Az első fagyos reggel

-3 fok van ma reggel, deres a határ. A ház előtt még van pár büdöske, de nem fagytak meg, ennyit véd a ház déli oldala. Ott vannak kinn a cserépbe bevett Penstemonok is és a Nierembergia is, elvileg még nem lehet bajuk, főleg, hogy a fal tövében vannak, de most már jobban kel figyelnem, mert meglepetés hidegek is jöhetnek, vagy hidegebb is lehet, mint amit ígérnek. 
Nincs kedvem kimenni deres fotókat csinálni...

Az összes macska itt van reggelizni, még a MosogatóCia is. Odaszokott a másik ablakhoz a verandán, így most nincs hangoskodás Herkulessel se... mármint nincs annyi, mert Herkules olyan, mint egy kis sakál. :)))))
Vettem pár nagyobb doboz olcsóbb, nedves kaját a Mosogatónak is, mert nem bírom ki, hogy ne adjak neki. Ez a cica úgy döntött, hogy megbízik bennem (pedig tuti gazdás, mert akkora, mint egy kövér ló) de látni kéne azt az arcot, ahogy néz. Amikor nem figyelek oda, akkor a konyhaablakhoz jön és felkapaszkodik és ott néz be. "Vegyél észre engem és adj enni!" - ezt látom az arcán és valami végtelen bizalmat, hogy meg is kapja, amit szeretne. 
Emberekkel nem vagyok ilyen lágyszívű, sőt... de az embernek van tudata, felelőssége önmaga és a sorsa felett, az persze más tészta, hogy sokan vannak, akik mindezt nem használják. Ehhez képest minden ember azt hiszi, hogy a természetben ő a teremtés csúcsa és mindenhez joga van. Erről nekem az a véleményem, hogy akkor tessék a csúcson lenni! 
Az állatnak nincs tudata, se hozzátartozói. Ők tényleg védtelenül állnak a világban. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden állatot ide fogok fogadni, de a Mosogató olyan régóta idejár, hogy ő még belefér, több cica már nem. A MókaKépű sem, mert abban is van egyfajta felelősség, hogy az állatot rendesen el kell látni és nem gyűjteni kell. 
Sok állatgyűjtő azt hiszi, hogy jót tesz, holott rengeteg szenvedést okoznak  az állatoknak. 

Tegnap kimentem és csináltam pár fotót a sziklakertről. Az egyik varjúháj nagyon elszaporodott, de nem szedem ki, mert télen általában tönkremegy és csak pár szál marad belőle. Tavasszal mindig úgy kell magamat visszafogni, hogy ne szaporítsam el, mert a pár megmaradt szálról nehéz elképzelni, hogy megint mekkora tömeg képes nőni, pedig képes.

kk_img_20221117_121034.jpg

kk_img_20221117_121040.jpg

A sziklakert általában tavasszal szép, amikor belódul a növekedés és a tavaszi virágzás, aztán nyár elején megint, amikor kivirágoznak a kövi növények, főleg a varjúhájak és ősszel, amikor ismét növekedésnek tudnak indulni és nagy párnákat képeznek. A virágzás eléggé lepusztítja a varjúhájféléket és a kövirózsákat is, de ezek kipusztíthatatlanok (szerencsére). Nagyon szeretem őket, ezeket a nagyra nőtt telepeket, amik olyan szépen be tudják borítani a köveket is. 
itt kövirózsa és főfali pintyő van.

kk_img_20221117_121103.jpg

kk_img_20221117_121118.jpg

Ebből a kövirózsából tavaly párat bedugdostam a kövek közé és már elkezdte beborítani, szinte folyik, mint egy kis patak. :) 

kk_img_20221117_121145.jpg

Ezt is nagyon várom, hogy szaporodjon, nagyon különleges a színe így őszre, amikor lesz már egy nagyobb telep belőle, akkor igazán fantasztikus dísze lesz a sziklakertnek. 

kk_img_20221117_121216.jpg

A Délszaki kutyatejet pedig már mutattam párszor, de nagyon szeretem. Szerencsére szaporodik is szépen magról, már van pár kis magoncom itt-ott a környezetében.

kk_img_20221117_121256.jpg