Nálunk napok óta hattyú halála van. Elképesztő, hogy ezekben a macskában mennyi akarat van és mennyi hiszti meg sértődés. 
Böbe általában körbeheverészi az egész lakást, hol itt alszik, hol meg ott. Most napok óta a fotelemben akar aludni és valahányszor kirakom belőle, hisztirohamot kap, kikéredzkedik és elmegy és akkor fél vagy egy napig nem is látom. Szerintem még a hasmenése is az idegtől volt, úgyhogy  ma reggel feladtam. Háromszor vagy négyszer kiraktam a fotelből, egyszer simán leültem és kiszorítottam, de egyszerűen nem bírom nézni azt a tragikus, hazátlan és kirekesztett  fejet, amit vág. Kóborol, mint egy otthontalan lélek, boldogtalan fejjel... áááááá! Hiába rakom át máshová, hiába minden pihe-puha, jó meleg takaró, szóval átültem a másik fotelbe. A kis dög úgy ugrott fel e helyemre, mintha az övé lenne és hát... végül az övé is lett. Kis Szaros! 

Örömmel vettem észre, hogy a vetővirágom is szaporodik. Azt hiszem egy hagymát ültettem el belőle tavalyelőtt ősszel. Tavaly 1 virág volt rajta, de az idén már több helyen is előbújt és 4 virágszárat látok. Imádom látni ezt a növekedést. Néha nem is azért veszek csak keveset valamiből mert sajnálom rá ki adni a pénzt, hanem ezért a növekedésért, hogy ezt láthassam. Persze vannak annyira drága növények is, amikre tényleg meggondolom kiadjam-e, de a vetővirág nem volt ilyen. Ismeretlen volt, úgy voltam vele, ha szereti a helyet, majd elszaporodik, ha nem, akkor meg nem adtam ki túl sokat rá. Ez a virág szépen szaporodik. Tavasszal hosszú leveleket hajt, amik azután visszahúzódnak és ősszel hozza a szép sárga virágait. Kicsit emlékeztet a formája a krókuszokra, de mégsem olyan és a színe is más. Évelő, benn lehet hagyni a talajban télire, sőt kell is. 

Úgy tűnik az utóbbi napok a büdösség jegyében telnek.

Ma nem a cicó tojt be, hanem sikerült szénné égetnem a sült húst. Illetve hát...ez most már valami elszenesedett akármi. Kimentem a kertbe és megfeledkeztem a húsról, amikor eszembe jutott, akkor már késő volt. Nem is húst sajnálom, hanem azt, hogy tele volt füsttel az egész lakás... nem tudom meddig lesz ennek szaga. Minden tárva-nyitva van pedig. 

Most ecetes vizet forralok, mert azt olvastam, hogy az kiűzi az égett szagokat. Nem szeretem az ecet szagát, de ennél ami van, bármi jobb. Azt hiszem már megint cukkinit fogok enni... vagy sült krumplit.

Viszont a kertben összekötöztem megint egy csomó kivágott bokorágat, amikor jönnek legközelebb a zöldhulladékot elszállítani, csak ki kell tennem. 

Kiástam a rebarbarákat is, mert rossz helyen voltak és túl sok volt belőle, nem kell ennyi. Így is maradt egy hatalmas, illetve az egyik kiásottat lehet, hogy elültetem, bár nem használok annyi rebarbarát. Ott, ahol voltak, szegélyként kövek fognak bekerülni és folytatódni fog a sziklakert. Beraktam 3 lépőkövet is a bontásnál talált kövekből, hát... kicsit szedett-vedett, de majd amikor arra is lesz pénzem, akkor szépen kicserélgetem őket. 

Bevittem az utolsó doboz maradék járólapot is, vannak benne töröttek, nem tudom nem a saját súlyuktól törtek-e össze, ahogy egymásra voltak rakva. Az utolsót már nem fektettem a többire, hanem nekitámasztottam a többinek. Ráadásul azok kerültek alulra, amik eddig fölül voltak, remélem nem törik el több, de én már meg nem mozdítom, mert nagyon nehezek. A derekam többet ér, mint a járólap.

***

Elkezdtem kilapátolni a  komposztot is a komposztáló dobozból, mert ott volt a lebontott ól mellett és ott betonozni fognak. A még nem kész részeket talicskába raktam és eltoltam hátra a nagy komposzthalomra a bokrok mögé, ahol nem látszik. Az alján pedig kész komposzt volt. Hihetetlenül jó nedves, zsíros talaj, aminek egy részét már  nagyon szétmorzsálták a giliszták. Nehéz volt kihordani, mert súlyos a nedvességtől és azt is mondták, hogy nem érdemes a talaj tetejére rakni, de most odaraktam, mert az előkertbe vittem ki és kiterítettem. Ott  egyelőre nem lehet beforgatni, mert minden tele van hagymásokkal. Arra most nincs időm, hogy kiszedjem a hagymákat, beleássam és visszarakjam a hagymákat. Majd jövőre, akkor úgyis fel fogom szedni fokozatosan a hagymásokat, ahogy elvirágzás után lehet, mert át akarom szervezni az előkertet. 

Átvittem a komposztálódobozt egy másik helyre. Az igaz, hogy gyorsan rá is jöttem, hogy ott nem lesz jó, de egyelőre ott marad. Nincs kedvem ma többet vacakolni vele. 
Micsoda találmánya ez a természetnek, hogy minden visszaalakul földdé. A föld táplálja és gyarapítja a növényeket, aztán a föld visszaveszi és a növényt és a növény gyarapítja a földet  és körbe-körbe. Csodálatos dolog ez! És olyan más valóban a kezembe fogni azt a tiszta humuszt, mint csak úgy tudni, hogy ez a körforgás létezik. 

Raktam be további lépőköveket is és tovább építettem a sziklakerti rész oldalát is. Találtam nagy méretű régi téglákat a bontott téglák között azokat raktam be. Nem olyan egyszerű simára kaparni a talajt alattuk, nem is tudom meddig tartanak majd, némelyik billeg picit, de egyelőre ez a próba, aztán a többi részre majd úgyis hozok lépőköveket. Ki kell tanulnom, hogy tudom jól lerakni őket és azt is megnézem, hogy mennyit süllyednek majd. Biztos van ennek is valami csíziója, csak rá kell jönnöm. 

Egész klassz kis kerti ösvényem lett belőle, mellé kiültettem a phloxokat, az enciánt és az újonnan keletkezett, kövek közötti résekbe is tettem borsos varjúhájat és pár fajta kövirózsát, azok majd megfogják a földet és nagyon szép lesz az ösvény, amikor benövi az élet. :) 

Ezek pedig előtte-utána képek: 

Nem tudtam ma se elmenni a kertészet mellett, anélkül, hogy be ne tértem volna. 
Igazság szerint vettem 2 hatalmas (de nem egyforma méretű) műanyag cserepet, mert amikor kész lesz a terasz, azonnal akarok oda dézsás növényt tenni. Olyat, ami áttelel. Így aztán betértem a kertészetbe és bambuszt akartam hozni, de csak egy fajta volt és nagyon drágának találtam. Viszont üres kézzel én ilyen helyről az tuti, hogy nem jövök ki, képtelen vagyok rá. :D :D 

Szóval hoztam egy fenyőt, ami kb. 3 méteresre nő és nem nagyobbra és később gömbölyded lesz a formája. Két kúszó phloxot, mert sajnos a phloxom kiszáradt az idén, ebből okulva nem a régi helyére fogom őket ültetni. Annyi reményem még van, hogy esetleg a magját elhullatta az előző és abból is kel majd ki valami. És egy további szép pozsgás kövidudvát, aminek elfelejtettem a nevét, (valamilyen varjúháj) de majd kinyomozom valahogy. Az ötödik növény a képen a szibériai encián, aminek még keresem a jó helyét. 

Tegnap pedig az történt, hogy a Böbe bekakilt. Ilyen még sose volt, itt van neki az alom, nem nagyon használja, de ha mégis kell, akkor eddig mindig oda vonult be. Azt hiszem valami baja volt a kis belecskéjének, biztos evett valamit valahol, mert napok óta fel volt puffadva és nagyon büdöseket eregetett itt benn is. De tegnap mikor késő délután hazajöttem, azt hittem elájulok, mikor beléptem a lakásba. Gyorsan kinyitottam az ablakokat és láttam, hogy egy pici kaki volt a földön. Feltakarítottam, felmostam, ablakok nyitva és azzal meg is nyugodtam. De csak éreztem a szagot, erre gyújtottam egy füstölőt, mert azt hittem csak az orromban maradt a szag, de csak éreztem a büdöset. Elkezdtem körbejárni, és sikerült is lokalizálni a helységet. Nagy nehezen megtaláltam a rakást az íróasztal alatt. Megint takarítás, felmosás, szellőztetés, füstölés... szerencsére kiment a szaga. Remélem nem lesz ilyen többet. Azt hiszem az lehet az oka, hogy az alomtálcája az előszobában egy ülőke alatt van, csak Böbi közben megnőtt és már nem kényelmes neki oda bebújni. Muszáj lesz új helyet találni az alomnak, vagy egyszerűen csak kihúzom onnan, amikor elmegyek itthonról, ő meg benn marad, mert amúgy meg kikéredzkedik a cicó és általában kinn is végzi a dolgát, csak most beszorult szegénykém. Pedig mikor elmentem itthonról, ki akartam őt paterolni, de olyan hisztérikus nyávogást rendezett, hogy végül hagytam.

Ma pedig csodaásóvilláztam egy nagy darabot, kiszedtem belőle a füvet is, aztán bezavart az eső... de azért egész szép darab meglett. És kiszedtem a tomatillokat is, illetve egy csomó tököt, cukkinit, fokozatosan ki fogom üríteni a veteményesben az ágyásokat, ahogy egyre jobban őszre fordul az idő.