Annyieső leesett tegnap megint és most is zuhog, hogy most meg már azon aggódom, hogy mi fog kirohadni az évelőágyásban vagy a sziklakertben.

Tegnap kimentem az erdőre itt a közelben, gombát akartam nézni, de ezen a részen még egy darab se volt, hoztam viszont jó két karót, amiket be is tettem fedett helyre, jók lesznek paradicsomkarónak jövőre.
Felfedeztem RókaKoma lakhelyét is (azt hiszem), egy nagy lyuk egy fa tövében és biztos laknak benne, mert a nedves földön láttam RavaszdiKoma nyomát is.

Találtam egy agyaggödröt is... hmmm, szerintem ott valaki szokott agyagot bányászni, mert látszanak az egyenes vágások.  Kipróbáltam, egészen jól formázható agyag. 

Az eső elmosta a kertészkedésemet, de azért haladtam valamennyit. Még az eső előtt felcsodaásóvilláztam egy újabb darabot, kiszedtem a füvet is, amit leraktam körbe a szélére, a fa töve köré és a szőlők tövéhez is, így visszakomposztálódik majd és maga alatt a gyomot se engedi nőni. Hogy ennyi eső után mikor lehet majd megint kimenni a kertbe... hát azt nem tudom. Ez a év olyan, mint a hátramenés. 

Aztán csináltam szójatepertőt, kinn akartam megsütni, de mire odajutottam, addigra eleredt az eső. Be akartam gyújtani a kis üstkályhába végre. Azt hiszem elgondolkodom azon, hogy mégis befedetem a teraszt, minden szempontból jó  lenne, csak a kilátásnak verne oda a konyhából. De olyan jó lenne, ha kinn tudnék főzőcskézni. 
Szóval végül benn sütöttem meg a szójatöpit. 

Úgy készül, hogy a szójakockát beáztatjuk sima vízbe és amikor jól megpuhult, akkor kicsavarjuk belőle a vizet és olajban megsütjük. Lesz szép pirosas (sült) színe, akkor jó, ha minden oldala szép sült lesz. Utána ki kell szedni az olajból és lecsepegtetni. 
Keverni kell sót, pirospaprikát, borsot és sörélesztőpelyhet (ez elhagyható, de jobb ízű, ha van benne) és ebbe belehempergetni a sült szójakockákat, hogy minden oldalára rátapadjon a fűszerkeverék. Tök fincsi, én nagyon szeretem és nem full zsír. A szójakocka nem is nagyon szívja magába az olajat sem. 

Illetve szedtem még egy rakás petrezselyemzöldet, zellerzöldet és lestyánt is, mind a hármat összedaraboltam és (külön-külön) jól besóztam himalájai sóval. Üvegekbe tömködtem és lezártam. 
Sose csináltam még ilyet, azt se tudom, hogy elég-e a só bele, majd kiderül eláll-e. Közben sírtam egy sort, mert éppen a són morfondíroztam és olyan természetességgel jött, hogy felhívom anyukámat megkérdezni, hogy már majdnem nyúltam a telefonért. Nem tudom még most se felfogni, hogy elment...

3 kis üveggel lett, mindegyikből egy. Ha megmarad, akkor télen jó lesz levesekbe, rizsbe, stb. 

Petrezselyem

Zeller

Lestyán