Tegnap délután hatalmas szélvihar kezdődött és még most is tart, borzasztó idő van, de hát november van. Ez éppen olyan novemberes idő. 
Hozzá vagyunk szokva a jó időhöz, nehéz most ezzel a hideg széllel mit kezdeni, bár a szelet sose szerettem. 

Herkulessel tegnap tettünk egy lépést előre. Az esti szeretgetésnél beugrott az ablakból az előszobába. Nem rögtön, csak mutatta, hogy be szeretne jönni, én meg  hagytam.
Nem tartózkodott benn szerintem még 10 másodpercet se (nem akartam, hogy bespricceljen), de ott állt közvetlen mellettem és mozdultam is óvatosan, de nem hanyatt-homlok ugrott ki, hanem szépen felugrott vissza az ablakba és aztán még simiztem kicsit. Úgy örülök, jó lenne, ha ez egy szép lépés lenne, hogy Herkuló jobban megbízzon bennem. :) 

Tegnap megmérkőztem a fogorvossal. Koronát akart húzni a fogamra, én meg mondtam, hogy szó se lehet róla. 
Nem is értem ezt a hozzáállást, le akar csiszolni két egészséges fogat, hogy ráhúzhasson egy koronát a köztük lévőre, azzal a jelszóval, hogy ez így sokkal tartósabb. Győzködött a koronáról (azt hozzáteszem, hogy az összes fogam a sajátom) és mondta, hogy a töméssel majd miket nem ehetek... a töméseim bő 20 évesek és tartanak és mindent eszem velük. Ha az új még 20 évig kitart, feltéve, hogy olyan jól dolgozik, mint az előző fogorvosom és olyan jó anyagokat használ, akkor én elégedett leszek és nem lesz mesterségesen tönkretett fogam. Gondolom az újabb anyagok talán jobbak is már...
Vitatkoztunk egy kicsit, végül megadta magát és betömte a fogamat. Nem tetszett neki, de megcsinálta, úgy érzem, hogy jó is lett.
Végül is az én számról van szó, ebben én döntök. 

Egyébként  - a 3 év alatt felszedett általános tapasztalatként - el vagyok hűlve, hogy mi van itt vidéken ilyen szempontból. Ezen a helyen udvariasak voltak ugyan, de pl. az, hogy valaki egészségpénztári számlát kér, az szemmel láthatóan új volt nekik, rosszul is  állították ki. 

Másutt, sok helyen általában azt tapasztalom mióta itt vagyok (hivatalok, egészségügy, pedig ott se hagytam a pesti házidokimat se, de pl. a 3. oltást itt vettem fel a közeli városban), hogy sok helyen ráadásul még úgy is beszélnek az emberrel, mint ha tök hülye lenne. Úgy magyaráznak, mint egy óvodásnak, lekezelő hangnemben, és aztán ha kicsit kiigazítom őket, még ők vannak megsértődve. 

Szóval ég és föld Budapest és a vidék. Most értettem meg, hogy miért mondhatják a pestiekre, hogy milyen kényeskedők... ez nem kényeskedés. Az ember hozzá van szokva egy kiszolgálási színvonalhoz, normális kommunikációhoz, ami annak a következménye, hogy ott sokan akarnak megélni a dolgaikból. Ha nem jól csinálják ott hagyom. 
Itt azt látom, hogy a legtöbb vidéki akkor is odamegy, ha elégedetlen, mert nem nagyon van más és ez létrehozza ezt a 'jóvanazúgy' hozzáállást. Az az érdekes, hogy ez még annál is megfigyelhető. aki azt hiszi magáról, hogy nagyon rendben van. 
Persze nem mindenhol ilyen, de ez a többség. 

Érdekes, hogy ez a különbség ugyanígy érzékelhető a külföld (és itt nemcsak a nyugati országokra gondolok) és Magyarország között is, sajnos a mi rovásunkra.