Kandúrtest, végső terv és végreeső
Herkuló rájött a simizés gyönyöreire. :) Most már szabályszerű szertartás lett a reggeli és az esti simi az ablakban, persze az udvaron még mindig elrohan tőlem. Viszont az ablaksimi, az nagyon megy neki! Mindenét lehet most már, még a hasát is, attól le akar feküdni, de a párkányon nincs hely, ezért vonaglik, belém fúrja a fejét és mindent csinál, amit csak bír, hogy élvezkedjen. Imádom azt az izmos kandúrtestét simizni és gyömöszölni, végre tettünk egy újabb lépést a megszelídülése felé. Másfél év... ennyi idő telt el azóta, hogy idecsábítottam őt és elkezdtem etetni. Eleinte csak Micának hívtam őt, akkor még nem volt itt se az Elza, se a Böbe. Aztán olyan gyorsan hárman lettek, hogy csak kapkodtam a fejem, pedig eredetileg csak ez az egy kandúrcicó volt a cél, ő is egerészés végett.
Ma reggelre végre esett az eső. A kert szempontjából nagyon fontos, ugyanakkor várhatott volna már pár napot. Hétfőn jön a kőműves és csinálja a teraszt, a fal meg éppen ázik. Ámbár letakartam a tetejét, voltak itt még el nem dobott linóleumdarabok, most nagyon örülök, hogy nem szabadultam még meg tőlük, mert le tudtam velük takarni a fal tetejét. Ahová nem jutott, oda palát raktam.
A végső terv az lett, hogy a lebontott ól helyére terasz készül. A terület bő 25 nm, csodálatos teraszom lesz belőle. A hátsó (telekhatároló) falat megtartjuk, magasítjuk. Az oldalon keletkezett lyukat (eddig deszka volt ott, nem volt rossz, de lebontottuk a darazsak miatt) befalazzuk. A kinti WC helyiség falait megmagasítjuk, kap tetőt a leszedett és jó cserepekből. Az összes falat levakoljuk, kap valami vízszigetelő lábazatburkolatot (vagy vakolatot?). Kinéztem olyan kis szemcsés, gyöngykavicsos kinézetűt, sokféle színben kapható.
Ki lesz alakítva a lejtése, lesznek folyókák, hogy a víz elvezetődjön, amikor esik az eső vagy olvad a hó. A szélein szegélykő lesz és persze le lesz betonozva, aztán a burkolást majd meglátom. Bár így a szegőkő nem is biztos, hogy kell, mert akkor a burkolat ki fog belőle emelkedni és nem lesz szép. Ennyi. Nyitott lesz, közel U alakú (az egyik szára rövidebb) fal lesz körülötte, védett és meghitt tér lesz a kertben. Majd veszek szép dézsákat és beültetem növényekkel, amik nem fagynak ki könnyen és kinn is maradhatnak télen is, mert egyrészt nincs hol teleltetnem őket, másrészt a kihúzgálom-behúzgálom melóba nem akarok beleszaladni. Na jó, legfeljebb egy angyaltrombitával, de még átgondolom. Azt hiszem egyébként, hogy bambuszok lesznek, valami bazi nagy dézsába legalább tudok majd ültetni óriásbambuszt is és így nem kell attól félnem, hogy bambuszerdővé változik a környék.
Tegnap megjöttek az ÚjDudvák is, ki is ültettem a hegyi encián kivételével, őt még nem tudom hová tegyem. A hátsó sziklakert környékére kéne tenni, de ki akarom onnan ásni a rebarbarákat, mert nem szeretem őket ott. Túl nagyok. A másik a kis cukorsüvegfenyő, ami még nem találta meg a helyét, érdekes, de vannak növények, amik azonnal odakívánkoznak egy helyre és vannak, amik nehezen találják meg a helyüket. Majd megfigyelem, hogy megmaradnak-e. Azt hiszem nekem leginkább szárazságtűrő növényekre kell berendezkednem.
Vannak vízigényesek is, de igyekeztem őket egy helyre ültetni, így ha öntözni kell, akkor együtt kapják a vizet. Ilyenek a páfrányok, az astilbe, a hortenzia, a kakasmandinkó, sőt még a sisakvirágot is közel ültettem hozzájuk.
Érik a szőlő is, még a metszetlen részeken (nem értem el) is van termés, az igaz, hogy kicsi fürtök és a virágok is élvezték ezt a szeptemberi jó meleget. A kis sárga dália is kipofásodott, mint a kölyökgólya, egész nagy bokor lett belőle. Az árnyékliliomnak pedig olyan isteni illata van, hogy még fogom szaporítani elől is, egyébként is impozánsak a levelei is.
