszi kikerics és a nadragulyát se irtottam ki. Még beléndek nincs, de ami késik nem múlik. :) 

Az Aconitumon kívül (konkrétan havasi sisakvirág) hoztam még egy kis cukorsüvegfenyőt, egy piros cickafarkat, egy fehér bugás lángvirágot és egy mályvaszínű levelű tűzgyöngyvirágot (már el is ültettem őket a cukorsüvegfenyő kivételével). 

Böbe megint eltűnt másfél napra, estétől a második nap reggeléig. 

Úgy jött haza péntek reggel, hogy tele volt koldustetűvel, nem győztem kiszedegetni belőle, de a fürdőszoba szőnyeget is teleköpködte vele, azt is mind össze kellett szedni utána. Farkaséhes volt, megevett egy alutálcás kaját, két jutifalatot, (olyan hosszú pálcát), száraz kaját  és bontottam neki száraz snacket is. Olyan volt a hasa utána, mint egy kis hordó.
Valahogy nincsenek békében se Elzával, se Herkulessel, ez a kis majomka meg nem tudja megvédeni magát, csak pucol előlük, ahogy csak a lába bírja. Néha megvédem, de nem nagyon akarok beavatkozni, mert mi van, amikor nem vagyok ott? Meg kell tanulnia valahogy együtt élni a többiekkel, de sajnos az utóbbi időben azt látom, hogy Böbi elmegy az udvarból, míg a többiek itt uralják a teret, pedig ez itt az ő udvara főleg. Hát... majd elrendezik egymás között valahogy.

Herkules rendületlenül próbálkozik Elzánál, mintha nem érezné, hogy  már nem ivaros. Elza meg persze nem hagyja, de ő se tűz össze vele, hanem inkább benn alszik a verandán éjjel is, meg nappal is. Mióta ivartalanítva lett, azóta Elza főleg a nyugalmat keresi, nem sokat mászkál. Néha kimegy, de inkább a plédikéjén alszik. 

Péntek reggel kimentem megint korán és megkapáltam pár helyen a virágokat, mert ahogy bejött a hűvösebb idő, úgy kezdett kinőni megint a rengeteg tyúkhúr. Elképesztően sok van belőle, tavaszra megint csurig lesz a kert vele, ámbár télen salátának állítólag jó (még nem kóstoltam) és gyakorlatilag folyamatosan van. Azt olvastam, hogy jó hatással van az epére, májra és csökkenti a koleszterint is. Egyszer próbáltam már inni a teáját, de nagyon szar volt. :)))) Mostanában csalánteát iszom, annak az íze se rossz és valamiért nagyon jól oltja a szomjamat.

Segítettek nekem találni valakit, aki lebontja a rémpajtát. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen vele. Azon is agyaltam, hogy esetleg hogy tudnám eltakarni, de egyik ötlet se volt jó. Gondoltam, hogy építtetek elé egy téglafalat, vagy simán befuttatom, de még olyan is megfordult bennem, hogy OSB lapot rakatok fel az oldalára és leburkolom tetőre való zsindellyel, de sehogyse lenne rendben, túl sok helyet elvesz és persze nagyon akarom azt a kinti konyhát is, aminek kár lenne másutt foglalni a helyet a kertből.

Van ott egy kinti budi is, az is megszűnik abban a formában, még jó, hogy megvan a sitt a felújításból, azzal be tudjuk temetni. Ha a falát meghagyjuk is, akkor is egy sima komposztáló WC-t vagy hívjuk inkább alomszéknek, fogok oda betenni, nem szarunk gödörbe, amire aztán járhatnak a legyek. Azért akarok egy kinti WC-t, ha kerti sütögetés van, ne járjon fel senki a házba, vagy akár magamnak is, ha kinn vagyok a kertben.

Különben világ életemben rettegtem ezektől a hagyományos kinti budiktól. Nekünk nem volt ilyen sosem és gyerekkoromban egyszer bementem a szomszédnál egy ilyenbe és nagyon megrémültem, mert behajlott a deszka a lábam alatt, azt hittem bele fogok zuhanni a szarba. Bár szerintem a deszka alatt nem volt gödör, de akkor is megijedtem és úgy is maradtam. 

Lesz a bontás miatt melóm a hétvégén, a múltkor kihordtam a szerszámokat a pincéből, most vihetem vissza... Hétfőn reggel kezdik a bontást. 

Vele együtt kivetetem a még benn maradt kerítést is, ami a kert hosszában szétfelezi a kertet. Valahogy össze kell hoznom, mert még most is olyan, mintha két kert lenne. 

Pár tuját még ki fogok vágatni onnan, sajnos egyébként is megtámadta őket a betegség, ami gyilkolja a tujákat, a zöme már nagyon rozsdaszínű. Az összeset nem vágatom ki, mert még így is nagyon szépek, de lesz olyan, aminek ki kell mennie és az egyik jezsámen bokrot is ki fogom venni. 

 Gondolkodtam, hogy egyáltalán ki merjem-e tenni ezt a képet, de hát ez is van most... még. Ez is része a feelingnek, nemcsak a szép virágok. Ez a rémpajta, ami le lesz bontva. Eddig nagyon igyekeztem mindig úgy fotózni, hogy nehogy már rákerüljön valamelyik képre. Na ennek most már vége lesz, persze a helye se lesz szép az biztos, de a kültéri konyha, amit elképzelek, na az viszont szép lesz. :)